Az első részben már írtam arról, hogy az uniós forrásokból fejlesztett audiovizuális oldal nagyon kevés használható információt ad annak, aki a rendszer egészéről szeretne képet kapni. A regionális térkép semmitmondó, hiszen teljesen hiányoznak az olyan nagyon izgalmas összevetésekre lehetőséget adó adatok, mint a településtípus vagy iskolatípus szerinti adatok. Ezzel szemben egyéni intézményekre rá lehet keresni, vagyis az információk – valószínűleg tudatosan –, rendkívül atomizáltan jelennek meg, ebből egységes képet nem lehet nyerni. Ezt ugye segítené egy országos jelentés, de hát sajnos az sincs, a milliárdokból már erre nem futotta. Megpróbáltunk azért az olvasók számára néhány értelmezhető információ kinyerni.

A legújabb kompetenciamérési eredmények sokakat sokkoltak, pedig talán sokkolóbb az, hogy mi is történt egy remekül működő hungarikummal, az Országos Kompetenciaméréssel. Az első részben bemutatjuk, hogyan sikerült egy jól működő rendszert leépíteni, ami azt mutatja, hogy nem a pedagógusaink és a gyerekeink a legrosszabbul teljesítők, hanem azok, akiknek a felelőssége lenne a rendszer hatékony működtetése. A második részben pedig konkrét példákkal mutatjuk be, hogy jelenleg mit lehet kihámozni a rendelkezésünkre álló információkból. 

A napokban jelent meg egy nemzetközi összehasonlító jelentés a fiatalok digitális szövegértéséről, amiből Szlovákiában azt emelték ki, hogy akkorák a különbségek a diákok között, mint a Harvard és egy harlemi iskola között, míg nálunk egy nagyon szerény kétoldalas összefoglaló jelent meg az Oktatási Hivatal oldalán azzal a kiemeléssel, hogy a magyar diákok jól teljesítettek. De mi is ez a felmérés, és mit tudhatunk meg belőle?

Az OECD PISA mérése rengeteg hasznos adattal szolgál a különböző országok oktatási teljesítményét illetően, de az adatok meglehetősen komplexek és bizony nem egyszer félreinterpretálják őket, gyakran valamilyen előítélet mentén.

A PISA 2022 kreativitás mérésének eredményei.^[1]
A hét elején hozta nyilvánosságra az OECD a 2022-es PISA adatfelvétel kreativitást mérő feladatblokkjának eredményeit. Ennek a kognitív kompetenciaterületnek azért tulajdonítanak világszerte nagy jelentőséget, mert az egyre inkább egybehangzó szakértői vélemények szerint a 21. századi globális kihívásokra csak akkor tudunk megfelelő válaszokat generálni, ha van képzelőerőnk a megszokottól eltérő megoldások és ötletek létrehozására, és ezeket meg is tudjuk valósítani másokkal együttműködve

Orbán Balázs szerint az oktatás olyan, mint a foci. Van ebben igazság, ahogy azokban az írásokban is, amelyek a politika és a foci között igyekeznek párhuzamot vonni. A latin-amerikai országok jó példát szolgáltattak erre már évtizedekkel ezelőtt. Ahogy az oktatás esetén, úgy a focinál is furcsa a baloldali vagy jobboldali jelző használata, mégis van rá precedens, mégpedig az argentin futballban. Ez a precedens pedig kicsit rávilágít arra, hogy milyen gyökerei lehetnek a mostani konzervatív oktatáspolitikai fordulatnak.

Az elmúlt egy évben az MCC égisze alatt szárnyat bontott az ún. konzervatív oktatáspolitika. Orbán Balázs tézise szerint a progresszív oktatás feladta a konzervatív oktatás sikeres elveit és gyakorlatát, s ez az oka annak, hogy a nyugati oktatási rendszerek romló teljesítményt mutatnak a PISA felmérésekben. A tudományos tények helyett, amelyek folyamatosan változnak, fejlődnek, szerinte az oktatásban a feltétlen igazságra van szükség.

A magyar eredmény se nem látványos kudarc, se nem siker. Ami szembetűnő, hogy az OECD átlag hozzánk romlott, és az is jól látszik, hogy a hazai közepes szint tartása, egy erős kormányzati ellenszélben a magyar tanulók, szülők és pedagógusok erőfeszítéseinek köszönhető.

„A tudományt nem a tudományért, hanem az emberiség javáért műveljük.” (Francoise Barr—Sinoussi, női Nobel díjas)
A 2023-as Nobel díjasok között mindannyiunk nagy örömére két magyart, nevezetesen Karikó Katalint és Krausz Ferencet is megtalálhatjuk.

Az újságok megírták, hogy a „köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes intézkedésekről” szóló törvényjavaslatot nyújtott be Pintér Sándor azért, hogy teljesíthetők legyenek az uniós vállalások. Ez alapján 10 százalékkal csökkentenék a költségvetési támogatásukat azoknak az általános iskoláknak, amelyekben (a több általános iskolát magában foglaló településeken) a hátrányos helyzetű tanulók aránya több mint 20 százalékponttal alacsonyabb, mint (a törvény hatálybalépésekor, valamint a következő tanév elején) a meghatározott átlagos arány a településen, ahol az általános iskola működik.