6914
avatar Kölöknet

Lannert Judit oktatáskutató blogja

Tanulópénz

Ki a felelős a PISA buktáért?

2016. december 15. - Tanulópénz

Tele van a sajtó azzal, hogy ki a felelős a tanulók rossz teljesítményéért a legújabb PISA méréseken. A PISA eredményekről itt, a kormányzati hárításokról pedig itt írtunk. Most vegyük sorba, ki mindenki felelhet ezért a fiaskóért. Megjegyzem, ennek csak akkor van értelme, ha a megállapításokat tényekkel is megalapozzuk, illetve ha nem bűnbakokat keresünk, hanem a probléma megoldását.

ab5da14454a25c1453ae843c88b07540.gifpisa5_thinkstockphotos-126418973.jpg

A tanulók nem tanulnak eleget?

A magyar tanulók nemzetközi összehasonlításban is többet tanulnak és rendesebben járnak iskolába, mint sok európai kortársuk. De akkor, miért nem eredményesebbek? A 2012-es PISA adatok mélyebb elemzése azt mutatja, hogy ott, ahol sok a tantárgy és a zsúfolt tananyag, viszont az időkeret kevés, ott ez nem eredményez mást, mint a tananyag „személytelen” letanítását, ahol a tanulók nem kapnak időt arra, hogy maguk jöjjenek rá dolgokra. Ezáltal csak magolni tanulnak meg, de gondolkozni nem. Tehát sokat tanulnak, mert nem tanultak meg jól tanulni. S miután a tanulás nem ad örömet, a motivációjuk is megcsappan. Ráadásul a TIMMS vizsgálat eredményei is azt mutatják, hogy a tananyagot rendesen megtanulják a diákok. De ettől még nem tudják a tudásukat nem iskolás közegben használni. Ez is arra utal, hogy nem a diák tanul keveset, hanem a mai magyar tananyag és tartalmi szabályozás gátja a korszerű tanításnak.

Tele van a sajtó azzal, hogy ki a felelős a tanulók rossz teljesítményéért a legújabb PISA méréseken. A PISA eredményekről itt, a kormányzati hárításokról pedig itt írtunk. Most vegyük sorba, ki mindenki felelhet ezért a fiaskóért. Megjegyzem, ennek csak akkor van értelme, ha a megállapításokat tényekkel is megalapozzuk, illetve ha nem bűnbakokat keresünk, hanem a probléma megoldását.

ab5da14454a25c1453ae843c88b07540.gifpisa5_thinkstockphotos-126418973.jpg

A tanulók nem tanulnak eleget?

A magyar tanulók nemzetközi összehasonlításban is többet tanulnak és rendesebben járnak iskolába, mint sok európai kortársuk. De akkor, miért nem eredményesebbek? A 2012-es PISA adatok mélyebb elemzése azt mutatja, hogy ott, ahol sok a tantárgy és a zsúfolt tananyag, viszont az időkeret kevés, ott ez nem eredményez mást, mint a tananyag „személytelen” letanítását, ahol a tanulók nem kapnak időt arra, hogy maguk jöjjenek rá dolgokra. Ezáltal csak magolni tanulnak meg, de gondolkozni nem. Tehát sokat tanulnak, mert nem tanultak meg jól tanulni. S miután a tanulás nem ad örömet, a motivációjuk is megcsappan. Ráadásul a TIMMS vizsgálat eredményei is azt mutatják, hogy a tananyagot rendesen megtanulják a diákok. De ettől még nem tudják a tudásukat nem iskolás közegben használni. Ez is arra utal, hogy nem a diák tanul keveset, hanem a mai magyar tananyag és tartalmi szabályozás gátja a korszerű tanításnak.

A pedagógusok nem tanítanak jól?

A PISA eredményeket a pedagógus bérével és az egy pedagógusra jutó tanuló aránnyal összevetve hozott létre néhány szakértő egy ún. oktatáshatékonysági indexet, ami alapján 2012-ben a finnek, koreaiak és csehek után a magyar oktatási rendszer jött ki a negyedik leghatékonyabbnak. Ezt az előkelő helyezést pont azzal érjük el, hogy jóval az átlag alatt költünk az oktatásra, és ehhez képest érünk el jobb eredményt. Más szóval, ilyen kevésből ilyen sokat mások nem tudtak kihozni. Emögött pedig csakis az áldozatkész pedagógusok munkája áll, akik még így is, hogy egyfolytában mutogatunk rájuk és nem fizetjük meg rendesen őket (a pedagógus életpályamodell ekkor még nem volt bevezetve!), mégis teszik a dolgukat. És hát, hogy ez csak ár-érték arányban jó helyezésre, annak nem ők a felelősei, hanem azok, akik nem teremtik meg a minőségi pedagógusképzést, a hatékony bérezést és szakmai támogató rendszert köréjük. Magyarország az elmúlt évtizedekben mindig inkább a hatékonyságra (olcsóság) és nem a minőségre (teljesítmény) szavazott.

Mint látszik, legkevésbé a tanulókat és közvetetten a tanárokat tekinteném felelősnek a fiaskóért. De lássuk, hogy kiket igen?

Az oktatáskutatók és pedagógusképzők munkája nem megfelelő?

