Az egyik ilyen mítosz, hogy azok az országok teljesítenek rosszabbul, ahol magasabb a bevándorló gyerekek aránya, a másik pedig az, hogy a progresszív oktatás kudarcát mutatják az adatok, hiszen Nyugat-Európában romlottak az eredmények.

A rosszul tanuló bevándorló gyerekek mítosza

Nézzük az elsőt. Németországban arról cikkeznek, hogy a gyerekek egynegyede nem olvas megfelelően, így gondot jelent a középfokú továbbtanulásuk. A problémát a nyilatkozók szerint leginkább a bevándorlók gyerekei jelentik, elsősorban azért, mert nem tudják az anyanyelvet. A Welt lapnak nyilatkozó pedagógus szerint is ez elsősorban annak tudható be, hogy nem kapnak megfelelő támogatást a gyerekek. A cikket a Mandiner szemlézte Magyarországon.

Mit mondanak a tények? Németországban valóban a PISA mérésen a 15 éves tanulók egynegyede tekinthető gyenge szövegértésűnek, ez megegyezik a magyarországi aránnyal. Csak nálunk nincs annyi bevándorló, vagyis nem ezen múlik a teljesítmény, hanem a felkészült pedagógusokon. Mindkét országban van mit tenni, de érdemes előbb a saját portánk előtt söpörni, van itt dolog elég.

A legújabb PISA adatok alapján viszont azt az érdekes összefüggést láthatjuk, hogy a matematika területén éppen azokban az országokban magasabb a teljesítmény, ahol nagyobb a bevándorlók aránya a tanulók közt. A szövegértés terén van ugyan különbség a bevándorló gyerekek hátrányára, de ez eltűnik, vagy minimálisra csökken, ha a családi háttérre, jövedelmi viszonyokra és az otthon beszélt nyelvre kontrollálunk. Ami különbség marad, az nagy valószínűséggel tényleg a nyelvtudás hiányának tudható be.

Érdekes módon hasonló jelenséget láthatunk a határon túli magyar diákok teljesítményében is. Habár Romániában elérték, hogy a legutóbbi PISA felmérésen 2022-ben a magyar diákok egy reprezentatív mintáján külön történjen mérés, ahol rendre felülmúlták romániai társaikat, de az is tény, hogy az ország hivatalos nyelvét sokan nem beszélik közülük, az országos romániai tanulói felméréseken a nyolcadikosok közt a magyar tanulók rendre alulteljesítenek román nyelvből. Lehetséges, hogy a németországi bevándorló gyerekek is jobban teljesítenének, ha anyanyelvükön oldhatnák meg a feladatot?

De ez persze nem oldja meg a problémát, fontos annak az országnak a nyelvét tudni, ahol él az ember, akár a továbbtanulás, akár a munka vagy egyéb boldogulás miatt. Ezt felismerve hívott meg minket Romániába egy magyarul beszélő település vezetője, hogy a helyi iskolában segítsük a román nyelvtudás szintjét emelni a gyerekek körében. A Kreatív Partnerség program során helyi művészeket vontunk be, akik csak románul beszéltek és a román nyelvórát kreatív feladatokkal színesítették. A tanév végére látványosan javult a magyar tanulók román nyelven elért teljesítménye, ami arra utal, hogy az ilyen nyelvi problémák megoldhatók, de nem hagyományos, hanem kreatív módon. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy egy anyanyelvi közegben is, nem feladva az anyanyelven való tanulást is lehet az ország hivatalos nyelvét fejleszteni – játékos, kreatív módon.

A progresszív oktatás hanyatlása mítosz

A másik örökbecsű és mindig visszatérő mítosz, hogy a progresszív oktatás hanyatlik. Ez a vélemény két – meglehetősen félreértelmezett – pilléren áll. Az egyik, hogy a PISA eredmények csökkennek a fejlett országokban. Habár ez tény, de úgy tűnik ez globális jelenség és egy része a COVID-nak tudható be. Tény és való, hogy egyedül Japán tudott minden területen javítani a korábbi PISA felméréshez képest. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy kik vannak a toplistán, akkor pont olyan országokat találunk, amelyek oktatására éppen, hogy a progresszivitás jellemző. Szingapúr, Kanada, Írország, Ausztrália, Észtország minden területen elől áll és nemcsak a hagyományos, de az olyan új területeken is, mint a kreativitás.

