Nem olyan egyszerű felmérni, hogy gyermekünk tanító nénije, tanító bácsija igazi vagy nem. Néhány ilyen tapasztalatot adunk itt át, hátha segít az eligazodásban. Bár minden példa valódi, valakivel már megtörtént, azért szerencsére nagyon sok "tündér" tanító nénivel és "valódii" tanító bácsival is találkozhatunk.

Nem olyan egyszerű felmérni, hogy gyermekünk tanító nénije, tanító bácsija igazi vagy nem. Főleg nehézséget okozhat ez a kezdő szülőknek, akiknek nincs igazán összehasonlításra alapja. Ugyanakkor többgyermekes szülők számára bizonyos kiszólások, viselkedések árulkodók lehetnek. A nem valódi tanító ismérve ugyanis az, hogy spórol az energiáival. Néhány ilyen tapasztalatot adunk itt át, hátha segít az eligazodásban. Minden példa valódi, valakivel már megtörtént.

1. Szívesebben van a felnőttekkel a pedagógus, mint a gyerekekkel.
   Ez különösen nehezen besorolható jel, hiszen egy jó pedagógusnak az is az ismérve, hogy jól kommunikál a szülőkkel. Ugyanakkor ezt általában akkor teszi, amikor nincs gyerek a közelben. Foglalkozás alatt vagy osztálykiránduláson éppenséggel nem jól veszi ki magát, ha a gyerekek magukra hagyva unatkoznak, viháncolnak stb., miközben a pedagógus jól elbeszélget, netalántán pletykálgat a szülőkkel. Mind az óvodapedagógus, mind az iskolai pedagógus esetén, ha azt vesszük észre, hogy amint teheti, menekül a gyerektársaságból, intő jel, ami kezdődő kiégésre is utalhat.
   
2. Csak a nyugodt gyerekeket szereti.
   „Nagyon aranyos a gyerek, nincs vele gond, elüldögél, és nem zavarja az órát.” – Amennyiben a gyereket annál inkább kedveli a pedagógus, minél inkább mutatja a szedáltság jeleit, ott baj van. Ugyanígy gyanús, ha a pedagógus a szülői értekezleteken állandóan arról panaszkodik, hogy a gyerekek fegyelmezetlenek, nem lehet velük bírni stb. Az egészséges gyerekek alaptermészete a kíváncsiság, a mozgásigény, ami néha valóban kicsit zajosnak tűnik. A fegyelmet ilyenkor leginkább azzal lehet megteremteni, ha lekötjük a gyerekek figyelmét valami érdekes, izgalmas dologgal. Az a pedagógus, aki erre nem képes, és éppen ezért mozdulatlan, csendes gyerekekre vágyik, biztosan nem igazi tanító néni, bácsi. Csak valami, ami annak tűnik.
   
3. Leszűkül a szülőkkel való kommunikáció.
   „Nem kell bejönni Anyuka a fogadóórára, nincs semmi gond a gyerekkel!” – halljuk, de ne dőljünk be. Vannak olyan iskolák, ahol éppenséggel azt hallhatja a szülő, hogy „kedves Anyuka, a gyerek nagyon aranyos, tehetséges, de csak jöjjön be a fogadóórára, hadd dicsérjük együtt”. Amennyiben a szülővel való kommunikáció leszűkül a problémakezelésre és az információátadásra, ott nem tud igazán csírába szökkenni a szülő-pedagógus közötti bizalom és kooperáció. Az ilyen hozzáállás mögött az energiaráfordítás csökkentésének érthető igénye áll, illetve a szülővel való kommunikáció lényegének félreismerése.
   
4. Csak a bemutatóórákon tanít jól.
   „Mama, ma bemutatóóra volt, és nagyon jó volt. Sokkal izgalmasabb, egészen más volt, mint amit szokott tartani a Tanító néni.” – Sajnos ez a fajta kijelentés nagyon sokszor elhangzik vagy elhangozhat. Amikor valaki meglátogatja a pedagógus óráját, legyen az az igazgató, másik tanár vagy pedagógushallgatók, és az óra nagyon más, mint a megszokott, ez a legélesebb jelzés arra, hogy a normál tanítás csökkentett üzemmódban, esetleg Patyomkin módon működik. Ráadásul kifejezetten orcátlanságnak tűnik, amennyiben kiderül, hogy a tanító néni nagyon jól is tud tanítani, de erre az energiát csak az évi egy-két bemutatóóra esetében veszi.
   
