Váltsunk iskolát?
Egy határmenti városban élünk, fiam eddig Mo-ra járt iskolába, most másodikos. Az iskolával nem vagyunk annyira megelégedve, a kisfiam nem szorgalmas, minden unalmas, stb. Nem állítom, hogy csak az iskolával van baj! Szóval a határ túloldalán találtunk egy másik jobb iskolát, ahova felvennék szeptembertől, de a 3. osztályban megtelt a létszám, így újra 2.-os lenne. Viszont az idegen nyelvet ott tanulná először, míg a többiek már óvodás koruktól foglalkoznak vele. Tudom,hogy elég nagy törés lenne az iskolaváltás, nem akarom, hogy bukásként élje meg, hogy 2-os. Viszont a nyelv miatt lehet, hogy előnyére válna. Nagyon várom válaszát! Tovább >>
Nem köszön az unokám!
8 éves unokám a mai napig sajnos senkinek nem köszön. Sem osztálytársainak, sem a felnőtteknek. Már nem tudjuk, mitévők legyünk. Bármivel próbálkoztunk, nem volt eredménye. Már kínosan érezzük magunkat. Egyébként okos értelmes, jó felfogású gyermek. Tisztelettel...Tovább >>
Kellenek-e a különórák?
Kedves Judit! Nagycsoportos kisfiúnkkal Budapesten élünk, ahol rengeteg óvoda utáni elfoglaltságot lehet találni a gyerekeknek, illetve hétvégén is szerencsére. Valójában a problémám mégis pont ez. Mi a fiúnkkal 2-szer egy héten járunk úszni. Egyik nap az óvodai öltözőben elcsíptem más nagycsoportos gyerekek a szüleinek a beszélgetését és kiderült, hogy ők járnak zeneoviba, külön angolra, kézműves oviba... stb. Szinte minden napra jut valami, sőt van, hogy két foglalkozásra is járnak egy nap, mivel a gyerekek jól terhelhetők. Szükséges ez Ön szerint, hogy ennyi mindennel terheljünk egy ovist, mégha ezek a foglalkozások játékosak is? Vagy talán az én gyerekem lesz lemaradva valamiről? Mit gondol erről? Tovább >>
Hol tanuljon tovább?
Kislányom most kezdi a 8. osztályt. Már sokat beszélgettünk a továbbtanulásról, de mivel elég sok minden érdekli, ebből adódóan igazán nagyon semmi, így úgy érzem, nagyon nehéz lesz a döntése. Pályaválasztási tanácsadóba is bejelentkeztünk, talán könnyebben fog tudni választani. Jó tanuló, versenyszerűen sportol. A kérdésem az, hogy én mint szülő hogyan tudnék neki a legjobban segíteni, úgy hogy Ő ezt ne érezze tehernek. Nem akarom, hogy nyomasztó legyen számára a szülői vélemeny, javaslat. Most egy japán tagozatos szakközépiskola tetszik neki a legjobban. Mennyire helyes új nyelvet tanulnia? Támogassam vagy lebeszéljem róla? Gimnázium vagy szakközépiskola felé orientálódjunk? Tovább >>
Melyikbe írassam?