A magyar oktatáskutatás eredményeiből sajnos a mai magyar pedagógus igen kevés dolgot tud hasznosítani. Míg a nyolcvanas években fejlődésnek indult oktatásszociológiai irány nagyon progresszív volt, addigra ma már, amikor rengeteg tanulói teljesítmény adatunk van, mint a PISA, vagy Országos Kompetenciamérés, már javában ezeket az adatokat kellene elemezni. Sőt, tovább megyek, az oktatásfejlesztésnek is kutatásokon kellene alapulnia, nem pedig tacit tudáson. Konkrét osztálytermi gyakorlatokat kellene vizsgálni és hatásukat elemezni mérésekkel és osztálytermi megfigyelésekkel. A pedagógusokat pedig a képzés során el kellene látni ilyen, a saját munkájukra való reflektálást könnyítő eszközökkel. A magyar egyetemek és oktatáskutató műhelyek többsége nem ezzel foglalkozik. Szociológiai, tantervelmélet vagy neveléstörténeti kutatásokkal, stúdiumokkal lehet többnyire találkozni. Ritka holló az olyan műhely, mint Csapó Benő szegedi műhelye, ahol a kutatások méréseken alapulnak, és ezeket becsatornázzák a fejlesztésekbe, az így kialakított online diagnosztikus eszköztár segítségével pedig már a konkrét pedagógiai gyakorlatot érintő javaslatokat is tesznek.

A média nem informál elég mélyen?

A média jobbára teszi a dolgát és tudósít ugyan – főleg annak botrányszaga miatt – a PISA eredményekről, de fájdalmasan hiányoznak azok a komoly platformok, ahol az oktatás- és neveléstudomány legfrissebb tudományos eredményeiről tájékozódhatna az érdeklődő érthető és izgalmas formában. A neveléstudományi folyóiratok finanszírozás hiányában vegetálnak, a TV csatornákon pedig hiába is keresnénk olyan műsorokat, amelyek a tanulásról szólnának. Lehetne ilyen kérdéseket feszegetni, mint az agykutatás eredményei és hasznosítása a tanításban, a digitális eszközök és az oktatás, a kreativitás fejlesztése az osztályteremben, stb. A média nem érti ezeket a kérdéseket, a neveléstudomány pedig nem tudja érthető és izgalmas formában tálalni az eredményeit.

A kormány nem kormányoz elég jól?

Igen, már az előző két pontban is van felelőssége, ugyanis a neveléstudományi folyóiratok támogatása a feladata lenne, mint ahogy a tanulást és tanítást segítő kutatások megrendelése is. A tanulói teljesítményadatok elemzése sok-sok időt igényel és viszonylag ritka kompetenciákat, így ezek a kutatások megrendelés híján biztosan nem fognak megszületni. De az oktatáspolitika elmúlt néhány évtizede számos olyan momentumot rejt, ami hozzájárult a mostani fiaskóhoz.

Kormányokon átívelő bűn, hogy mindig kivonták a pénzt az oktatásból, ha volt rá mód pl. a gyerekszám csökkenésnél (az észtek pont ezt nem tették meg, pedig ott is volt demográfiai csökkenés). A mostani béremelések kapcsán sokan gondolják azt, hogy a pedagógusok már ki vannak fizetve. Ez így nem igaz, a pedagógusok bére évtizedes elmaradásban van, ezt nem tudja a mostani béremelés önmagában orvosolni. A pedagógusi életpályamodell (ennek részletes kritikájától most eltekintek) csak hosszú távon fejtheti ki hatását, azzal, hogy a legjobbakat fogja idővel a pályára vonzani, de ehhez az kell, hogy a pedagógus életpályamodell folyamatosan – visszacsatoló korrekciókkal - fejlesztve legyen.

A másik, kormányokon átívelő és az oktatás minőségét romboló faktor, az oktatási rendszer végletes szegregálódása. A PISA adatok is alátámasztják, hogy szinte mindenütt romlik a teljesítmény, ahol beengedik a nyers piaci versenyt, ahol megengedik, hogy a középosztály alternatív megoldásokat találjon a gyerekének. (A svédek 2000 és 2012 közötti hatalmas PISA romlása mögött is ez áll.) A rendszerváltás után, felszabadulva a szocializmusból, az állampolgári szabadság és a piaci gazdaság kiépítése jogos igény volt. Ugyanakkor – utólag persze könnyű már okosnak lenni – nem volt jó ötlet rászabadítani a piaci erőket az oktatásra. Mást sem lehetett hallani akkoriban, minthogy a problémákat majd a piac (a szülő szabad iskolaválasztása) megoldja, de nem oldotta meg, sőt, még rosszabb lett. Hogy miért, ennek taglalása túlfeszítené a blog kereteit, legyen itt elég annyi, hogy a közjavak előállítását a piac nem tudja ellátni, mert egyénileg senkinek sem éri meg, a kliensek, vagyis a szülők pedig nem informáltak eléggé, hogy az ő igényeik biztosítsák a minőséget. A magyar iskolarendszer végletesen szegregálódott és ezt visszacsinálni már nem volt ereje senkinek. A próbálkozások egy része vagy célellentétes volt (mint pl. a romák oktatására szánt külön normatíva, ami az iskolákat még inkább cigányosztályok indítására sarkallta), vagy eleve elszabotálták azokat, félve a helyi szavazók büntetésétől (pl. a helyi esélyegyenlőségi tervek soha nem váltak valósággá). Sajnálatos módon ezt a kialakult szegregált helyzetet ma már szentesítik is, hiszen ez elfogadottá vált, erre utal a szeretetteljes szegregáció kifejezés, de ezt a helyzetet erősíti a korai szakmaválasztás is, vagy az egyházi iskolák térnyerése.

