A kábítószer elleni világnap jelszava az volt, hogy hallgassunk a gyerekekre. Egy nemrég készült kutatásunk a gyerekek hangját próbálta meghallani ez ügyben. E kutatás eredményeinek segítségével próbálok választ adni arra a kérdésre, hogy vajon van-e, és ha igen, mi az iskola szerepe ebben az ügyben?

Mekkora probléma a drog a fiatalok körében?

Szögezzük le rögtön a legelején: ha komolyan vennénk a függőségek elleni küzdelmet, elsősorban nem a drog, hanem a mértéktelen alkohol és gyógyszerfogyasztás ellen kellene Magyarországon stratégiát alkotni. A nemzetközi jelentések alapján a magyar fiatalok jóval többet dohányoznak, alkoholizálnak (akár a részegségig) a nemzetközi átlagnál, miközben a droghasználat terén „csak” a középmezőnyben helyezkednek el.

A már említett magyarországi kutatás 2017-ben országosan több, mint háromezer 13-14 éves általános iskolás válaszai alapján azt az eredményt kapta, hogy a hetedikes, nyolcadikos diákok közül 28% dohányzott már, ráadásul harmaduk naponta dohányzik. A válaszadók majdnem fele, 43% fogyasztott alkoholt a kérdezést megelőző egy hónapban. A válaszadók közül 261-en (8%) próbáltak már valamilyen kábítószert, többségében herbált, vagy alkoholt és gyógyszert együtt.

Ezek alapján az alkoholfogyasztás jóval súlyosabb problémának tűnik, mint a füvezés. A diákok válaszai alapján a szülők sokkal szigorúbbak a kábítószerekkel, mint az alkohollal kapcsolatban (alkohol esetén 40%, herbál esetén 80% válaszolta, hogy a szülei megtiltanák, ha tudnának róla). Ez jól leképezi a társadalom gondolkodását, ahol az alkohol, nyugtató és a cigi a napi stressz kezelés rutinszerű része, hiszen legális. Pedig hatásában ugyanolyan káros. Amikor az egyik helyi védőnőnek feltették azt a kérdést, hogy mennyire általános a nyugtatók (Rivotril, Xanax) fogyasztása a településen, akkor a válasz az volt, miért, ki nem szedi ezeket?

Ha a droghasználatot nézzük, akkor a herbál jóval súlyosabb probléma, mint a marihuána. Ez utóbbi elsősorban a középosztályos gyerekek szere, míg a hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban az olcsó és könnyen beszerezhető herbál dívik. Ezek a nemrég felbukkant designer drogok, mint például a herbál, kristály különösen riasztónak tűnnek, mivel gyorsan változó összetételük miatt hatásuk kiszámíthatatlan, használatuk viszont nehezen büntethető (újszerűségük miatt mindig egy lépéssel később kerülnek fel a droglistára, gyorsan ürül a szervezetből, nehéz a tettenérés). De a drog elleni küzdelemben a pusztán tüneti kezelés (felvilágosítás, a hozzáférés korlátozása) nem elég, fel kell tárni a valódi okokat, ami a fiatalokat e szerek használatára ösztönzi. És ha ezek az okokat megismerjük és elkezdjük kezelni, talán tettünk végre valamit.

Miért drogoznak a fiatalok?

Megdöbbentő, de nem az élvezetért. A mai designer drogok többsége nem ad ilyen élményt. Az egyik ötödikes fiú így írta le a hatását: „szédültem, fájt a fejem, elzsibbadt a lábam, az egész testem…” A drogszakértők is kihangsúlyozzák, hogy míg korábban a kábítószer használat célja valamilyen eufórikus állapot elérése volt, addig ma már elsősorban a cél az, hogy az illető kimeneküljön a saját életéből. Arra a kérdésre, hogy ha ez ennyire nem jó érzés, akkor mégis miért drogoznak, szinte mindenhol a válasz az volt, hogy az embert érő gondok (pl. gyász, magány) okozta stressz kezelésére nincsenek megfelelő eszközök,még a felnőtt társadalomban sem. Ahogy a tanulók egy része fogalmazott: „a drog egy olyan szer, amit akkor használnak, amikor valami szomorú történik vele. Például elhagyják. Szomorúak és nem tudják feldolgozni az érzéseiket és nem tudják megosztani.”

A kutatás rámutatott arra is, hogy a szülői engedékenység, az alkoholfogyasztás és a kábítószerhez való könnyű hozzájutás mind emeli az esélyét annak, hogy egy fiatal kipróbálja a drogot és utána rászokjon. Ugyanakkor a kutatás a drog esetében, még ezen tényezők mellett is erőteljes iskolai hatást mért. A többváltozós elemzésben két iskolához köthető tényező erőteljesen befolyásolta a fiatalok drogfogyasztását: azok, akik rossz tanulónak tartják magukat, és azok, akik nem érzik, hogy közösséghez tartoznának az iskolában, azok jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy rászokjanak a cigarettára vagy kábítószerre. Az a tény, hogy ezek az iskolai tényezők akkor is magyarázzák a kábítószer fogyasztást, ha a tanuló családi hátterét és kábítószer kitettségét is figyelembe vesszük, azt mutatja, hogy az iskolának igenis van felelőssége abban, hogy drogozik-e a tanuló!

