A legújabb gyöngyszem Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkártól érkezett, aki szerint a butuska, de szorgalmas fiataloknak tökéletes opció lesz a közösségi főiskola, ahol majd védőnőket, óvónőket képeznek. Pedig ma már evidencia, hogy a koragyermekkorba való beruházás sokszorosan térül meg, ezért az ezen a területen dolgozó szakemberek minősége kiemelkedő fontosságú. Nem véletlen, hogy mind a védőnői, mind az óvodapedagógusi képzés ma már egyetemi szinten folyik. Ebből visszalépni nem túl okos gondolat!

Az általános iskolai beiskolázáskor néhány (elsősorban budapesti és néhány városi) iskola esetében is több körzetes gyerek jelentkezett, mint amennyi férőhely rendelkezésre állt. Ennek okát sokan a kötelező beiskolázással kapcsolatos változásokkal magyarázták.

Ez a probléma mintegy kétezer gyereket érintett az újsághírek szerint (ez egyébként az adott populáció mintegy 2%-a), a létszámproblémákat az ő esetükben az államtitkárság úgy kívánja orvosolni, hogy magasabb osztálylétszámokat engedélyeznek egy majd készülő rendeletben.

A szülők és a média szerint viszont ezzel méltányossági problémák vannak, ezek a gyerekek zsúfoltabb osztályokban lesznek kénytelenek tanulni, mint társaik. Ugyanakkor Pokorni Zoltán műanyagproblémának nevezte mindezt. De hol az igazság? Cikkünkben megpróbáljuk körbejárni a témával kapcsolatos tévhiteket.

Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár az Info rádióban nemrég arról is beszélt, hogy támogatná az egyenköpeny viselését, mert akkor a szegény gyermekeket nem frusztrálná, ha nem tudnának drága, divatos ruhákban járni, azonban egyelőre nincs napirenden egy erről szóló rendelet. Habár az interjúban az is elhangzott, hogy jövőre már nem lesz államilag támogatott jogász- és közgazdászképzés, mégis a kötelező köpeny ötlete sokkal nagyobb vihart kavart a neten.

A Eurydice a „Citizenship Education in Europe” (Aktív állampolgárságra nevelés Európában) című legújabb kiadványa egy egész fejezetet szentel annak, hogy Európa-szerte hogyan vonják be az iskola életébe a szülőket. Való igaz, hogy szülőként is lehetünk aktív állampolgárok, de hogy erre milyen lehetőségeink vannak, azt az adott országban kialakult gyakorlat, kultúra és a jogilag szabályozott lehetőségek is behatárolják. Európai tendencia, hogy egyre több országban segítik a szülőket abban, hogy aktívan részt vehessenek az iskolai döntéshozatalban.

A szakiskolások szövegértése jóval lassabban fejlődik, mint a gimnazistáké vagy szakközépiskolásoké, matematikai tudásuk pedig stagnál. Ez derül ki az Országos kompetenciamérés 2011. évi országos jelentéséből.
(A jelentés több érdekes információval is szolgál, ezekről a későbbiekben részletesen is beszámolunk).

Az iskolai oktatás tartalmát a Nemzeti alaptanterv szabályozza, ez a dokumentum pedig jelenleg éppen újjászületőben van. Írásunk első részében végiggondoltuk, hogy mi is a NAT szerepe az oktatásügyben, most pedig azt járjuk körül, hogy miért lehet hasznos egy szülő számára az, hogy megismerkedjen ezzel a szigorúan szakmai, szabályozó dokumentummal.

Ezt javasolja Hoffmann Rózsa, miután a szakértők szerint az új Nemzeti alaptanterv tervezete kissé túl részletesre sikeredett, a konkrét műveltségtartalmak mennyisége elborítja majd a tantermeket, versenyfutássá változtatva a tanítás menetét. Persze nem pusztán mennyiségi problémák vannak az új NAT-tal.

Az éppen most a Parlament előtt lévő köznevelési törvénynek több koncepciója is nyilvánosságot látott. A kormány által ez év augusztus 31-én elfogadott és szeptember 28-án megerősített, azaz a „hivatalos” koncepció előszavában indoklást olvashatunk arról, hogy miért van szükség az új köznevelési törvény megalkotására.

Finisében tart a köznevelési törvény. Ennek kapcsán most induló cikksorozatunkban kitérünk ennek előzményeire, vitás pontjaira és a törvény mögött megbúvó – más korokra is jellemző - oktatáspolitikai téveszmékre.

Az elmúlt időszakban mintha egy piacon lettünk volna: csökkentette a NEFMI a tervek szerint a pedagógusok kötelező óraszámát 22 óráról 21-re, majd emelte a gazdasági tárca 28-ra, most éppen ott tartunk, hogy a heti 40 órából 32 órát kötelezően tartózkodjon az iskolában a pedagógus. Az első lépés indoka a pedagógusok túlterhelése, a másodiknak a költségvetés állapota, a harmadiknak pedig valamilyen kompromisszumra törekvés.