Egy kormány sem tudta létrehozni a szakmai autonómia és a támogató kontroll hatékony kombinációját. 2010-ig szakmai szabadság volt kontroll nélkül, 2010-től pedig kontroll van szakmai autonómia nélkül. A szakmai autonómia persze csak akkor működik, ha van felkészült pedagógus és igazgató. A központilag kinevezett igazgató és az alulfinanszírozott és nem megfelelően képzett pedagógus nem feltétlen tud rögtön élni a visszakapott autonómiával. Ezért ezt fokozatosan, egy szakmai és támogató kontroll (intézményfejlesztő tanfelügyelet) mellett lehet megtenni, a kompetenciamérési eredmények (hozzáadott értékkel együtt) figyelembevételével. Nemzetközi példák is vannak erre, hogy egy ilyen rendszerben először csak a valóban jól teljesítők kapnak nagyobb szakmai autonómiát. A többieknek viszont olyan szakmai támogatást biztosítanak, aminek segítségével ők is el tudják érni idővel ezt a szintet.

Persze a jelenlegi kormányzaté most a fő felelősség, hogy felismeri-e a helyzet fontosságát és kihasználja-e az alkalmat arra, hogy egy nagy komoly közös nemzeti ügy érdekében felszámolja a szekértáborokat és a bevonja a megoldásba szakma teljes spektrumát. Egyelőre kevés affinitást mutatnak ebbe az irányba.

Szerintem a fő bűnösök mi vagyunk mindannyian, adófizető szavazó állampolgárok

A főbűnösök mi vagyunk. Egyrészt azzal, hogy nem követeljük meg, hogy az adónkból valóban mindenki számára minőségi oktatást tartson fenn az állam. Vagy nem is tudatosul sokakban, hogy az ő pénzéből történnek a dolgok, vagy pedig egyéni stratégiával akar mindenki jobb helyzetbe kerülni. Ezzel viszont hosszú távon öngólt rúgunk magunknak. Azzal, hogy szülőként azt gondoljuk, hogy a gyengébb gyerek lehúzza a mi gyerekünk teljesítményét és ahol csak tudunk, külön utakat próbálunk találni több módon is rontjuk az oktatás minőségét. Egyrészt erősítjük a versenyt, ami a közoktatás terepén inkább káros, másrészt a gyerekeinket mi magunk zárjuk be az iskolai kalodába és kényszerítjük örömtelen tanulásra, a tehetséggondozás szintén káros bűvöletében. Harmadrészt pedig ezzel a magatartással erősítjük a politikusoknak azt a félelmét, hogyha megpróbálnak a PISA buktából valóban kivezető lépéseket foganatosítani (pl. deszegregálni), akkor nem fogunk rájuk szavazni. Ezáltal pedig beindul a szelekciós mechanizmus. De miközben sikerül a saját gyerekünket a legjobb iskolába nyomni, a hazai környezet annyira lepusztul, hogy bizony csemeténk el fog menni messzire. Mi pedig itt maradunk azokkal az általunk is lenézett és elhanyagolt gyengén muzsikáló gyerekekkel, akik viszont – mert nem kaptak esélyt arra, hogy kibontakozhassanak –nem fognak versenyképes közeget teremteni. Kvázi egyre kevesebb GDP-t termelünk és egyre kevesebb pénzünk lesz a minőségi oktatásra. Így kerülünk mi középosztályos szülők öregségünkre egy lepusztult skanzenba.

A PISA buktából úgy tudnánk kikecmeregni, ha sokkal méltányosabb lenne a magyar iskolarendszer. Ez viszont nem tetszik a középosztálynak. Viszont az se tetszik neki, hogy lecsúsztunk a PISA méréseken. Ember legyen a talpán, aki ebből kiutat talál. Ez egy igazi csapdahelyzet, amit csak egy valóban jól és bátran kormányzó állam segítségével tudnánk kikerülni, aki egyszerre próbálja a közoktatás minőségét javítani és egyben a középosztály különutas stratégiáját megakadályozni, vagy legalábbis megdrágítani.

Közeledik Karácsony ünnepe. Itt az idő, hogy lecsendesedjünk, magunkba szálljunk és mélyen elgondolkozzunk. Remélem, hogy januárban szellemiekben és lelkiekben megújulva végre szóba áll a kormány a szakmával és vica versa és elkezdődhet a valódi közös problémamegoldó gondolkodás és cselekvés.

Lannert Judit

 

Kommentek:

subidubidu

subidubidu 2016-12-16 14:34:10

Alapvetően egyetértek. Elsősorban szülőként kérdezem:
Mit kezd azonban az ember azzal a gyerekkel, aki AKAR tehetséggondozó iskolába kerülni, mert annyira kilóg a sorból a mezei általánosban? Lehet-e úgy "feljavítani" az átlagos iskolát, hogy a nagyon motivált gyerekek is kapjanak kihívásokat?
Szegény pedagógus áll a vártán, próbálja a lemaradozókat fölhozni, közben haladni az anyaggal, és ha van egy-egy verseny, pár órát rászán a felkészítésre az érdeklődő diákoknál, de rájuk jut a legkevesebb. Különösen felső tagozatban látom, hogy mekkora kihívás tanítani a nagyon vegyes színvonalú csoportot. Nincs erő, energia a differenciálásra, a "jók" unatkoznak, már ők sem figyelnek, mert minek...
Nem látom az erőt, az érdekeltséget, hogy kiutat találjunk.
Júlia Big

