Nehéz az altatás - az újraközeledési krízis
Tisztelt Judit! A kislányom 21 hónapos, már kb. 9 hónapos korától köztünk alszik. Semmi gond nem is volt ezzel, mert szerettük ahogy ott szuszog mellettünk, reggel együtt ébredünk stb. De itt volt a nyár, meleg volt, se ő,se mi nem aludtunk jól. Gondoltuk átszoktatjuk a szobájába. Eleinte nem volt gond, megesett, hogy fel sem ébredt, de volt, hogy átmentem hozzá éjjel. Aztán egyik nap lázas lett és visszavittük éjszakára magunkhoz, innentől kezdődtek a bajok, mert már nem akart a szobájában aludni. Azóta anyás lett, csak úgy alszik el, ha rajtam van, nem akar a nagymamánál aludni, pedig régen nem volt ezzel baj. Nem tudom,hogy mit tegyek, nem akarom a kis lelkét bántani azzal, hogy erőszakkal a szobájában altatom. Arról mit gondol, hogyha elalszik, akkor viszem a helyére? Kérem segítsen! Tovább >>
Megvédeni a válás feszültségétől...
Tisztelt Magdolna! Tanácsot szeretnék kérni Öntöl , a 28 hónapos kisfiammal kapcsolatban. Lassan 2 hónapja, hogy az apukájától külön költöztünk az én szüleimhez. Még nem váltunk el, de már külön élünk. Szeretném kérni a tanácsát, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Az apukájával mindenben együttműködünk, és mindent megbeszélünk, ami a kisfiammal kapcsolatos. Próbáljuk úgy intézni a dolgokat, hogy ő ebből ne sokat vegyen észre, azt tudom, hogy ettől függetlenül érzi Áron, hogy valami történt, de elmagyarázni még nem tudom neki, ahhoz kicsi még. Azt elmondtam, hogy most itt fogunk lakni a mamáéknál anyával, és hogy apa dolgozik, de majd jön érte autóval és elviszi magához egy kicsit. Szeret is menni apával, alig várja már, hogy jöjjön és mehessen. Ezzel semmi gond nincs.A “problémám” az lenne , hogy én még úgy gondoltam, hogy mivel megtehetem, nem szeretném böcsibe beadni, hanem itthon lennék még vel e 1 évet, amíg oviba megy. De azt vettem észre, hogy én már kevés vagyok neki, és semivel nem tudom lekötni, hiába ülök le vele játszani, pár perc múlva vag y megunja és elmegy, vagy elkezdi dobálni a játékokat. Ha rászólok, hogy nem szabad, annál jobban csinálja,direkt nézi, hogy figyelem-e,már próbáltam, hogy nem figyelek rá, amikor ezt csinálja, de az sem segített, akkor addig csinálja, amíg valami baj nem lesz, vagy megüti magát. Ha nem engedek neki valamit, akkor meg elkezdi ütni saját magát, és ha meg nagyon megüti , akkor sír és jön, hogy vegyem fel. De előtte hiába szólok neki, hogy ne csinálja, mert fájni fog, nem hallgat rám. A játékkal se tudom semmivel lekötni , úgy veszem észre, hogy állandóan menne, pörögne, intézkedne, csak ne legyünk egyhelybe. Eljárunk most a játszótérre, ez egy kicsit leköti, de ha megjön a rossz idő, nem tudom, hogy majd mit csináljak vele. Ahol eddig laktunk a férjemmel, ott nagyon sok jó program volt a művelödési házban: babaklub, zenebölcsi, ringató, gyerektorna. Így ott mindennap volt valami elfoglaltságunk, és ezt szokta meg , ez így jó is volt. De itt, ahol most lakunk, semmi ilyen program nincsen sajnos. Gondoltam, hogy beadom a bölcsibe, csak nem tudom, hogy ezzel nem okozok- e neki még több lelki sérülést, mert se a mamával, se a papával egyedül nincs el. Ha ők is itthon vannak és vele játszanak, és én kikerülök a látóhatárából, rögtön keres, és jön utánam. Ha nem vagyok vele, hiányol ha meg ott vagyok, ”nem kellek” neki.Nem tudom, mitévő legyek. Kérem segítsen, ha tud valamiben, szivesen fogadom válaszát és tanácsait! Tovább >>
Problémamegoldás a bölcsiben