A rossz tanulónak beállított tanulók általában a közösségben is perifériára kerülnek. Ez a kirekesztettség űzi őket gyakran a kábítószer felé. Az előítéletes vagy nem eredményes pedagógusi magatartásnak tehát negatív hatása lehet, míg az integráló és gyermekközpontú megközelítésnek minden bizonnyal erőteljes védelmező hatása van, és nem csak a szerhasználat tekintetében!

Az iskola is a probléma része

Az iskola viszont nem akar tudni a droghasználatról és a pedagógusok folyamatosan hárítanak. Arra a kérdésre, hogy tudják-e mi az a designer drog, a pedagógusok többsége azt válaszolta, hogy „Isten ments!” A drogszakértők szerint az „iskola” egyáltalán nincs felkészülve a megelőzésre.  A terepvizsgálat során így nyilatkoztak: „az oktatásügyben a mentálhigiénés szemlélet nincs benne.”…„A pedagógusok se információval, se eszközzel, módszertannal nem rendelkeznek arra, hogy ezekkel a gyerekekkel mi a teendő. Nem veszik észre.” „Az oktatási rendszer az én véleményem szerint a lehető legnehezebben mozgatható rendszer. Nagyon kevéssé fejlődőképes. Borzasztóan ragaszkodnak régi elvekhez.”

De mint látjuk, nemcsak az a gond, hogy nincs mentálhigiénés szemlélet és a pedagógusok tudni sem akarnak a drogokról. Erre ugyanis válaszolhatják, hogy alulfizetettek, túlterheltek és ez nem része a pedagógiai munkájuknak. Igen ám, de a kutatás éppen azt mutatta, hogy az, hogy egy tanuló mennyire érzi magát jól az iskolában, nagyon is erőteljesen befolyásolja a droghoz való viszonyát. Akiket kiközösít az iskola és az osztály, azok nagy valószínűséggel fognak droghoz, alkoholhoz nyúlni. A pedagógusok beskatulyázó értékelése és kreativitásmentes, nem korszerű tanítási módszere táptalaja annak, hogy ezek a leszakadó fiatalok sérülékennyé váljanak. A szegregátumban és a városi elitgimnáziumban egyaránt el kellene gondolkodni az iskolának, hogy miért drogoznak a fiatalok és hogyan segíthet a pedagógia eszközével. Ma vagy szemet hunynak a dolog felett (jellemzően a hátrányos helyzetű iskolákban, ahol már olyan nagy a probléma, hogy a szokványos büntető eljárással elfogynának a tanulók és megszűnne a pedagógus munkahelye), vagy gyorsan megszabadulnak a problémás tanulótól (az elitiskolák esetén, ahol ezt megtehetik, mert marad még elég tanuló). Egyik megoldás sem akar valóban segíteni a tanulónak, hanem elsősorban az iskola és a pedagógusok szemszögéből kezeli a problémát.

Természetesen nem akarom felmenteni a szülőt, a lukas védőhálót és magukat a gyereket sem. De a gyerek egy közösségben él, aminek nagyon fontos része az iskola. És a közösségben való léte alapvetően meghatározza, hogy jól érzi-e magát. A problémáinak megoldásához nagy segítséget jelent, ha rendelkezik megfelelő képzelőerővel, motivációkkal és célokkal. Ezen a téren a magyar iskolának hatalmas adósságai vannak. A kutatás során megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a kreativitás igénylő feladatok a hátrányos helyzetű iskolák tanulói közt mekkora nehézséget jelentettek. Sem szavakban, sem vizuális módon nem tudták igazán kifejezni magukat. Ezek a gyerekek híján vannak az önkifejezés, kreativitás eszközeinek, és az önismeretük is nagyon gyenge lábon áll.  De hát pont ezek a területek, ahol egy pedagógusnak és az iskolának hatást kellene felmutatnia. Ezek a gyerekek magukba zártan, eszköztelenül kénytelenek megélni a rájuk áramló rengeteg stresszt, aminek megküzdésében a helyi társadalomtól és szüleiktől vajmi kevés segítséget kapnak. A helyi közösségek társadalmi tőkéje nagyon alacsony, hiszen a helyi elit sem tudja a konfliktusait és problémáit hatékonyan kezelni, tartalmas szórakozási lehetőségek, kreatív tevékenységek alig vannak.

Az iskola tehát nagyon is ludas, ha nem partnere a szülőnek és nem fejleszti a gyermekek kreativitását, és a tanult tehetetlenséget adja tovább. A drogellenes stratégiának érdemes lenne a prevenció területén komplexebben kezelni a problémát és a helyi közösségek építését és a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztését is a megoldások közt számon tartani.

(Az illusztrációként szolgáló rajzokat a kutatásban résztvevő kelet-magyarországi általános iskolás gyerekek készítették.)