Júlia Big 2016-12-16 14:34:04

Számomra egyébként a legdurvább az, hogy a tanárokat hogyan át lehet vágni statisztikákkal. Minap olvastam egy TÁRKI elemzést arról, hogy a magyar tanárok évi minimális óraszáma 611 tanóra volt 2010-ben. Mert 37 hetet tanítanak és heti 22 tanórát. Összeszoroztam. Az eredmény: 814 éves tanóra. Ezzel már az OECD országokban is a felső tartományba kerültek éves óraszám tekintetében, mert a magyarok kivették az óraközi szüneteket, így lett 611 tanóra. Nem minthogyha külföldön szünet nélkül tanulnának egész nap a nebulók, csak ott nem a pedagógus ügyel rájuk szünetben, mint itt. De ez még semmi, mert közben az is kiderült számomra, hogy míg a többi OECD ország a tanárok átlag óraszámával számol, addig a magyar statisztika a minimális 22-vel. Na, erre fel felemelték a minimum heti óraszámot 24-re. A további szépség az, hogy külföldön vannak a tanároknak segítői. Adminisztrációs és egyéb munkatársak, itt szinte nincsenek. Tehát a VALÓSÁGBAN a magyar pedagógus segítő nélkül tanít le annyi órát, amennyit a legmagasabb óraszámban tanítók segítőkkel. Min csodálkozunk? Miért nem SZÁMOLNAK a matektanárok legalább? Ki is írta ez a tanulmányt, kedves blogíró? Ki felelős azért, még ha áttételesen is, hogy a magyar pedagógusok vészesen TÚLTERHELTEK?
www.t-tudok.hu/file/tanulmanyok/v_nemz_eag_20100503_korr.pdf
apterus

apterus 2016-12-16 14:33:48

Kedves Judit,
cikke két dologról is szól, egyrész a szegregációról, amit kegyed és mindenki elítél, kívéve akinek a saját gyerekét kell betenni az autóba és elvinni az iskolába. Ebben az élethelyzetben a szegregációról alkotott elítélő vélemény hirtelen drámai módon át szokott alakulni. Ennyit az elmélet és a valóság különbözőségéről.
A PISA teszt eredményeiről már sokk blog és hozzászólás született. Itt összefoglalnám a megállapításokat:
- a drámai visszaesés (emlékezzünk az index nagy 1-es eredményére) egyáltalán nem drámai; 3-4-5 % os visszaesésről beszélünk, csak a grafikai megjelenítésben a 430-500 közötti pontsáv van kinagyítva.
- az Eurologus is megállapította, hogy az eredmények a családi és szociális helyzettel korrelál, amiből tényleg csak egy lépés megállapítani, hogy a roma kisebbség eredményrontó hatása lehet az elsődleges ok, hogy Magyarország általában rosszul szerepel; vegyük észre, hogy Szlovákia eredményei is nagyon hasonlóak; úgyhogy oktatáspolitikában most Lengyelországok a bezzegország, nem pedig bezzegszlovákia.
Ennyiért ugyan kár lett volna hozzászólni, de azt szeretném elmondani, hogy kitöltettel a 13 évs gyerekemmel a tesztet, és a vándorló madaras kérdésnél az volt a reakciója, hogy de hát nincs is a szövegben a válasz! Az elmúlt években az iskolában rengeteg szövegértést csináltak, de mindegyik olyan volt, hogy a 2-3 bekezdésből ki kellett emelni az ott meglévő választ. Láthatjuk, hogy itt szembesült először egy eltérő megközelítéssel, amikor a PISA az információk továbbgondolását igényli. Hasonló a helyzet azzal a kérdéssel, ahol a helyes válasz az, hogy „a halak által kibocsátott salakanyagokból kellene üzemanyagot előállítani”. Ez a szituáció. problémafelvetés meglehetősen távol áll a jelenlegi magyar oktatási rendszertől.
További probléma, hogy bonyolult kérdések vannak, amia szöveg és kép együttes elemzését igényli. Ez is távol áll a rogyásig gyakorolt „szöveges feladatoktól”. A leglényegesebb faktor azonban az bonyolult a feladat, de a kitöltésre 5 percet adnak. Azt gondolom, hogy EZT az információt nem hangsúlyozzák a magyar iskolákban a kitöltés során, és a tanulók nagy része 20-30 másodperc alatt rábök az első, helyesnek gondolt válaszra, ami azonban gyakran megtévesztő.
Következtetések mindjárt.
apterus

apterus 2016-12-16 14:33:35

Vannak országok, amelyek az elmúlt évtizedben jelentős javulást értek el a PISA tesztben. Azt gondolom, hogy ez elsősorban annak az eredménye, hogy a tanulókat kifejezetten tréningezik a PISA jellegű teszek kitöltésére. 14 éves korban megcsinálják az összes korábbi tesztet, grafikusan ábrázolt feladatokat töltenek ki, hangsúlyozzák a fontosságát a PISA tesztnek, törekszenek arra, hogy a tanulók teljesen kihasználják a rendelkezésre álló időt, stb. Ezek azok a lépések, amivel rövid távon eredményt lehet elérni. Amelyek egyébként az oktatás egészének „jóságát” egyébként nem befolyásolják.
Láttunk már ilyesmit, pl az autók fogyasztásával kapcsolatos teszek során, ahol az autót kifejezetten a tesztnek való megfelelés érdekében fejlesztik (pl. start-stop automatika, stb. ). Az, hogy a gyerek mennyit tud, az nem a kormány, nem a pedagógus, nem az osztálytársak, hanem elsősorban a SZÜLŐ felelőssége.
bElannaTorres

