Az általános iskolai beiskolázáskor néhány (elsősorban budapesti és néhány városi) iskola esetében is több körzetes gyerek jelentkezett, mint amennyi férőhely rendelkezésre állt. Ennek okát sokan a kötelező beiskolázással kapcsolatos változásokkal magyarázták.

Ez a probléma mintegy kétezer gyereket érintett az újsághírek szerint (ez egyébként az adott populáció mintegy 2%-a), a létszámproblémákat az ő esetükben az államtitkárság úgy kívánja orvosolni, hogy magasabb osztálylétszámokat engedélyeznek egy majd készülő rendeletben.

A szülők és a média szerint viszont ezzel méltányossági problémák vannak, ezek a gyerekek zsúfoltabb osztályokban lesznek kénytelenek tanulni, mint társaik. Ugyanakkor Pokorni Zoltán műanyagproblémának nevezte mindezt. De hol az igazság? Cikkünkben megpróbáljuk körbejárni a témával kapcsolatos tévhiteket.

Sorra jelennek meg a kormány eddigi teljesítményét félidőben értékelő cikkek. A Kölöknet szakmai gárdája két évvel ezelőtt összegyűjtötte, hogy milyen területeken kellene lépnie az oktatásügynek (erről lásd: Hogyan tovább, magyar oktatásügy?). Most elővettük az írást, leporoltuk és rövid kasszát csináltunk. Van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír, hogy szinte minden általunk felsorolt területen történt változás. A rossz hír viszont az, hogy ezen változások zöme nem előre, de inkább visszarepít minket az időben, a hetvenes, hatvanas, ….., húszas évekbe.

A hosszú nyári szünet öröm a tanárnak és a diáknak, ám a szülőknek bizony gondot okoz: sok pénzbe és energiába kerül biztosítani, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el az idejüket. Ráadásul nem babra megy a játék. A legújabb amerikai kutatások szerint minél hosszabb a nyári szünet, annál szélesebbé válik az olló a tehetős és a szegényebb gyerekek tanulmányi teljesítménye között.