Melyik nyelvet tanítsuk a gyereknek először a többnyelvű családokban? Min múlik a gyerek nyelvérzéke külföldre költözéskor?
Mi a hatékonyabb többnyelvű családok esetén: ha a gyerekek egymás után, vagy egyszerre tanulják a nyelveiket? Igazából nem ez volt a kérdése Máté Zitának, amikor annak idején pszichológushoz fordult, hanem az, hogy magyar édesanyaként hogyan álljon a kislánya nyelveihez, lévén, hogy az apuka kétnyelvű, katalán és spanyol, illetve a szülők közös nyelve a német volt. Mindez régen történt, még a kilencvenes években, így nem csoda, hogy Zita azt a választ kapta: először az édesanya nyelvére a magyarra koncentráljanak, aztán jöhet szépen lassan a többi nyelv.
Máté Zita írása.
Ez teljesült is. Két éves koráig a lányom valóban a magyart hallotta legtöbbet, mivel Budapesten éltünk és a férjem gyakran volt úton. Amikor Barcelonába költöztünk, rögtön egy katalán-spanyol kétnyelvű bölcsődébe kezdett el járni, és három és fél évesen német óvodába írattuk be. Így haladtunk szépen lassan a nyelvekkel.
Egy többnyelvű családban azonban a puszta véletlen műve, ha követni tudnak ilyen előre eltervezett tanulási útvonalat. A másodiknál már mi sem tudtuk ezt teljesíteni.
Testvére már Barcelonában született és egyszerre négy nyelvvel indult, napi szinten hallotta a magyart, a katalánt, a spanyolt és a németet.
A kutatások mai állása szerint úgy néz ki, neki volt nagyobb szerencséje, mert ez a leghatékonyabb nyelvelsajátítási módszer, ha a gyerek rögtön a születésétől fogva kapcsolatban van a nyelveivel.
Nem azért, mintha később ne tudna idegen nyelvet tanulni, de az első életévben a legfogékonyabb nyelv ritmusa, melódiája, hangzása apró részleteinek az azonosítására. Ebben az életkorban úgy épül beléjük a tudás, hogy azt a legkisebb fáradsággal tudják később reprodukálni. Nem tudom, hogy ezért van-e, hogy ő segíti ki leggyorsabban a család mindegyik tagját, ha annak éppen nem jut eszébe egy szó, legyen az magyar, katalán, spanyol, német vagy angol. Ez nem azt jelenti, hogy ezt követően nem kell folyamatosan dolgozniuk azon, hogy fenntartsák az aktív nyelvtudásukat.
Mi a helyzet az akcentussal?
Sőt, még az sem biztos, hogy ha egy gyerek kicsi korában akcentus nélkül beszélt egy nyelvet, akkor ez meg is marad. Előfordulhat az is, hogy amikor egy nyelvet kevesebbet hall, akkor egyre több energiát vesz el tőle a helyes nyelvhasználatra való koncentrálás, így aztán előbb vagy utóbb becsúszik egy-egy kölcsönvétel az erősebb nyelve intonációjából, ritmusából, kiejtéséből.
A jó hír, hogy általában azok a hangzók vannak kevésbé kitéve az akcentusnak, amelyeknek nyoma sincs egy másik nyelvben. Az akcentussal kapcsolatban nincs minden veszve akkor sem, ha a nyelv egy időre elfelejtődik mert egy esetleges újratanulás során nagy valószínűséggel sokkal jobb kiejtésre tesz majd szert, mint azok, akik második nyelvként tanulják ugyanazt a nyelvet.
Annak is folyamatosan dolgozni kell a nyelvein, aki egy anyanyelvvel kezd és az iskolában jönnek hozzá a továbbiak, vagy az élet sodorja más nyelvterületre. Manapság nagyon sok eszköz áll mindenki számára, hogy fejlessze a nyelvtudását.
Min múlik a nyelvérzék gyerekkorban?
A nyelvérzék ernyője alatt sok különböző készség sorakozik, például a munkamemória vagy az utánzókészség. Az, hogy ezek milyen szintre fejlődtek az anyanyelven az adott életkorra, vagyis amikor sorra kerül a második nyelv, például egy külföldre való költözés során vagy az iskolában. A másik pedig a gyerek addig szerzett tudása. Hogy mekkora szókincset gyűjtött össze az olvasmányai során vagy például mennyire figyelt a nyelvtanórán, és ezáltal mennyi ismerete van a saját nyelve nyelvtani rendszeréről.
Minél később tanulja valaki a másik nyelvét, annál fontosabb, hogy tudja, nem minden téren van hátrányban a náluk fiatalabbakkal szemben. Fontos, hogy adjon időt magának és legyenek türelmesek!
Ezek mellett azonban a szubjektív tényezők is fontos szerepet játszanak. Vagyis legalább ugyanennyi múlik például a tanuló motivációján, attitűdjén, személyiségén, a nyelvhez kapcsolódó érzelmein, a tanulással kapcsolatos elképzelésein és a szorongási szintjén.
Nyelvvesztés többnyelvű családokban – fontos a család és az iskola szerepe
Ahhoz, hogy egy többnyelvű gyerek sikeresen és traumák nélkül sajátítsa el a nyelveit, az egész közösségre szüksége van. Nem elég, hogy a különböző országokból jövő szülei csak a saját nyelvükre koncentráljanak, hanem legalább ilyen fontos a másik nyelvéhez való pozitív hozzáállásuk és esetleges nyelvismeretük.
A jelenlegi kutatások arra mutatnak rá, hogy gyakrabban válnak egynyelvűvé olyan többnyelvű családba született gyermekek, ahol az egyik szülő nem ismerte a másik szülő nyelvét.
A nyelvvesztéssel való azonosulás vezethet ahhoz is, hogy az illető később szülőként is kevésbé támogassa gyermeke nyelvtanulását. Erről számolt be az egyik konzultáción egy Németországban élő magyar édesanya, akinek párja spanyol származása ellenére alig beszélt már spanyolul és valószínűleg saját példájából kiindulva szinte biztosnak tartotta, hogy hiába próbálja az édesanya átadni a magyar a nyelvet a közös gyermeküknek, nem lesz sok értelme, mert ahogy nő, ő is el fogja felejteni.
Nem vette figyelembe, hogy ez néhány évtizeddel korábban nem csak rajta múlott, hanem a többnyelvűség akkori negatív megítélésén is. Az iskolák szerepe kiemelt, mert a többnyelvű gyerekek nyelvi fejlődése eltér egynyelvű társaikétól és ennek felismerése és kezelése nem mindig könnyű feladat. De megváltozott a világunk. A világ legtöbb nagyvárosába mindenhonnét érkeznek egy vagy több idegen anyanyelvű gyerekek, akik egynyelvű társaikkal egy osztályokban tanulnak újabb nyelveket.
Szerencsére ma már a pszichológusok és a tanárok többsége is támogatja a családokat a származási nyelv megőrzésében. Hogy két francia kutató, A.Bentolila és B.Germain szavaival éljek: „Az iskolák prioritásának kell lenni, hogy minél több diák számára tegyék lehetővé a társadalmi felemelkedés nyelvének az elsajátítását. S világosan kell látni, hogy ezt nem lehet a származási nyelvek romjaira építeni.„
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Getty Images