bElannaTorres 2016-12-16 14:33:20

Tankönyveket is lehetne érthetőbben írni legalább az alsósoknak, nem olyan mesterkélten. Alsóban is már magolni kell a nyakatekerten megfogalmazott szövegeket, pl. környezetből. Okoskodók írták. Meg idősek. amivel az a baj, hogy már megváltozott a világ, már röhej, ha ha az újságnál példának az ifjúsági magazin áll, főleg hogy már sokan mindent a neten olvasnak.
Az a baj, hogy az ilyen kritikákat mint ez a cikk, vagy a hozzászólásokat pont azok nem olvassák akiknek kéne, mert azok annyira eltávolodtak - mondhatnám úgy is hogy lemaradtak a mai világról, hogy örüljünk ha egyáltalán tudják mi az a számítógép.
Át kéne gondolni azt is hogy miket tanítanak nemcsak azt hogy hogyan. Éneket is meg kéne változtatni, pl. most durvát mondok, lehetne olyan amit szeretni lehet. Kevesebb csitári hegyek alatt és több csengőszó karácsony előtt. Tudni kell kottázni? fura. Valaki kitalálta, de nem kell tudni, akit érdekel tanulhatja magától. Pl. zongorázni se kötelező, pedig ennyire erővel lehetne az.
Testnevelés szólhatna a mozgásról és nem kéne erőltetni a sok bokasüllyedéses gyereknek a veszélyesebb gyakorlatokat (szekrénybukfenc dobbantóról kiszúrással, remélhetőleg kevés balesettel)
Minek etika? Miért ne lehetne helyette dráma, vagy vitakör. Valami ami szocializál és gondolkozni tanít meg.
bonebear

bonebear 2016-12-16 14:33:13

Összegezve tehát a társadalom a fő felelős, mint szülők és mint szavazók egyaránt. Az én bajom ezzel az, hogy honnan tudhatja egy átlag szavazó, hogy melyik garnitúra lesz ténylegesen hajlandó és képes adaptálni az oktatáskutatók hasznos eredményeit? És honnan tudná egy átlagos szülő, hogy az általa esetleg lenézett/utált rétegek gyerekeinek nyújtott rossz oktatás hogyan fogja rendszerszinten megbosszulni magát még az ő életében, amit ő is meg fog érezni, ha ezt az elvileg "elitnek" nevezett politikusok sem képesek átlátni? Tájékozottság kéne, amihez jól jöhet a sajtó, de a tartalmak hiábavalók, ha nincs rájuk igény, nincs, aki olvasná. Ha lesz széles körű társadalmi igény a jó oktatásra, akkor változhat valami. Talán lassan lassan változik is majd valami ezen a téren, elvégre már eléggé nyitott világban élünk, és nem kerülhetők ki a közvetlen problémák.
high up!

high up! 2016-12-16 14:33:08

Kijött a papír., miszerint a NER a NAT meg a többi nömzöti faszamagyarkodás tömegével termeli ki a funkcionális analfabétákát. A fidesz az alapszavazóit (azt a 25-30% arányú agnalfabétát) már 15 éves korára kitermelte magának a fidesz az utánpótlásnak.
Azt meg tudjuk, hogy 25%-nyi szavazóréteggel kétharmaddal lehet nyerni. Főleg ha szellemileg ekék.

FOLYTASSUK!
Putyinpárti Gyorsnaszád

Putyinpárti Gyorsnaszád 2016-12-16 14:33:03

gyuuuurcsáááány és ballibsik!!!!!4444
lüke

lüke 2016-12-16 14:32:57

ki?ki?ki?
Nehéz válasz....az oktatás politika, s azt szolgáló pedagógusok
Ballib cenzúrázók réme 19

Ballib cenzúrázók réme 19 2016-12-16 14:32:54

Azt hiszem ideje megismerned a valódi okokat.

Nevezetesen a cigány gyerekek számának növekedése az ok.

És ez nem rasszizmus hanem tény, amit a PISA méréssel párhozamos statisztikából, a PISA teszttel együtt alátámaszt.

Nevezetesen:
index.hu/belfold/2016/12/05/sok_a_kivalo_es_sok_a_nagyon_gyengen_teljesito_diak/
"Magas, 8 százalék azoknak az aránya, akik a mérés szerinti legalacsonyabb szintet sem képesek elérni. Ők a közoktatás leszakadói, arányuk a nálunk fejletlenebb országokra jellemző. "
..
"A TIMSS megállapította, hogy a családi háttér, a tanulók társadalmi, kulturális és gazdasági helyzete Magyarországon átlagon felüli hatással van az eredményekre."

-----
Azaz a kérdés ma is ugyanaz mint rendszerváltás elött volt.
Hogyan tudjuk integrálni a cigányokat.
Hogyan érjük el, hogy a cigány gyerekeket a szüleik támogassák az iskolai előremenetlben, úgy hogy javarészük el sem végezte az iskolát, avagy hasonló rossz eredménnyel.
Avagy hogyan érjük el, azt hogy annak ellenére is vegyék fel a versenyt, legyenek és maradjanak motiváltak, hogy otthonról semmilyen támogatást nem kapnak.

A megoldásra egy példa a többször kitüntetett és említett Hejőkeresztúri iskolamodell.