Iskolaválasztással kapcsolatban fordulok Önhöz. Három iskola közül választhatunk: az első 5 percre van tőlünk, az alsó tagozata elég gyerekbarát, fokozatos az átmenet az óvodából iskolába, viszont a felsősöknél nincs napközi, csak tanulószoba és a felsősök egy másik épületben vannak a gimisek melett. Ha jól tanul a gyerek, átveszik gimibe felvételi nélkül. A másik iskola 10 percre van tőlünk, ez egy elég erős iskola, nagyon szaladnak a tananyaggal, viszont többféle módszer alapján tanulnak és lehet választani. Ez egy nagylétszámú iskola, viszont az udvaruk elég szűkös, és úgy tudom, szünetben egyáltalán nem mehetnek ki az udvarra, csak ebéd után.A harmadik iskola a legszimpatikusabb nekem sajnos ez 20-25 percre van és itt reggel 7.45-kor kezdődik a tanítás, tehát már 7.15-kor el kell indulnunk az iskolába, hogy odaérjen a fiam. Viszont ökoiskola sok programmal és nagy udvarral, viszonylag kevés a tanulólétszám az iskolában. Nagy hangsúlyt fektetnek a szabad levegőn való tartózkodásra, a hosszú szünetben ki is kell menniük, ha jó az idő, az udvarra. Ez az iskola is elég erős. Ha ezt az iskolát választanánk, lehet hogy megterhelő lenne a korai felkelés, különösképpen, mert két fiam van, és a kisebbik két évvel fiatalabb, akit szintén el kell szállítanom az óvodájába. Véleményét előre is köszönöm! Tovább >>
Lassan múló félelmek
Középső gyermekem félelmeinek kezeléséhez szeretnék segítséget kérni. Ő 7 éves kislány, van egy 12 éves bátyja, és egy 4 hónapos kishúga. A problémák születése óta kísérik, csecsemőkorában minden idegentől nagyon félt, vigasztalhatatlanul sírt egész idő alatt, amíg valaki nálunk tartózkodott, különösen az erős színű, vagy hosszú dús hajú emberek esetében. Egyébként nyugodt, normál fejlődésű baba volt. 1-2 éves korában a félelem korlátozódott a nőkre és a kisbabákra, nem is értettük, hogyan tud így szelektálni. Egyik-másik nőismerősünktől kifejezetten rettegett. Ezután következtek a játékbabák, ill. a hajjal vagy élethű szemmel rendelkező játékok. Óvodai beszoktatása 1 évig tartott, nagyon "antiszociális" volt, szerencsénkre egy igen jó pedagógushoz került, így nagyon sokat fejlődött az óvodai évek alatt, barátokat is szerzett, óvónénijét mai napig emlegeti. Közben apukájával elváltunk - ekkor ő 4 éves volt. 6 évesen iskolás lett, és szerencsére könnyebben vette ezt a fordulatot, mint vártam, pedig ráadásul újra férjhez mentem. Ami megmaradt a régi beidegződésből, az a csoportos játékokban való részvétel nehézségei, sokszor azért félre vonul, testnevelés órán időnként makacsul kivonja magát a csoportos foglalkozásból, és máig fél a fent említett játékoktól, illetve az, hogy teljesen elutasítja a nőies dolgokat, szoknyát, rózsaszínt, ilyesmi. Tanulmányaival nincs gond,jó képességei vannak, csak jó és jeles értékeléseket kapott év végén. Ami újabb gondokat vet fel, hogy még mindig nem mer egyedül maradni egy légtérben, olyannyira, hogy a kertbe nem mer kimenni az imádott kiskutyáihoz, vagy a kerti játékokhoz, csak ha én is vele megyek, az emeletre vagy a földszintre szintén nem megy egyedül, nem mer a fürdőszobában maradni sem, ha mégis ki kell szaladnom valamiért, inkább kiugrik a kádból, vagy félpercenként kikiabál, hogy ott vagyok-e még hallótávolságban. Tulajdonképpen egész nap a sarkamban van vagy a bátyja szobájában, igazából nem én vagyok a kulcskérdés, csak legyen valaki a családtagok közül. Szerencsére 4 hónapos kishúgát imádja, sokat próbál segíteni az ellátásában, tehát ez már nincs a félelmei között. Úgy érzem, szépen lassan sikerül minden félelmét kezelni, csak túl lassan, és nem vagyok benne biztos, hogy nem jönnek újabbak, ahogy nő, és más dolgok kerülnek előtérbe. Nagyon sajnálom, hogy így lekorlátozza önmagát, mivel nyilván nem tudunk vele egész nap játszani, és nagyon sok élménytől fosztja meg saját magát. Sokszor próbáltam vele beszélgetni, igyekszem játékosan oldani a félelmeket, de túl lassan sikerül. Igazából azt nem tudom eldönteni, hogy pszichológushoz vigyem-e, jó e beleásni a dolgokba, hiszen, ha lassan is, de oldódik, vagy fogadjam el, hogy ilyen. Bátyjával egyébként semmi gond nincs, kellőképpen önálló, és kimagasló tanulmányi eredményeket ér el. Tehát, az a kérdésem, hogy a leírtak csak jellem kérdései, vagy kórosnak tekinthetőek, segítséget igényelnek? Köszönöm! Tovább >>
