1932
avatar Kölöknet

Lannert Judit oktatáskutató blogja

Tanulópénz

A lányok fogják megmenteni a világot?

2024. június 20. - Tanulópénz

A PISA 2022 kreativitás mérésének eredményei.[1]

A hét elején hozta nyilvánosságra az OECD a 2022-es PISA adatfelvétel kreativitást mérő feladatblokkjának eredményeit. Ennek a kognitív kompetenciaterületnek azért tulajdonítanak világszerte nagy jelentőséget, mert az egyre inkább egybehangzó szakértői vélemények szerint a 21. századi globális kihívásokra csak akkor tudunk megfelelő válaszokat generálni, ha van képzelőerőnk a megszokottól eltérő megoldások és ötletek létrehozására, és ezeket meg is tudjuk valósítani másokkal együttműködve. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni a megszokott keretekből, egyrészt rá kell jönni, hogy a régi nem működik (kritikai gondolkodás), és tudni kell megvalósítható, reális, de eredeti, újszerű ötleteket kitalálni (kreatív gondolkodás). A három szokásos kompetenciaterületről (matematika, szövegértés és természettudomány) az eredményeket már az év elején megtudhattuk, az új kompetenciaterület, a kreativitás terén viszont csak most szállt fel a fehér füst.
 

A kreativitás mérése

Bár a kreativitás mérése még gyerekcipőben jár, és van, aki szerint nem is igazán megoldható feladat, ugyanakkor az OECD PISA felmérése az iskolában is fejleszthető kreatív gondolkodást helyezte a fókuszba, amely az ún. kis c-re összpontosít, és felbontható mérhető elemekre. A kritikai gondolkodást az OECD a jelenlévő szakmai ismeretek alapján háromféle módon (eltérő ötletek generálása, kreatív ötletek generálása, az ötletek értékelése és továbbfejlesztése) és négy kreatív területen (vizuális kifejezés, kreatív írás, tudományos és társadalmi kreatív problémamegoldás) mérte. Nyílt végű formában kellett adott problémákra a gyerekeknek a három legeredetibbnek gondolt és különböző ötleteiket leírni. Ezeket a válaszokat egy komoly kódolási protokoll alapján értékelték, ahol egyrészt akkor lehetett pontot kapni, ha releváns volt a válasz, másrészt akkor, ha eredeti (ezt elsősorban úgy nézték, hogy mennyire tér el az adott populáció szokásos válaszaitól, amit egy korábbi hasonló mérés eredményei alapján határoztak meg). Összesen 60 pontot lehetett elérni a négy területen. Ebből hoztak létre egy összetett indexet, holott a kreativitás szakértők mindig felhívják a figyelmet arra, hogy nem beszélhetünk általában kreativitásról (legfeljebb az ezt lehetővé tevő nyitott mindsetről), a kreativitás nem területfüggetlen, a tudományos vagy művészi kreativitás más kompetenciákat és habitust igényelhetnek. Ráadásul az adott terület mély ismerete nélkül nehéz rajta kreatívnak lenni. Ugyanakkor a kreatív gondolkodásnak ez az összetett indexe talán megkönnyíti ennek az új területnek a beépülését a mérési és tanítási kultúrába, arról nem is beszélve, hogy a PISA eredményeket az adott országok csak akkor tartják érdekesnek, ha fel tudják listázni magukat rajta.

Az első eredményeket látva Magyarországot tekintve a kép nem változott. Most is az átlag alatt teljesítettünk, és sajnos megint nálunk határozza meg legjobban a teljesítményt a családi háttér. A kreatív gondolkodás konvergens fajtája ment relatíve a legnehezebben a magyar diákoknak, vagyis mások ötleteinek megítélése és továbbfejlesztése. A kreativitás területek közt a tudományos kreatív gondolkodás terén voltak relatíve a leggyengébbek a tanulók (ezen a téren egyébként nem volt a nemek közt különbség). A családi háttér okozta egyenlőtlenségek iskolai enyhítése terén Románia, Magyarország és Bulgária kullog a sor végén, ráadásul Magyarországon és Bulgáriában a kreativitás terén még inkább érvényesül az egyenlőtlenség, mint a matematika terén. Ezt az ábrát nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy minél inkább hat a családi háttér (és ez nem a család fontosságát jelenti, hanem az iskolai értékelés mainstream kultúrától való függését!), vagyis minél inkább jobbra találunk egy országot az ábrán, annál inkább jellemző rá, hogy elvesztegeti a potenciális tehetségeit.