Csak sajnos a többi helyen pont leszarják az integráció, oktatással kapcsolatos kérdéskörét ma is, avagy elhazudják azt, és rasszizmust kiáltanak a valós okokat és problémákat feltáró kutatásokra, félremagyarázzák azt valamifée bolond politikai korrektségnek gondolt okból.
sárospataki

sárospataki 2016-12-16 14:27:06

orulunkvincent.blog.hu/2016/12/14/igaza_van-e_hoffmann_rozsanak
orulunkvincent.blog.hu/2016/12/06/a_pisa-teszt_eredmenye_breakingnews

ezekben a blogokban elég komolyan megy az elemzés, én vettem a fáradtságot, és megnéztem pár számot, ide is bemásolom:

The school adheres to a particular [religious philosophy]. [PA002604], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015:
- nincs adat
2012:
- Not important:498 (3.3)
- Somewhat important:492 (4.5)
- Important:490 (8.8)
- Very important: 526 (17.0)

The school has a particular approach to [pedagogy/didactics, e.g. example]. [PA002605], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015:
- nincs adat
2012
- not important:507 (3.0)
- somewhat important:485 (4.1)
- important:472 (5.7)
- very important:463 (14.0)

How many cars [ST005814], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015
- none:428 (4.6)
- one:482 (3.1)
- two:500 (3.6)
- more:488 (5.1)
2012
- none:460 (4.7)
- one:503 (3.1)
- two:519 (3.7)
- more:505 (7.0)

Classic literature [ST013507], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015
- yes:508 (2.6)
- no:426 (2.7)
2012
- yes:526 (3.1)
- no:446 (3.5)

School location [SC002301], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015
- village:352 (7.7)
- small town:447 (12.2)
- town:477 (7.7)
- city:483 (7.8)
- large city: 513 (6.0)
2012
- village:416 (16.8)
- small town:456 (11.9)
- town:503 (6.8)
- city:506 (11.6)
- large city:512 (10.7)

What is your annual household income? [PA001501], year and jurisdiction: 2015 and 2012
2015:
- nincs adat
2012:
- Less than [$A]: 446¹ (4.5)
- [$A] or more but less than [$B]:479¹ (3.5)
- [$B] or more but less than [$C]:508¹ (4.3)
- [$C] or more but less than [$D]:527¹ (5.0)
- [$D] or more but less than [$E]:529¹ (7.0)
- [$E] or more:558¹ (6.5)
¹ The item response rate is below 85 percent. Missing data have not been explicitly accounted for.

Városokban, jobb anyagi helyzetben levő rétegekben az eredmények világelső szintűek, falun, szegény gyerekeknél meg borzalmas, 350 pont körüli eredmény jött ki. A budapesti átlag a német-svájci átlag, a legfelsőbb decilisekben pedig Japán szintjén vannak a gyerekek, szóval itt szó nincsen pártpolitikáról meg ideológiák harcáról, a PISA eredményeket a rettenetesen leszakadó vidék és mélyszegénység húzza le.
Netuddki.

Netuddki. 2016-12-16 16:21:32

@Ballib cenzúrázók réme 19: A 2015-ös romlásnak éppen az a legszomorúbb tapasztalata, hogy minden szinten romlottak az eredmények, tehát nem lehet a cigánygyerekekre kenni a dolgot. A családi háttér hatása a tanulói teljesítményekre pedig nem úgy működik, ahogy gondolja. Nem az a mechanizmus, hogy a rossz családi háttér miatt butábbak a gyerekek, hanem a pedagógusok másképp viszonyulnak hozzájuk, és ez akár lehet pozitív diszkrimináció is, ami csökkentett elvárásokat takar. A kompetenciamérés adatainak elemzése bemutatja, hogy azok a tanulók, akiket alulértékelnek, rosszabbul is fognak később teljesíteni. És a pedagógusok - erre szintén adatok vannak - azokat értékelik alul, akik távol állnak az ő kultúrájuktól. A szomorú az, hogy a jó teszteredményű hátrányos helyzetű gyereket folyamatosan alulértékelve elérik, hogy a teszteredményei is romlanak. Vagyis ez egy önbeteljesítő jóslat, a pedagógus előítéletei valósággá válnak.
Netuddki.

Netuddki. 2016-12-16 16:24:32

@subidubidu: @Tibi !: Valóban komoly dilemmák ezek, de ha beszélnénk róla és meg akarnánk oldani, lehet, hogy sikerülne. Sokat segítene, ha az iskolák nem csak tanárokból és pedellusokból állnának, de tényleg lenne ott fejlesztő pedagógus, pszichológus, szociális munkás, akik tudnak személy szerint is többet foglalkozni és szakértő módon ezekkel a gyerekekkel. Az így befektetett energia később megtérül, ezek a gyerekek is, segítséggel, utol tudják érni a többieket. A jobban haladóknak pedig szintén nem árt, ha látják, hogy nem vagyunk egyformák.
Netuddki.

Netuddki. 2016-12-16 16:28:35

@apterus: Azért nemcsak azzal javultak országok, hogy a PISA tesztre tanítják a diákokat. Erről itt írtam: www.koloknet.hu/iskola/meres-es-ertekeles/pisa/3-resz-kiknek-sikerult-javulni-es-vajon-miert/
Netuddki.

Netuddki. 2016-12-16 16:32:56

@apterus: Igen, igaza van, nem életszerű elvárni, hogy a szülő egymaga megoldja a dolgot, ez ugyanis egy többszereplős fogoly dilemma játék, ahol a jól kormányzó államnak éppen az lenne a dolga, hogy a különutas stratégiát megdrágítsa, vagy lehetetlenné tegye, hogy így összességében javulhasson a közoktatás általános színvonala. Egy ilyen csapdahelyzetet csak egy harmadik fél, vagy a résztvevők közötti kommunikáció és bizalom tud feloldani.
Itt is megjegyezném, hogy nem lehet a cigánygyerekekre kenni a dolgot. Ahogy Ön is írja, az iskola nem az életre tanít, így nem közelít a cigánygyerekekhez egy tapodtat sem, de a középosztályos gyereket sem vértezi fel mindazzal, amire majd szüksége lehet a későbbiekben. Az Ön által írt példa ezt nagyon szépen illusztrálja.
Netuddki.