De vajon mit értünk progresszivitás alatt? Úgy tűnik, hogy a progresszív oktatást ellenzők nagyon nincsenek tisztában a 21. századi korszerű pedagógiai módszerekkel. Legjobban talán az Economist-ban egy oxfordi okostojás által jegyzett cikk mutat rá leginkább ennek a gondolkodásnak a lényegére. A cikkíró szerint az Egyesült Királyság éppen azért teljesít most jobban a PISA mérésen, mert 2010 után konzervatív fordulat következett be és a tanulóközpontú kreatív pedagógiai megközelítéseket végre felváltotta a tény és ismeretalapú, kemény munkát és fegyelmet megkövetelő hagyományos oktatás. Teljes félreértése ez a konstruktív, tanulóközpontú kreatív pedagógiának, aminek a lényege, hogy a tanulás örömmé váljon, mert ez biztosítja, hogy eredményesen tanuljon egy tanuló és valóban magas szintre jusson el. A kreativitás ugyanis fegyelmezettséget, koncentrációt és magas szintű ismereteket is követel, ezek nélkül nem igazán lehet valóban eredeti és hasznos ötleteket, ismereteket létrehozni. A hagyományos oktatással lehet ugyan az adott keretek csúcsait döntögetni, de ha új keretekre van szükség, mint ahogy ez napjainkban egyre nyilvánvalóbb, akkor olyanokra van szükség, akik képesek kilépni a keretekből és új szabályokat és magasabb szintű új ismereteket tudnak létrehozni.

Nagyon figyelni kell, hogy ki hogyan értelmezi az adatokat. Ha megnézzük az Egyesült Királyság adatait a PISA-n, valóban jól teljesítettek, de a technikai mellékletben az is olvasható, hogy jóval kisebb volt a válaszadási arány és a minta meglehetősen eltér a korábbi mérések mintáitól, úgy tűnik, mintha most kimaradtak volna a tesztből a leggyengébben teljesítők. Ez magyarázat lehet egyben arra is, hogy az Egyesült Királyságban jelentősen csökkent a családi háttér hatása. Ez ugye bekövetkezhet azáltal, hogy valóban történt valami nagyszerű dolog az oktatásban és végre valós esélyt kaptak a hátrányos helyzetből indulók is, vagy lehet az ok az is, hogy a minta túl homogénre sikeredett, vagyis nincsenek benne a szegényebbek, így a családi háttér hatása is kevésbé érhető tetten. Az, hogy valami komoly probléma lehet a brit adatokkal mutatja, hogy a kreativitás mérés során már nem is számolták ki a teljesítményüket, itt hiányoznak a szigetország tanulóinak a teszteredményei. De az is furcsa, hogy Írország, amelyik most nagyon jól teljesített mind a matematika, mind a szövegértés terén, éppen arra példa, ahol a kreativitást – lásd progresszív oktatást –, országos szintre emelték.

Szóval, nagyon oda kell figyelni, hogy ki hogyan interpretálja az adatokat. A PISA adatok terén egyre inkább dominálnak a tendenciózus, előítéletes vélemények. Ha megpiszkáljuk ezeket, azt látjuk, hogy a fehér, középosztályos és az adott rendszerben előnyöket élvező férfiak véleményét hangosítja fel a média, soha nem a terepen dolgozó és az ahhoz értő pedagógusok, szakértők hangját. A rendies társadalmi hierarchia élvezői általában a hagyományokhoz, múlthoz szeretnének visszatérni, a szabadjára eresztett piac szószólói pedig a versenyt istenítik, miközben gyakran csak egy előjogokkal terhelt, meritokratikus rendszert próbálnak egy trendinek tűnő spanyolfal (Patyomkin fal) mögé rejteni. Én azt mondom, hogy bízzunk jobban a szakértőkben, a minőségi pedagógusokban, magunkban és a gyerekeinkben. Viszont legyünk résen, amikor nem oktatási szakértők próbálják az oktatást magyarázni. És persze akkor is, ha oktatási szakértők, az óvatosság soha nem árt, és az agymunka mindenképpen jót tesz mindenkinek.