Orbán Balázs szerint az oktatás olyan, mint a foci. Van ebben igazság, ahogy azokban az írásokban is, amelyek a politika és a foci között igyekeznek párhuzamot vonni. A latin-amerikai országok jó példát szolgáltattak erre már évtizedekkel ezelőtt. Ahogy az oktatás esetén, úgy a focinál is furcsa a baloldali vagy jobboldali jelző használata, mégis van rá precedens, mégpedig az argentin futballban. Ez a precedens pedig kicsit rávilágít arra, hogy milyen gyökerei lehetnek a mostani konzervatív oktatáspolitikai fordulatnak.
Az elmúlt egy évben az MCC égisze alatt szárnyat bontott az ún. konzervatív oktatáspolitika. Orbán Balázs tézise szerint a progresszív oktatás feladta a konzervatív oktatás sikeres elveit és gyakorlatát, s ez az oka annak, hogy a nyugati oktatási rendszerek romló teljesítményt mutatnak a PISA felmérésekben. A tudományos tények helyett, amelyek folyamatosan változnak, fejlődnek, szerinte az oktatásban a feltétlen igazságra van szükség.
Az újságok megírták, hogy a „köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes intézkedésekről” szóló törvényjavaslatot nyújtott be Pintér Sándor azért, hogy teljesíthetők legyenek az uniós vállalások. Ez alapján 10 százalékkal csökkentenék a költségvetési támogatásukat azoknak az általános iskoláknak, amelyekben (a több általános iskolát magában foglaló településeken) a hátrányos helyzetű tanulók aránya több mint 20 százalékponttal alacsonyabb, mint (a törvény hatálybalépésekor, valamint a következő tanév elején) a meghatározott átlagos arány a településen, ahol az általános iskola működik.
Az „Egy a természettel” című budapesti vadászati és természeti világkiállítás szeptember 25-én nyitott. A médiában meglehetősen megosztó kép alakult ki róla. Az ellenzéki sajtó nem kímélte a rendezőket: a halál apoteózisát látta benne és azzal az álszent javaslattal álltak elő, hogy a kiállításra fordított 70 milliárd forintnak jobb helye lett volna a természetvédelemben. Már csak a címe miatt is. Ráadásul szerintük a kutya se kíváncsi a kiállításra, még a vadászebek sem.
Általában a nyár uborkaszezon az iskolai témákat tekintve, most mégis két iskola körüli botrány is bejárta a médiát augusztusban. A szekszárdi Garay gimnázium egyik tanulóját a mai napig üldözi az intézmény igazgatójának bosszúja egy, az iskoláról készült viccesnek szánt videó miatt. A másik botrányt a budapesti Szinyei Merse gimnázium 15 esti tagozatos diákjának érvénytelenített érettségi vizsgája okozta.
Az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport mintegy száz fős, pedagógiai szakértőkből, pszichológusokból és gyakorló tanárokból álló csapata egy éven át tartó kutatási-fejlesztési munka eredményeként elkészítette az új Nemzeti alaptantervet megalapozó javaslatát, ami nemrég került nyilvánosságra.
Az Oscar-díjat kapott Mindenki című magyar kisfilm kapcsán a kezdeti öröm után nagyon sokakban további gondolatok támadtak, amit a neten széles körben meg is osztottak. Talán leginkább három csoportba oszthatók a megjegyzések. A többség számára fontos üzenetet hordozott, hogy összefogásra van szükség. A verseny egymás ellen hangolja a gyerekeket a kooperáció helyett, a gonosz, vagy kevésbé gonosz, de eredmény centrikus tanárnő csak saját magát próbálja fényezni a gyerekek fejlesztése helyett.
Nincs igaza Lázár Jánosnak, mikor egy az egyben a pedagógusokat okolja a gyengébb PISA eredmények miatt. Egy érdekes oktatáshatékonysági index alapján ugyanis a magyar közoktatás jól teljesít, mert ilyen kevésből ilyen sokat sehol a világon nem hoznak ki a pedagógusok. Ez ugyanakkor míg jó fényt vet a pedagógusokra, igencsak rossz fényben tünteti fel kormányunkat. A cikk a Pécsi Tudományegyetem által nemrég kiadott Nevelésszociológia alapjai című kötetben megjelent tanulmányomra épül[1].
2010 decemberében hozták nyilvánosságra az új közoktatási törvény tervezetét. A koncepció kapcsán szóltunk már az együttnevelésről, a pedagógusok életpályamodelljéről és a szakképzésről. Ezek azok a területek, amelyeken talán a legtöbb újdonságot fedezhettük fel a törvénytervezetben. Vessünk most egy pillantást arra, hogy a szülők hogyan jelennek meg az anyagban!
Szinte közhelynek számít, hogy a gyerekek zöme utálja a kémiát, a fizikát, s tény, hogy az egyetemek lasszóval fogják a természettudományos szakokra a jelentkezőket. Az Európai Unió már kongatja a vészharangot: kevés a mérnök, és Európa lemarad a globális versenyben. A kormány által az év végére ígért koncepció alapján hosszabb távon elindulhat a korszerű természettudományos oktatás fejlesztése, bár az elképzelések egyelőre megosztják a szakmát.