Netuddki. 2016-12-16 16:45:20

@Júlia Big: A nemzetközi statisztikák összehasonlítható módon 60 percre számítják át a tanórákat. Tehát (37*22*45)/60 a megoldás, ami éppen 611. Tessék figyelmesebben olvasni. FIgyelmébe ajánlok még egy kutatást, ahol 2010-ben a pedagógusok munkaterhelését néztük naplózással. Nem az derül ki, hogy túlterheltek mind, hanem hogy vannak, akik nagyon sokat dolgoznak, de vannak akik bizony nem. Viszont a bérek közt már nincs ilyen differencia. www.t-tudok.hu/?hu/pedagogusok/pedagogus-2010-kutatas
indapass

indapass 2016-12-17 13:02:14

@Tanulópénz:
Igen, nagyon jó lenne, ha a pedagógusok kapnának támogatást, ha többen foglalkoznának a hátrányos helyzetű gyerekekkel. A mi lakótelepi iskolánkban elvétve van cigány származású, ellenben több bevándorló (arab, afgán) gyermek van, akiknek a szülők azzal sem tudnak segíteni, hogy a memoritert a kis elsősöknek fölolvassák, hogy segítsenek megtanulni (hiszen ez ugyebár természetesen a szülő feladata). Van mindig jó pár SNI-s gyermek is, akiknek szintén nagy szükségük lenne az órán pedagógiai asszisztens támogatására. De az sincs (talán papíron igen, órán biztosan nem), és egy idő után a tanár/tanító nem tudja megoldani, hogy minden utasításnál odasétáljon minden nehézséggel küzdő gyermekhez és külön is megmutassa neki, mit kell csinálnia.

Viszont a lassan haladó osztályban tényleg unatkoznak a jobbak. Sokszor maguk a gyerekek kérik, hogy elmehessenek erősebb iskolába, időpocsékolásnak élik meg, hogy a fele óra fegyelmezésről szól. Ha viszont el akar menni a 3-4 legjobb, a maradék jók is próbálkoznak, hiszen nem marad húzóerő. Ördögi kör.

Ezzel mit lehetne kezdeni?
subidubidu

subidubidu 2016-12-17 13:02:28

@apterus: Bizony, a 8. utáni felvételi (meg, gondolom, a többi is) ugyanilyen szövegértős feladatokat tartalmaz. Sőt, a biztonság kedvéért úgy "tréningezik rá" a gyereket, hogy keresse meg a szövegben a választ. Ha szó szerint kimásolja, megkapja a pontot.
@Tanulópénz: a jobban haladók hány évig jó, ha látják, hogy "nem vagyunk egyformák"? Látják az oviban, látják az általánosban 4, 6 vagy 8 évig. Értem én, és egyet is értek azzal, hogy az a jó, ha a társadalmi rétegek érintkeznek és tudnak egymással együttműködni. De ehhez az nem elég, hogy egy osztályba járnak, főleg hogy az együtt töltött idő jelentős része nagyon szabályozott. Sok helyen él a "ne beszélgess órán, ne beszélgess a sorban, ne beszélgess ebéd közben", csak a szünetben lehet hivatalosan "társadalmi életet" élni.

Jó tanítók végeztetnek csoportmunkát is - mikor KELL is beszélgetni -, rendszeresen keverik a gyerekek ülésrendjét, így mindenki mindenkivel tud együttműködni. De ez elkopik felsőre. :-(
blah blah

blah blah 2016-12-20 20:17:31

Akárhogy nézem, a miliárdos szociális pénzszórás hatására sem sikerült semmit sem kezdeni az elmúlt 20 évben a cigánysággal (zömében ők adják azt a h.h.h. réteget akik ténylegesen azok). És nem lehet sajnos az államra fogni, mert ott vannak a Soros, Csányi, Demján milliárdok is.

Az iskolai teljesítmény egyenesen arányos az otthoni anyagi körülményekkel, az meg azzal, hogy a szülők megélhetése mennyire biztosított.
Bizony mondom nem kellett volna 2002-ben tönkretenni a magyar könnyűipart a 100 napos program keretein belül, most azoknak az embereknek is lenne munkája, és a gyerekinek meg valamiféle jövője.
Dehát nem ez kellett, hanem a kisember is a kádári középosztálynak érezhesse magát...
Midnight Run

Midnight Run 2016-12-17 13:58:39

Ez egy jó cikk, az viszont egy nagyon rossz gondolat, hogy a piaci viszonyokat töröljük el. Én pont, hogy támogatnám a szabad iskolaválasztást. Az iskola küzdjön a gyerekért, a kötelező minimális tananyag mellett mondjuk azzal, hogy mi mást kínál, pl. sport, zene vagy egyéb elfoglaltságok terén. A gyerekeket monjuk 4. És 8. végén tesztelném, hasonlóan, mint a Pisa, és nyilvánosságra hoznám az eredményeket, akár a tanárok szintjén is. Emellett a sok hátrányos helyzetű gyereket tanító iskolákat külön pedagogusokkal és pénzeszközzel látnám el.

