A hét elején hozta nyilvánosságra az OECD a 2022-es PISA adatfelvétel kreativitást mérő feladatblokkjának eredményeit. Ennek a kognitív kompetenciaterületnek azért tulajdonítanak világszerte nagy jelentőséget, mert az egyre inkább egybehangzó szakértői vélemények szerint a 21. századi globális kihívásokra csak akkor tudunk megfelelő válaszokat generálni, ha van képzelőerőnk a megszokottól eltérő megoldások és ötletek létrehozására, és ezeket meg is tudjuk valósítani másokkal együttműködve. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni a megszokott keretekből, egyrészt rá kell jönni, hogy a régi nem működik (kritikai gondolkodás), és tudni kell megvalósítható, reális, de eredeti, újszerű ötleteket kitalálni (kreatív gondolkodás). A három szokásos kompetenciaterületről (matematika, szövegértés és természettudomány) az eredményeket már az év elején megtudhattuk, az új kompetenciaterület, a kreativitás terén viszont csak most szállt fel a fehér füst.
 

Az első eredményeket látva Magyarországot tekintve a kép nem változott. Most is az átlag alatt teljesítettünk, és sajnos megint nálunk határozza meg legjobban a teljesítményt a családi háttér. A kreatív gondolkodás konvergens fajtája ment relatíve a legnehezebben a magyar diákoknak, vagyis mások ötleteinek megítélése és továbbfejlesztése. A kreativitás területek közt a tudományos kreatív gondolkodás terén voltak relatíve a leggyengébbek a tanulók (ezen a téren egyébként nem volt a nemek közt különbség). A családi háttér okozta egyenlőtlenségek iskolai enyhítése terén Románia, Magyarország és Bulgária kullog a sor végén, ráadásul Magyarországon és Bulgáriában a kreativitás terén még inkább érvényesül az egyenlőtlenség, mint a matematika terén. Ezt az ábrát nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy minél inkább hat a családi háttér (és ez nem a család fontosságát jelenti, hanem az iskolai értékelés mainstream kultúrától való függését!), vagyis minél inkább jobbra találunk egy országot az ábrán, annál inkább jellemző rá, hogy elvesztegeti a potenciális tehetségeit.

Érdekes az is, hogy a legjobbak közt sok európai országot találhatunk, és az eddig éltanuló Kína bizony nem teljesített olyan jól, velünk egy szinten vannak (lehet úgy interpretálni, hogy utolértük a kínaiakat kreativitásban - 😊). De vannak ázsiai országok, akik jól teljesítettek, például Szingapúr vagy Korea. De ott vannak a szokásos európai éllovasok, mint Észtország, Finnország vagy Portugália is. Az OECD szakértők szerint azok az országok értek el jó eredményt, akik számára fontos a kreativitás, és ennek jelét adják úgy is, hogy a tantervben és az értékelésben is középpontba helyezik azt. Ausztráliában (Viktória) direkt célzott értékelés is van ezen a területen, de Szingapúr is már régóta foglalkozik a kreativitás beépítésével a tanítási folyamatokba. Ugyanakkor ott, ahol a kreativitásról sokaknak csak az ügyeskedés jut eszébe, és a kritikai gondolkodás száműzve van minden nevelési dokumentumból, ott nem véletlen, hogy a kreativitás nem szárnyal. (Vajon melyik országra gondolt a szerző? költői kérdés)

A lányok kreatívabbak, mint a fiúk

Ugyanakkor, ha kilépünk az én(ország)központú versenycentrikus buborékunkból, akkor ennél jóval érdekesebb dolgokat is láthatunk. Egyrészt kiderült, hogy az egyéb kompetenciaterületekkel a kreatív gondolkodás meglehetősen lazán kapcsolódik, vagyis valóban sikerült egy, az eddigi kompetenciaterületektől eltérő kognitív kompetenciát mérni. Nem mindig a legjobb matekos a legkreatívabb és fordítva, bár a nagyon alacsony szintű kreativitás nem segít hozzá a magasabb szintű matematikai gondolkodáshoz.

Ami viszont a legmegdöbbentőbb eredmény, és ez magukat az OECD szakértőket és kreativitáskutatókat is meglepte, az az, hogy a lányok minden országban jobban teljesítettek, ráadásul még akkor is, ha kontrolláltak a matematika vagy szövegértési teljesítményükkel. Nálunk OECD átlag alatti a különbség, míg a finneknél a legnagyobb, mintegy 40 pont, szintén a lányok javára.

De volt már ilyen! 2015-ben a PISA mérte a kollaboratív problémamegoldást, ahol számítógépes környezetben szimulálták a csapatmunkát, és egyéni vagy együttműködő stratégiára buzdították a válaszadókat, akiknek minden továbblépéshez választania kellett a lehetséges válaszopciók közül (PISA 2015 results, Collaborative Problem Solving, Volume V., OECD, 2017) Akkor is minden országban a lányok lényegesen jobban teljesítettek, mint a fiúk. Az OECD-országok átlagában a lányok 29 ponttal értek el többet, mint a fiúk, a legnagyobb – 40 pont feletti – eltérés Ausztráliában, Finnországban, Lettországban, Új-Zélandon és Svédországban volt megfigyelhető. Ez ellentétben áll a 2012-es PISA adatfelvétel egyéni problémamegoldást mérő eredményeivel, ahol a fiúk általában jobban teljesítettek, mint a lányok. A 2012-es PISA mérés volt az, ahol először tértek át a digitális platformra és ez a technológia újszerű megközelítést is kínált a tesztelésben. Arra voltak akkor kíváncsiak, hogy a fiatalok mennyire vannak felkészülve arra, hogy bizonyos problémákra megtalálják a nem rutinszerű válaszokat.^[2] Itt még zárt kérdésekkel és individuális feladatmegoldással operáltak. Míg itt meglehetősen erős összefüggés volt a családi háttérrel is, addig a kollaboratív problémamegoldás esetén 2015-ben ez az összefüggés eltűnt, amennyiben kontrolláltak az egyéb kompetenicaterületen elért eredményekkel. Ugyanakkor a nemek közötti különbség nem tűnt el még így sem, a lányok még mindig 25 ponttal magasabb pontszámot értek el, mint a fiúk.

Ha az okokat keressük, azt láthatjuk a 2015-ös eredményeken, hogy a lányok mindenhol többre értékelik a kapcsolatokat, mint a fiúk, ami azt jelenti, hogy a lányok gyakrabban bizonyulnak jó hallgatóságnak, élvezik, ha osztálytársaik sikeresek, figyelembe veszik, hogy mi érdekli a többieket, és nem rettennek el a különböző nézőpontok mérlegelésétől. Érdekes módon a legtöbb országban a fiúk általában többre értékelték a csapatmunkát, mint a lányok, ami azt jelenti, hogy a fiúk a lányoknál gyakrabban válaszolták azt, hogy szívesebben dolgoznak csapatban, mint egyedül, mert úgy találják, hogy a csapatok jobb döntéseket hoznak, mint az egyének és élvezik a társaikkal való együttműködést. Ugyanakkor a csapatmunka, mint hatékonyságot növelő és jóérzetet növelő tényező nem esett annyira latba a kollaboratív problémamegoldásnál, mint az, hogy valaki mennyire értékeli a kapcsolatokat. Minél többre értékeli valaki a kapcsolatokat, annál jobban teljesít az együttműködésen alapuló problémamegoldásban. Vagyis a külső motivációnál jóval erősebb hatása van a pozitív mindsetnek.

A kreativitás terén is hasonló magyarázatokkal jöttek elő a szakértők, így elsősorban a lányok nyitottabb mindset-jével magyarázzák a jobb teljesítményüket, de a kreativitás egyik legismertebb mai kutatója, Todd Lubart szerint lehetséges, hogy a PISA felvétel körülményei hatottak, ahol két órán át kellett különböző feladatokat teljesíteni és a lányok kitartóbbak.

A kreativitás iránti attitűdök

Habár már bizonyított tény, hogy a kreativitás fejleszthető, világszerte a 15 éves tanulóknak több, mint a fele nem hisz ebben, a kreativitást adottnak veszi. Ezt hívják rögzült gondolkodásmódnak, ami valóban gátja lehet magának a kreativitásnak is. Jellemzően a hátrányos helyzetű tanulók inkább így vélekednek. Magyarországon az OECD átlag alatt található a fejlődő/növekvő mindset-tel rendelkező gyerekek aránya, és különösen feltűnő, hogy a hátrányos helyzetű tanulók közt milyen nagy az aránya nemzetközi összehasonlításban is azoknak, akik nem gondolják azt, hogy a kreativitásuk fejleszthető lenne.

Szerencsére a PISA felvételen résztvevő gyerekek 90 százaléka olyan iskolába jár, amelyiknek a vezetője hisz a kreativitás fejlesztésében és ez jó hír, hiszen a tanári attitűdök és az iskolai kedvező klíma alapvető fontosságú a kreativitás fejlesztése terén. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a leginkább rögzült/zárt gondolkodásúnak a közép-kelet-európai országok intézményvezetői bizonyultak. Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában és Máltán az iskolaigazgatóknak csak a háromnegyede hisz a kreativitás fejleszthetőségében. Magyarország itt pozitív kivétel, a megkérdezett intézményvezetők mindegyike hisz a kreativitás fejlesztésében. Ezen felül pedig a magyar tanulók az átlag felett mondták, hogy a tanáraik ösztönzik őket arra, hogy eredeti ötletekkel jöjjenek elő, ezek a tények biztatóak, amiből el lehet indulni. Ugyanakkor már kissé átlag alatti azon magyar tanulók aránya, akik szerint az ötletelésre megfelelő időt is kapnak.

Hogy mit kellene tenni? A megkérdezett szakértők több, mint fele három akadályozó tényezőt emelt ki a kreatív gondolkodás fejlesztése terén az oktatásban: egyrészt a túlzsúfolt tananyagot, másrészt azt, hogy a pedagógiai értékelésnek nincs a fókuszában a terület, harmadrészt pedig, hogy a kreativitás fejlesztéséhez nincs megfelelő szakértelem, szakember az iskolákban. A tananyagban és az iskolai munka értékelésében is a kreativitásnak nagyobb szerepet kellene kapnia. Az a tény, hogy a lányok előnye a kreatív gondolkodás terén minden országban és minden területen fennáll, felhívja a figyelmet arra, hogy nyitottabb problémamegoldó feladatokkal kellene ösztökélni a fiúk kreativitását, mint ahogy a nagyobb empátiára és perspektívaváltásra való képességüket is.

Nyitókép: 123RF