Első - a célra abszolút alkalmatlan - szerzeményünk egy babaköröm vágó olló volt, amely abban különbözik a többitől, hogy teljesen lekerekítették a végét, hogy még véletlenül se sérülhessen meg vele a baba ujja. S a körmei sem, ugyanis a ropi méretű kis ujjacskákhoz még hozzáférni sem lehet ezzel a bumfordi eszközzel. Szerencsére nem került sokba, úgyhogy hamar landolt a kukában. Eztán a saját ollóinkat fertőtlenítettük alkohollal minden körömvágás előtt és prímán működött.

Amire elsőgyerekesként az embernek még nincs szeme: a hordhatatlan ruhák. Vagy inkább felhúzhatatlanok. Itt van a garbó, ami tulajdonképpen roppant praktikus része egy felnőtt ruhatárának, de mondjuk átpasszírozni rajta egy csecsemő fejét lehetetlenség, legalábbis anélkül, hogy ne okozzunk neki maradandó sérüléseket. Persze segítene néhány patent vagy egy cipzár, de nem minden ruhagyártó gondolkodik praktikusan és sajnos sokszor ruhavásárló sem. Ugyanez vonatkozik a kezeslábasokra, főleg a téliesített verziókra. A még öntudatlan pici lábakat beleszuszakolni egy overálba úgy, hogy annak csak az ülepéig ér a cipzár, szintén lehetetlen vállalkozás.

Az ajándékok között szerepelt egy csodaszép elektromos pihenőszék is, ami két erősségben magától hintáztatja a gyereket. Valahányszor beindult a hintaprogram, Zalán mindannyiszor tiltakozni kezdett, és rájöttem, hogy még a gyengébb fokozat is akkora amplitudóval hintáztatja őt, hogy még nekem is sok lett volna. Maradt a pihenés a székben, hintázás nélkül. Erre a célra viszont ennél sokkal kisebb és olcsóbb változatokat is lehet kapni.

Megkísértett bennünket, de végül ellenálltunk egy cumisüveg-fertőtlenítő gépnek. Vannak nagyon "pöpec" gyártmányok a piacon, amikbe csak bepakolunk, vizet öntünk bele, bekapcsoljuk és fél óra múlva kész is vannak a cumisüvegek - mindez horror áron. Ennél jóval olcsóbb megoldás, hogy egy nagy lábosban vizet forralunk, pár percre beledobjuk az edényeket, aztán tiszta konyharuhán megszárítjuk őket.

A baba-kompnak szintén nem dőltünk be. Ezt sokan a járókázás és a még nem stabil járás közti időszak áthidalására használják. Már akkoriban is lehetett olvasni arról, nem biztos, hogy jót tesz a babának, de emellett nálunk a helyhiány is döntő ellenérv volt. Egyszerűen nincsenek akkora terek, hogy a baba egy majdnem 1 méter átmérőjű masinában ülve grasszáljon a lakásban. Maradt a kúszás-mászás és a járássegítő, aminek viszont nagyon örültem. Ez egy jóval kisebb kerekes alkotmány, amelybe kapaszkodva a baba megteheti első, bizonytalan lépéseit. Ha elfárad, megáll és nyomogatja a kis csilingelő-dudáló gombokat a szerkentyűn, a szülő keze pedig közben szabad és tud főzni, mosni, takarítani… Igaz, a gyerek így szabadabban mozog és esetleg a lakás olyan részeire is eljut, ahol lehet, hogy számára veszélyes dolgok is találhatóak. Mi nem tettük az egész lakást bababaráttá és pakoltuk el/fel az összes ártalmas dolgot valahová. Egyszerűen következetesen tanítottuk arra, hogy a palacktartóban lévő üvegek nem játékszerek, a mosószer pedig nem valami fincsi kóstolnivaló.

Miután menet közben eszembe jutott néhány hasznos holmi is, így a következő posztban ezekről mesélek majd.