Szerintem pont értelmes verseny, több tanári autonómia és transzparencia kéne és persze magasabb anyagiak - eszközre és legfőképpen a tanári bérre.
subidubidu

subidubidu 2016-12-17 13:49:17

@indapass: Ehhez tényleg jó lenne, ha nem egy tanító, tanár lenne egy osztályban. Persze ez nem olcsó. Viszont emlékszem, amikor én voltam elsős és egy idő után jobban olvastam sokkal, mint a többiek, a tanítónéni izgalmas könyveket hozott nekem, amit magamban olvashattam és nem kellett részt vennem az órán. Nagyon izgi volt és hát jó érzés is, meg kell vallani.
subidubidu

subidubidu 2016-12-17 13:54:45

@subidubidu: Jól látja, hogy jól működő osztálytermet kell létrehozni, ahol minden tanuló be van vonva. A kreativitásfejlesztést célul kitűző módszerek így dolgoznak például. Ott, ahol a tanár ismeri a gyerekeket, tud személyreszabott feladatokat adni, amelyek utána becsatornázódnak valamilyen izgalmas csoportmunkába. Nálunk nagyon hamar elindul a szelekció. Egyrészt a területi szegregáció miatt ez már tetten érhető a nagyon korai szakaszban is, más a villanegyedbeli óvoda, mint a zsákfalué. Utána viszont a jelenleg legális korai iskolaválasztás is elindul, 10 éves korban már indul a menet. Más országokban 8-10 évig zömében egyben tartják a gyerekeket, nálunk ez nincs így.
Midnight Run

Midnight Run 2016-12-17 14:16:02

@Midnight Run: A versenynek csak akkor van értelme, ha bizonyos feltételek fennállnak (mindenki jól informált például). A közjavak szintjén, ahol nem az a cél, hogy hulljon a férgese, hanem, hogy mindenki minőségi ellátáshoz jusson, ott nem a kliensnek kell megítélni az intézményeket (mert nem tudja megítélni), hanem egy arra létrehozott minőségbiztosító szervnek (lásd tanfelügyelet, vagy kórházfelügyelet). MA sokkal inkább az együttműködés hiányzik a rendszerből, ami éppen hogy nem zárja ki a versenyt, a coopetition kifejezést már elég régen kitalálták. Vietnamban például osztályok versenyeznek egymással, nem gyerekek, vagy iskolák, ami azt jelenti, hogy ha a közösségben valaki leszakad, akkor az mindenkinek rossz. Így mindenki azon van, hogy mindenki haladjon.
Nálunk már egyébként megvalósult, amiről ír, az országos kompetenciamérés telephelyi jelentései pontos látleletet adnak az iskolákról, csakhogy ezt kevesen ismerik. Azt azért halkan megjegyezném, hogy bárhol a világon, ahol a tanulói teljesítménymérések eredményéhez konkrét jutalmakat vagy büntetéseket rendeltek (ahelyett, hogy a fennálló problémát megoldják), ott nagyon hamar beindult a csalás (Svédország, USA). Sajnos sehol nem sikerült megjavítani a rendszert, ahol az szétszakadt, sokkal inkább üdvözítő hozzáállás megelőzni a szétszakadást, vagy kín-keservesen visszacsinálni. A hátrányos helyzetű térségekre és iskolákra fordított plusz pénzek nem oldották meg seholsem a problémát (lásd Franciaország). Mindenesetre a verseny és piac az oktatásban nagyszerű téma, még biztosan foglalkozni fogok vele.
indapass

indapass 2016-12-19 11:34:19

@Tanulópénz:
Az én tapasztalatom az, hogy a tanítónők nem szeretik, ha a gyerek nagyon kilóg a sorból, semmilyen irányban. Még ha kap is pluszfeladatot, leverik rajta az órai munkát és leckét is, akármennyire a könyökén jön ki annak a gyakorlása, amit már rég tud. Így persze uncsi lesz az iskola, úgy érzi, fölösleges figyelnie, úgyis tudja - ami persze nincs így feltétlenül. Csak épp elszokik attól, hogy értelmesen erőfeszítést tegyen, és azt éli meg, hogy unalmas az iskola.
Pedig segítő sem kell ahhoz, hogy a gyorsabban haladó gyerek ABBÓL, amiben tényleg jobb, ne ugyanazt a házi feladatot kapja, mint a többiek (van a könyvben elég, úgysem kerül sor mindre). De sok szülő hajlandó 1-2 ezer forintot áldozni olyan kiadványra, amit bevihet a csemete, ha abból kap érdekes feladatokat.

Azt sem szeretik - alsóban biztosan -, ha előre dolgozik a tanuló, vagy ha még aznap a szünetben megoldja a leckét, mert mondjuk zeneórái vannak a napközi ideje alatt ("mert akkor a többi is meg akarja oldani és mit csinálunk a napköziben?"). Holott lehet, hogy utána már TÉNYLEG fáradt lesz a leckékhez, amik óra után mennének, és sokkal több idő megküzdeni velük.

Pedig nem pénzkérdés, hogy azt mondjuk, akinek délután van más órája, leülhet a sarokba és megcsinálhatja a leckét. Hogy legalább ne tiltsuk meg nekik!

Felsőben már nincs leckemizéria, ott egyszerűen csak egyre több idő megy el a kamaszodó diákok fegyelmezésével, ami üresjárat az alapból motivált gyerekeknek. Mit tanulnak meg ők ebből? Azt, hogy 6 órát ülnek a suliban, és abból nettó 2 arról szól, hogy az ökörködő osztálytársakat rendszabályozzák a tanárok?
Több, hatodikban váltó diák megfogalmazta már, hogy ez nem színvonal, ő tanulni akar órán, hogy délután foglalkozhasson mással (jellemzően ezek a gyerekek sportolnak és vagy zenélnek, igyekeznek jól beosztani az idejüket).
Nem tudom elképzelni, hogy oldják föl ezt a konfliktust máshol.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj!