Az iskolai oktatás tartalmát a Nemzeti alaptanterv szabályozza, ez a dokumentum pedig jelenleg éppen újjászületőben van. Írásunk első részében végiggondoltuk, hogy mi is a NAT szerepe az oktatásügyben, most pedig azt járjuk körül, hogy miért lehet hasznos egy szülő számára az, hogy megismerkedjen ezzel a szigorúan szakmai, szabályozó dokumentummal.
Ezt javasolja Hoffmann Rózsa, miután a szakértők szerint az új Nemzeti alaptanterv tervezete kissé túl részletesre sikeredett, a konkrét műveltségtartalmak mennyisége elborítja majd a tantermeket, versenyfutássá változtatva a tanítás menetét. Persze nem pusztán mennyiségi problémák vannak az új NAT-tal.
Az éppen most a Parlament előtt lévő köznevelési törvénynek több koncepciója is nyilvánosságot látott. A kormány által ez év augusztus 31-én elfogadott és szeptember 28-án megerősített, azaz a „hivatalos” koncepció előszavában indoklást olvashatunk arról, hogy miért van szükség az új köznevelési törvény megalkotására.
Finisében tart a köznevelési törvény. Ennek kapcsán most induló cikksorozatunkban kitérünk ennek előzményeire, vitás pontjaira és a törvény mögött megbúvó – más korokra is jellemző - oktatáspolitikai téveszmékre.
Az elmúlt időszakban mintha egy piacon lettünk volna: csökkentette a NEFMI a tervek szerint a pedagógusok kötelező óraszámát 22 óráról 21-re, majd emelte a gazdasági tárca 28-ra, most éppen ott tartunk, hogy a heti 40 órából 32 órát kötelezően tartózkodjon az iskolában a pedagógus. Az első lépés indoka a pedagógusok túlterhelése, a másodiknak a költségvetés állapota, a harmadiknak pedig valamilyen kompromisszumra törekvés.
A szikár tények a következők: gazdasági okból az önkormányzati iskolák számát a hetedik kerületi önkormányzat ötről háromra csökkenti, elsősorban arra hivatkozva, hogy az elmúlt tíz évben majdnem felére csökkent a kerület tanulólétszáma. Ennek kapcsán a Janikovszky Éva nevét viselő általános iskolát integrálná a Baross Gábor Általános Iskolával, mivel a Baross iskola épülete nagyobb, és nincs az épületkapacitás kihasználva. Az eset fontos kérdéseket vet fel az iskolák fenntartásával-működésével kapcsolatban.
Nem olyan egyszerű felmérni, hogy gyermekünk tanító nénije, tanító bácsija igazi vagy nem. Néhány ilyen tapasztalatot adunk itt át, hátha segít az eligazodásban. Bár minden példa valódi, valakivel már megtörtént, azért szerencsére nagyon sok "tündér" tanító nénivel és "valódii" tanító bácsival is találkozhatunk.
2010 decemberében hozták nyilvánosságra az új közoktatási törvény tervezetét. A koncepció kapcsán szóltunk már az együttnevelésről, a pedagógusok életpályamodelljéről és a szakképzésről. Ezek azok a területek, amelyeken talán a legtöbb újdonságot fedezhettük fel a törvénytervezetben. Vessünk most egy pillantást arra, hogy a szülők hogyan jelennek meg az anyagban!
A hosszú nyári szünet öröm a tanárnak és a diáknak, ám a szülőknek bizony gondot okoz: sok pénzbe és energiába kerül biztosítani, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el az idejüket. Ráadásul nem babra megy a játék. A legújabb amerikai kutatások szerint minél hosszabb a nyári szünet, annál szélesebbé válik az olló a tehetős és a szegényebb gyerekek tanulmányi teljesítménye között.