Egy bölcsődei dolgozó vagyok, és van egy problémás gyerekem, aki néha verekszik. Van, amikor csak játékból fekszik rá a másikra, vagy bohóckodásból húzza meg a haját és ezzel fájdalmat okoz neki. Ilyenkor természetesen megmondom neki, hogy ezt nem szabad,mert a másiknak fáj. Ezt sajnos nem mindig érti meg. Van, amikor mosolyogva mondja, hogy ő most le szeretné lökni a pajtását a motorról, vagy bele szeretne harapni. Nem tartom rosszindulatúnak, reakcióját a féltékenységnek tudom be, mert főleg egy kisgyereket pécéz ki magának. Viszont a helyzetet félve kezelem. Mindig aggódok, hogy mikor kell megint rászólnom. Ez biztos rossz a részemről, mert tudtommal a gyerekek mindent megéreznek. Orvosolni kezdetben büntetéssel próbálkoztam: elmondtam, h miért nem szabad verekedni, és leültettem egy kis időre külön a társaitól. Mostanában (mivel a régi nem vált be) új módszerrel próbálkozom: szintén elmondom, hogy ez nem jó dolog, mert fáj a másiknak és hozzáteszem, hogy „Ez a kisgyerek szeret téged, és azért akar veled játszani. Tetszik neki amit játszol.” Leültetni mostanság nem szoktam. (a verekedések száma lényegesen csökkent, sajnos nem tudom pontosan melyik nevelési módszer hatására)Csak azt szeretném megkérdezni, hogy használhatnak-e az utóbbi szavak, vagy mivel próbálkozhatnék egy ilyen kicsi gyereknél (2,5 éves), hogy tartós eredményt érjek el? Amit még fontosnak tartok elmondani, de kimaradt: a családjában nem fordul elő agresszió, tehát nem félek attól hogy megoldhatatlan problémával állok szembe, csak épp nem vagyok biztos magamban. Válaszát előre is köszönöm. Tovább >>
Szorong a matekdolgozattól!
A lányom most kezdi az 5. osztályt.A matematikával van gondunk, mégpedig, hogy ha dolgozatírásra készülünk, itthon mindent jól megold, az iskolában pedig teljesen leblokkol. Fáj a hasa, rosszkedvű, már reggel rágja a körmét, tiszta stresz. Ha felel, akkor nincs gond, csak a dolgozatnál, és egyre rossszabb dolgozatokat ír, ami megint lehangolja. Már 2-es dolgozatot is írt. Kérem, segítsen megoldást találni. Tovább >>
Inni akar a fiam!
Kedves Judit! Nekem lenne egy nagyon aggasztó kérdésem. Van egy 11 éves kisfiam s egy-egy családi összejövetelen, baráti bulikon állandóan alkoholt szeretne inni. Már megelégeltem s egyszer leültem vele s megkérdeztem, miért bosszant ezzel állandóan?! A válasz nem volt megnyugtató számomra - egyszerűen szeretné tudni minek milyen íze van illetve milyen érzés berúgva lenni! Nem gondolom, hogy ez normális, de ez van. Ön szerint? Válaszát köszönöm! Tovább >>
Nem értem a viselkedését!
A nagyobbik kisfiam 1o éves, most megy ötödik osztályba. Az iskolában jól tanul, minden munkában benne van, lehet rá számítani. A magatartása viszont közepes. Néha nem értem a viselkedését. Vannak olyan napok, amikor kenyérre lehet kenni, szófogadó, segítőkész. Azonban nagyon sokszor előfordul, hogy durván viselkedik, odacsap a testvérének mindenféle ok nélkül. Ilyenkor hiába próbálunk hatni először szép szóval, néha különböző megvonásokkal, eltiltásokkal bizonyos dolgoktól, de nem igazán hat. Ha felemelem a hangomat, úgy veszem észre , csak olaj a tűzre, annál jobban csinálja a rosszaságokat. Sajnos teljasen tanácstalan vagyok, mert az öccse ennek az ellentéte, nyugodt kisgyerek, pedig mind a két gyermekemet egyformán nevelem. Szeretném, ha tanácsot adna ebben a dologban, van-e esély arra, hogy idővel magától lecsillapodik? Mi okozza egy ekkora gyereknél ezt a hirtelen fellépő durva viselkedést? Válaszát előre is köszönöm!Tovább >>
