Az első részben már írtam arról, hogy az uniós forrásokból fejlesztett audiovizuális oldal nagyon kevés használható információt ad annak, aki a rendszer egészéről szeretne képet kapni. A regionális térkép semmitmondó, hiszen teljesen hiányoznak az olyan nagyon izgalmas összevetésekre lehetőséget adó adatok, mint a településtípus vagy iskolatípus szerinti adatok. Ezzel szemben egyéni intézményekre rá lehet keresni, vagyis az információk – valószínűleg tudatosan –, rendkívül atomizáltan jelennek meg, ebből egységes képet nem lehet nyerni. Ezt ugye segítené egy országos jelentés, de hát sajnos az sincs, a milliárdokból már erre nem futotta. Megpróbáltunk azért az olvasók számára néhány értelmezhető információ kinyerni.

A legújabb kompetenciamérési eredmények sokakat sokkoltak, pedig talán sokkolóbb az, hogy mi is történt egy remekül működő hungarikummal, az Országos Kompetenciaméréssel. Az első részben bemutatjuk, hogyan sikerült egy jól működő rendszert leépíteni, ami azt mutatja, hogy nem a pedagógusaink és a gyerekeink a legrosszabbul teljesítők, hanem azok, akiknek a felelőssége lenne a rendszer hatékony működtetése. A második részben pedig konkrét példákkal mutatjuk be, hogy jelenleg mit lehet kihámozni a rendelkezésünkre álló információkból. 

Az újságok megírták, hogy a „köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes intézkedésekről” szóló törvényjavaslatot nyújtott be Pintér Sándor azért, hogy teljesíthetők legyenek az uniós vállalások. Ez alapján 10 százalékkal csökkentenék a költségvetési támogatásukat azoknak az általános iskoláknak, amelyekben (a több általános iskolát magában foglaló településeken) a hátrányos helyzetű tanulók aránya több mint 20 százalékponttal alacsonyabb, mint (a törvény hatálybalépésekor, valamint a következő tanév elején) a meghatározott átlagos arány a településen, ahol az általános iskola működik.

Szeptember közepén jelent meg az OECD oktatási helyzetképe (Education at a Glance), ahol országokra lebontva is bemutatják, mely országok hol állnak a nemzetközi átlaghoz képest.
Lannert Judit, a T-Tudok oktatáskutatójának elemzése következik.

Múltkor elhamarkodottan a következő diák-tanár megmozdulást október 23-ára tettem, de már október 14-én is nagyszabású tüntetést szerveztek a fiatalok. Az eseményről részletes beszámolók és nagyon szép képek születtek, itt külön ajánlom Szabó Mátyás barátom fényképeit, ami híven visszaadja a nap hangulatát. Képes szubjektív beszámoló következik arról, hogy hogyan látta az eseményt egy magyar oktatáskutató.

A normális sztrájk jogától megfosztott pedagógusok bátor csoportjai polgári engedetlenséggel tiltakoztak, mire a hatalom a tankerületeken át egyesével elkezdte levadászni őket. Ezzel szintet lépett a kormányzat, de a „nép” is. 2022. október 5-én jó volt magyarnak és oktatáskutatónak lenni. Sokan írtak a napról és megosztották a fényképeket. Felemelő volt látni a reggeli élőláncot a Döbrentei tértől a Keleti pályaudvarig, 5 km hosszan állt sorban fegyelmezetten 10 ezer fiatal és nem fiatal, miközben az arra haladó autósok lelkesen dudálva üdvözölték őket.

Az „Egy a természettel” című budapesti vadászati és természeti világkiállítás szeptember 25-én nyitott. A médiában meglehetősen megosztó kép alakult ki róla. Az ellenzéki sajtó nem kímélte a rendezőket: a halál apoteózisát látta benne és azzal az álszent javaslattal álltak elő, hogy a kiállításra fordított 70 milliárd forintnak jobb helye lett volna a természetvédelemben. Már csak a címe miatt is. Ráadásul szerintük a kutya se kíváncsi a kiállításra, még a vadászebek sem.

Az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport mintegy száz fős, pedagógiai szakértőkből, pszichológusokból és gyakorló tanárokból álló csapata egy éven át tartó kutatási-fejlesztési munka eredményeként elkészítette az új Nemzeti alaptantervet megalapozó javaslatát, ami nemrég került nyilvánosságra.

A kormány nemrég újra módosította a köznevelési törvényt. A politikusok elégedetten nyomták az igen gombot, hiszen egy szakmai grémium is támogatta a változtatásokat. Azóta forrong a közvélemény s mintha senki sem értené, hogyan sikerült megint rosszul dönteni.

Az Oscar-díjat kapott Mindenki című magyar kisfilm kapcsán a kezdeti öröm után nagyon sokakban további gondolatok támadtak, amit a neten széles körben meg is osztottak. Talán leginkább három csoportba oszthatók a megjegyzések. A többség számára fontos üzenetet hordozott, hogy összefogásra van szükség. A verseny egymás ellen hangolja a gyerekeket a kooperáció helyett, a gonosz, vagy kevésbé gonosz, de eredmény centrikus tanárnő csak saját magát próbálja fényezni a gyerekek fejlesztése helyett.