5. Csak a tehetséges, aranyos gyerekekkel foglalkozik.
   Figyelmeztető jel az is, ha az osztályban van egy-két üdvöske, és minden alkalommal ők szerepelnek. Vannak iskolák, ahol év végén előadásokat tartanak a szülők számára. Amennyiben gyermekünk osztályából már ötödször is ugyanaz az aranyos és tehetséges Kovács Julika lép porondra, miközben sem gyermekünk, sem az osztálytársak nem szerepelnek, ott bizonyosan nagy az aránytévesztés a pedagógus részéről. Emögött is gyakran az energiatakarékos üzemmód van, hiszen mennyivel egyszerűbb azzal az egy-két tehetséges, problémátlan gyerekkel foglalkozni, mint a többiekkel. Egészen biztos viszont, hogy az ilyen pedagógus hozzáállás mellett a többi gyerek elhanyagoltabbnak érzi magát, és kevesebb esélyt kap arra, hogy csiszolgassa képességeit.
   
6. A gyerekem a kedvence.
   A gyerekünk a pedagógus kedvence, állandóan őt szerepelteti. – Ez talán még veszélyesebb, mint ha a gyermekünk el lenne hanyagolva, ugyanis gyakran az ilyen tanító kedvenceit utálja meg az osztály, esetleg kiközösíti. Nagy baj, hogy gyakran a pedagógus sem látja, hogy elvakult és pártos szeretetével nemcsak az osztályközösséget rombolja, de magát a kitüntetett kedvencet is rossz helyzetbe hozza.
   
7. Nem ismeri a gyerekek nevét.
   Nagyon kínos, de sajnos előfordul, hogy a pedagógus nem emlékszik a gyerek nevére, vagy bizonyos esetekben összekeveri más gyermekével. Amennyiben például a gyermek azzal jön haza, hogy készített egy nagyon szép rajzot, amit feltettek egy honlapra, és utána a honlapon egy másik gyermek neve van a rajz alatt, mert a pedagógus összekeverte, ott is gyanús, hogy nem igazi a tanító. Vagy ha a fogadóórán nem ugrik be neki senki a névre (ez inkább középiskolában fordulhat elő), és a papírjai között keresgeti az információt. Aki nem méri fel, hogy az ilyen kis embereknél mennyire fontosak az ilyen eredmények, és az ilyen tévesztés milyen károkat tud okozni, az jobb, ha elhagyja a pályát.
   
8. Nem fontos a testnevelés.
   Sajnos az alsó tagozaton a testnevelés gyakran elsikkad, nem minden tanító néni szereti csinálni. Gyanakodjunk, ha a tornaórákat duplaórákban a hét elejére vagy végére teszik. Előfordulhat, hogy nincs is tornaóra, csak az udvaron szaladgálás napközis felügyelettel, tanító néni vagy bácsi pedig már régen hazament. Nem árt utánajárni, valóban megkapja-e a gyerek a tantervben előírt testnevelési foglalkozást, és ez elég szakszerűen történik-e.
   
9. A tanórán kívül sosem foglalkozik a gyerekekkel.
   Nem feladata a pedagógusnak, hogy tanórán kívül is foglalkozzon a gyerekkel, netalántán hétvégén is szervezzen programot, vagy csináljon erdei iskolát. De ha ilyen jellegű programok egyáltalán nincsenek, az méltán keltheti azt a gyanút bennünk, hogy nem valódi a tanító néni. Ugyanis minden iskolai órán kívül szervezett nem tanítási tevékenység segíthet abban, hogy azokról a gyerekekről is kiderüljön, hogy tehetségesek valamiben, akiknek erre a többnyire egydimenziós tanórákon nincs lehetősége. Egy-egy ilyen kiránduláson az addig csöndes gyerekről kiderülhet, hogy mindent tud a természetről vagy a kövekről, vagy esetleg kiderülhet, hogy a bajban rögtön segítségére siet a másiknak. Mind-mind olyan tulajdonság ez, amikre az órákon nem derül fény, így viszont segíti összekovácsolni a tanulói közösséget, és mindenkinek megadja azt a magabiztosságot, hogy jó valamiben, amire égető szüksége van minden gyereknek, hogy önbizalmat kapjon, és így jobban tudjon teljesíteni másban is. Az a pedagógus viszont, aki ilyen programot egyáltalán nem szervez, az bizony energiatakarékos áltanító.
   
10. Nem tudja kezelni a konfliktusokat.
    Intő jel lehet az is, amikor túl sok konfliktus szabadul el az osztályban vagy a szülők közt, és ezt a pedagógus nem tudja kezelni. Amennyiben a konfliktuskezelés vége rendre az, hogy valamelyik fél - tanár, szülő vagy gyerek - sírva fakad, ott biztosan nem jól történtek a dolgok. Természetesen itt a szülők is rendre ludasak, talán egy csapat gyereknél csak egy csapat szülőt nehezebb kordában tartani.

Mindezeket olvasva persze felmerülhet az olvasóban: lehet, hogy igazi tanító néni nincs is, hiszen annak szinte tündérnek kellene lennie. De az az érdekes, hogy vannak még tündér-tanító nénik és bácsik, tehát ha nem is könnyű, de nem lehetetlen feladat a valódi tanítónéniség, tanítóbácsiság.