Érdekes az is, hogy a legjobbak közt sok európai országot találhatunk, és az eddig éltanuló Kína bizony nem teljesített olyan jól, velünk egy szinten vannak (lehet úgy interpretálni, hogy utolértük a kínaiakat kreativitásban - 😊). De vannak ázsiai országok, akik jól teljesítettek, például Szingapúr vagy Korea. De ott vannak a szokásos európai éllovasok, mint Észtország, Finnország vagy Portugália is. Az OECD szakértők szerint azok az országok értek el jó eredményt, akik számára fontos a kreativitás, és ennek jelét adják úgy is, hogy a tantervben és az értékelésben is középpontba helyezik azt. Ausztráliában (Viktória) direkt célzott értékelés is van ezen a területen, de Szingapúr is már régóta foglalkozik a kreativitás beépítésével a tanítási folyamatokba. Ugyanakkor ott, ahol a kreativitásról sokaknak csak az ügyeskedés jut eszébe, és a kritikai gondolkodás száműzve van minden nevelési dokumentumból, ott nem véletlen, hogy a kreativitás nem szárnyal. (Vajon melyik országra gondolt a szerző? költői kérdés)

A lányok kreatívabbak, mint a fiúk

Ugyanakkor, ha kilépünk az én(ország)központú versenycentrikus buborékunkból, akkor ennél jóval érdekesebb dolgokat is láthatunk. Egyrészt kiderült, hogy az egyéb kompetenciaterületekkel a kreatív gondolkodás meglehetősen lazán kapcsolódik, vagyis valóban sikerült egy, az eddigi kompetenciaterületektől eltérő kognitív kompetenciát mérni. Nem mindig a legjobb matekos a legkreatívabb és fordítva, bár a nagyon alacsony szintű kreativitás nem segít hozzá a magasabb szintű matematikai gondolkodáshoz.

Ami viszont a legmegdöbbentőbb eredmény, és ez magukat az OECD szakértőket és kreativitáskutatókat is meglepte, az az, hogy a lányok minden országban jobban teljesítettek, ráadásul még akkor is, ha kontrolláltak a matematika vagy szövegértési teljesítményükkel. Nálunk OECD átlag alatti a különbség, míg a finneknél a legnagyobb, mintegy 40 pont, szintén a lányok javára.

De volt már ilyen! 2015-ben a PISA mérte a kollaboratív problémamegoldást, ahol számítógépes környezetben szimulálták a csapatmunkát, és egyéni vagy együttműködő stratégiára buzdították a válaszadókat, akiknek minden továbblépéshez választania kellett a lehetséges válaszopciók közül (PISA 2015 results, Collaborative Problem Solving, Volume V., OECD, 2017) Akkor is minden országban a lányok lényegesen jobban teljesítettek, mint a fiúk. Az OECD-országok átlagában a lányok 29 ponttal értek el többet, mint a fiúk, a legnagyobb – 40 pont feletti – eltérés Ausztráliában, Finnországban, Lettországban, Új-Zélandon és Svédországban volt megfigyelhető. Ez ellentétben áll a 2012-es PISA adatfelvétel egyéni problémamegoldást mérő eredményeivel, ahol a fiúk általában jobban teljesítettek, mint a lányok. A 2012-es PISA mérés volt az, ahol először tértek át a digitális platformra és ez a technológia újszerű megközelítést is kínált a tesztelésben. Arra voltak akkor kíváncsiak, hogy a fiatalok mennyire vannak felkészülve arra, hogy bizonyos problémákra megtalálják a nem rutinszerű válaszokat.[2] Itt még zárt kérdésekkel és individuális feladatmegoldással operáltak. Míg itt meglehetősen erős összefüggés volt a családi háttérrel is, addig a kollaboratív problémamegoldás esetén 2015-ben ez az összefüggés eltűnt, amennyiben kontrolláltak az egyéb kompetenicaterületen elért eredményekkel. Ugyanakkor a nemek közötti különbség nem tűnt el még így sem, a lányok még mindig 25 ponttal magasabb pontszámot értek el, mint a fiúk.

Ha az okokat keressük, azt láthatjuk a 2015-ös eredményeken, hogy a lányok mindenhol többre értékelik a kapcsolatokat, mint a fiúk, ami azt jelenti, hogy a lányok gyakrabban bizonyulnak jó hallgatóságnak, élvezik, ha osztálytársaik sikeresek, figyelembe veszik, hogy mi érdekli a többieket, és nem rettennek el a különböző nézőpontok mérlegelésétől. Érdekes módon a legtöbb országban a fiúk általában többre értékelték a csapatmunkát, mint a lányok, ami azt jelenti, hogy a fiúk a lányoknál gyakrabban válaszolták azt, hogy szívesebben dolgoznak csapatban, mint egyedül, mert úgy találják, hogy a csapatok jobb döntéseket hoznak, mint az egyének és élvezik a társaikkal való együttműködést. Ugyanakkor a csapatmunka, mint hatékonyságot növelő és jóérzetet növelő tényező nem esett annyira latba a kollaboratív problémamegoldásnál, mint az, hogy valaki mennyire értékeli a kapcsolatokat. Minél többre értékeli valaki a kapcsolatokat, annál jobban teljesít az együttműködésen alapuló problémamegoldásban. Vagyis a külső motivációnál jóval erősebb hatása van a pozitív mindsetnek.

A kreativitás terén is hasonló magyarázatokkal jöttek elő a szakértők, így elsősorban a lányok nyitottabb mindset-jével magyarázzák a jobb teljesítményüket, de a kreativitás egyik legismertebb mai kutatója, Todd Lubart szerint lehetséges, hogy a PISA felvétel körülményei hatottak, ahol két órán át kellett különböző feladatokat teljesíteni és a lányok kitartóbbak.

A kreativitás iránti attitűdök

Habár már bizonyított tény, hogy a kreativitás fejleszthető, világszerte a 15 éves tanulóknak több, mint a fele nem hisz ebben, a kreativitást adottnak veszi. Ezt hívják rögzült gondolkodásmódnak, ami valóban gátja lehet magának a kreativitásnak is. Jellemzően a hátrányos helyzetű tanulók inkább így vélekednek. Magyarországon az OECD átlag alatt található a fejlődő/növekvő mindset-tel rendelkező gyerekek aránya, és különösen feltűnő, hogy a hátrányos helyzetű tanulók közt milyen nagy az aránya nemzetközi összehasonlításban is azoknak, akik nem gondolják azt, hogy a kreativitásuk fejleszthető lenne.

Szerencsére a PISA felvételen résztvevő gyerekek 90 százaléka olyan iskolába jár, amelyiknek a vezetője hisz a kreativitás fejlesztésében és ez jó hír, hiszen a tanári attitűdök és az iskolai kedvező klíma alapvető fontosságú a kreativitás fejlesztése terén. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a leginkább rögzült/zárt gondolkodásúnak a közép-kelet-európai országok intézményvezetői bizonyultak. Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában és Máltán az iskolaigazgatóknak csak a háromnegyede hisz a kreativitás fejleszthetőségében. Magyarország itt pozitív kivétel, a megkérdezett intézményvezetők mindegyike hisz a kreativitás fejlesztésében. Ezen felül pedig a magyar tanulók az átlag felett mondták, hogy a tanáraik ösztönzik őket arra, hogy eredeti ötletekkel jöjjenek elő, ezek a tények biztatóak, amiből el lehet indulni. Ugyanakkor már kissé átlag alatti azon magyar tanulók aránya, akik szerint az ötletelésre megfelelő időt is kapnak.

Hogy mit kellene tenni? A megkérdezett szakértők több, mint fele három akadályozó tényezőt emelt ki a kreatív gondolkodás fejlesztése terén az oktatásban: egyrészt a túlzsúfolt tananyagot, másrészt azt, hogy a pedagógiai értékelésnek nincs a fókuszában a terület, harmadrészt pedig, hogy a kreativitás fejlesztéséhez nincs megfelelő szakértelem, szakember az iskolákban. A tananyagban és az iskolai munka értékelésében is a kreativitásnak nagyobb szerepet kellene kapnia. Az a tény, hogy a lányok előnye a kreatív gondolkodás terén minden országban és minden területen fennáll, felhívja a figyelmet arra, hogy nyitottabb problémamegoldó feladatokkal kellene ösztökélni a fiúk kreativitását, mint ahogy a nagyobb empátiára és perspektívaváltásra való képességüket is.

Nyitókép: 123RF

 

[1] Miután nagyon friss az anyag és fontos a téma, ezért az ábrákat eredeti angol verzióban hozzuk le, hogy ne veszítsünk időt. Az ábrák Andreas Schleicher előadásából származnak, amit a jelentést bemutató globális rendezvényen adott elő. 

[2] Akkor ezt még kreatív problémamegoldásnak nevezték a nem rutinszerű megoldások miatt, de a szakemberek már akkor is figyelmeztettek arra, hogy ez valójában nem az a kreativitás, amiről a szakirodalom ír.

Kommentek:

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj!