Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében a napokban készült el egy országos előrejelzés a fiatal népesség várható iskolai végzettségére vonatkozóan 2020-ig. Az eredmények meghökkentőek: ha minden változatlan maradt volna, az iskolázottság emelkedésének üteme akkor is lelassulna 2011 után.

A Eurydice a „Citizenship Education in Europe” (Aktív állampolgárságra nevelés Európában) című legújabb kiadványa egy egész fejezetet szentel annak, hogy Európa-szerte hogyan vonják be az iskola életébe a szülőket. Való igaz, hogy szülőként is lehetünk aktív állampolgárok, de hogy erre milyen lehetőségeink vannak, azt az adott országban kialakult gyakorlat, kultúra és a jogilag szabályozott lehetőségek is behatárolják. Európai tendencia, hogy egyre több országban segítik a szülőket abban, hogy aktívan részt vehessenek az iskolai döntéshozatalban.

Sorra jelennek meg a kormány eddigi teljesítményét félidőben értékelő cikkek. A Kölöknet szakmai gárdája két évvel ezelőtt összegyűjtötte, hogy milyen területeken kellene lépnie az oktatásügynek (erről lásd: Hogyan tovább, magyar oktatásügy?). Most elővettük az írást, leporoltuk és rövid kasszát csináltunk. Van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír, hogy szinte minden általunk felsorolt területen történt változás. A rossz hír viszont az, hogy ezen változások zöme nem előre, de inkább visszarepít minket az időben, a hetvenes, hatvanas, ….., húszas évekbe.