Iskola

Okos telefonok – buta felnőttek?

Nézzünk szembe a valósággal: a digitális technika úgy suhant el mellettünk, hogy észre sem vettük, csak már akkor, amikor a felét nem értettük annak, amiről a gyerekeink beszélnek... Ezzel szemben ők beleszülettek ebbe a világba, sokkal jobban értenek hozzá; amihez meg nem, lényegesen könnyebben sajátítják el, mint a szüleik és/vagy a pedagógusaik. S mit csinálunk mi, felnőttek? Hát, jól megbüntetjük érte őket. Vagy, ha retorzió nincs is, korlátozás van dögivel.

Ezt eddig is sejtettük, tudtuk, de egészen élesen a Telenor Youth Forum keretein belül megrendezett kerekasztal-beszélgetésen jött szembe velünk a probléma. Mikor kapja meg a gyerek az első saját telefonját, egyáltalán milyet válasszunk neki, és mik legyenek a használat korlátai? – sok családban konfliktust szülhetnek a multi- és telekommunikációs eszközök, amelyeknek ma már az élet szinte minden területén hasznát vesszük. Arról azonban kevés szó esik, kinek a felelőssége, hogy a fiatal generáció megfelelően tudja használni őket, például oktatási célokra is. Erről mondta el a véleményét ezen az eseményen Lilu, Gubás Gabi, Deliága Éva gyermekpszichológus, Németh Szilvia oktatáskutató, valamint Kutas István, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója.

Esti mese mobilról?

Gubás Gabi színésznő számára nagyon fontos, hogy elérhesse a gyerekeit, miután hazavitte őket az iskolából, és az óvodából, majd elindult a színházba dolgozni. „Gyakorta szinte csak annyira van időm, hogy lefotózzam az aktuális tananyagot, és az okostelefon, illetve a mobilinternet segítségével ki tudom kérdezni a kisfiamtól a házit a színházból” – mesélte Gabi, aki azt is elárulta, hogy náluk különösen fontos szerepet játszik a technika, hiszen a nagyobbik csemetéje már most tudja, hogy programozással szeretne foglalkozni. Azt is elmondta, hogy egy hangrögzítő alkalmazás segítségével úgy tudott "mesét olvasni" a gyermekének, hogy közben a színpadon volt... „Attilát beírattuk egy szakkörre, és már saját, rövid játékokat programoz magának. Annak idején az én szüleim is támogattak abban, hogy színésznő legyek, én is minden segítséget szeretnék megadni a gyermekeimnek” – tette hozzá a színésznő.

Filmes ambíciók

Így van ezzel Lilu is, akinek a hétéves kisfia már profin kezeli az okoskészülékeit: „Dávidot sokfelé visszük magunkkal. Olyankor a saját készülékével, a saját szemszögéből örökíti meg a pillanatokat, és egy egyszerű program segítségével szerkesztgeti is az első kisfilmjét. Azért könyörög a táblagépért, hogy folytathassa a filmecskéjét, nem azért, hogy például lövöldözős játékokat játsszon. Örülök, hogy a fiam ilyen kreatív, és nem fogom megakadályozni a fejlődését” – jelentette ki a műsorvezető. Azt is elmesélte, hogy fia egy alkalmazás segítségével egy hét alatt kacagva megtanult egyjegyű számokat összeadni.

Z generáció

A mobilszolgáltató vállalati kommunikációs igazgatója a cég nyújtotta lehetőségek ismertetése mellett szintén a tudatosságra hívta fel a figyelmet. „Nekünk kell megtanítani, hogyan tudja a Z-generáció a legoptimálisabban használni ezeket az eszközöket. A technika és a lehetőség is adott, a tudatosság az, amin még dolgoznunk kell. Erre törekszik a Telenor például a Youth Forummal is. A Hipersuli programunk pedig azt támasztja alá, hogy a táblagépekkel való digitális tanulás valóban jobban leköti a kisiskolások figyelmét, akik így lelkesebbek és gyorsabban fejlődnek” – mondta el Kutas István „hivatalból”, majd szülőként hozzátette, hogy a fia 10 éves korában kapta meg az első okostelefonját, és 2 órán belül letöltött olyan alkalmazásokat, amiket még ő sem látott soha.

Az árnyoldalak

Persze, nem maradt ki a beszélgetésből mindaz, amivel ez a kontroll nélkülinek tűnő világ jár: pl. az internetes zaklatás kérdése. Deliága Éva, gyermekpszichológus, amellett, hogy maga is támogatja a digitális eszközök terjeszkedését és kiáll a téma fontossága mellett, arra is felhívta a figyelmet, hogy a folyamatos online jelenlétnek megvannak a veszélyei is. „Nemcsak arról van szó, hogy bárkinek kiadhatjuk magunkat az interneten és nem feltétlen tudjuk, hogy kivel állunk szemben, de a cyber bullying jelenlétére is oda kell figyelnünk. Az eszközök, illetve az internet felelősségteljes használatával valóban pozitívan hathatunk a gyermekeink fejlődésére, csak oda kell figyelnünk arra is, hogy az egész napos ülés és folyamatos koncentrálás mellett el is tudják magukat engedni” – mondta a pszichológus. Elmesélte egy tinilány esetét, akinek egykori általános iskolai osztálytársa feltett és betagelt egy fotót, ami miatt a mostani, középiskolás osztálytársai kicikizték... Erre már van megoldás a Facebook-on, simán le lehet tiltani azt, hogy valaki csak úgy megjelöljön egy képet, egy kattintással meg lehet előzni sok átbőgött éjszakát. A pszichológus felhívta a figyelmet arra is, hogy ebben az életkorban igen gyorsan változhatnak a baráti és szerelmi kapcsolatok, és a békeidő alatt összegyűjtött levelek, fotók, információk nagyot csaphatnak, ha valaki a kapcsolat megromlása után visszaél velük.

Nem áll jól a magyar iskola

Az oktatással sokat foglalkozó Kölöknet számára a legérdekesebbek  Németh Szilvia oktatáskutató szavai voltak, igazán új információnak számító, meglehetősen elgondolkodtató meglátásaival. Kiemelte, hogy a legutóbbi PISA felmérésen a magyar gyerekek utolsók lettek a digitális szövegértésben. Ez nem valami verseny, ahol az első helyezett díjat kap, hanem egy komoly kutatás arra vonatkozóan, hogy mennyire képesek megfelelni a leendő felnőttek, a leendő munkavállalók a kor kihívásainak. Németh Szilvia felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani gyerekek több mint fele olyan állásban fog elhelyezkedni, ami ma még nem is létezik! Erre nem lehet konkrétan felkészülni lexikális tudásban és ismeretszerzésben, olyan készségekkel és képességekkel kell felruházni őket, amelyek hasznukra lesznek ebben a változó világban. És digitális készségek és képességek nélkül a jövő embere szinte elveszett.

A pedagógusok mutatnak némi kreativitást a témában: roppant változatos például az eszköztára annak, hova zárják el óra elején a telefonokat (kenyértartó...?). A szakemberek láttak olyan órát is, amelyen a tanár kivetítette az okostáblára az alkalmazást, de nem engedte, hogy azt a diákok saját készülékükön kipróbálják. Sajnos, még ott sem tartunk, ahol annak idején az orosztanítással, amikor a tanárok a gyerekek előtt egy leckével jártak... Most a gyerekek után loholunk, holott nekünk kellene megtanítani őket arra, hogyan, mire használják az eszközöket, ne csak az időt töltsék a nyomogatással. Jelen pillanatban a pedagógusképzés sincs felkészülve a jelenségre.

Mondhatnánk, sőt: mondjuk is, hogy mi lenne a tanórával, ha mindeki mobilozhatna... Hát, amíg nem tudunk más alternatívát kínálni, fészbúkozás és üzenetváltások – akár a mellette ülővel. Ezt a tanári rettegést azonban előbb-utóbb fel kell valahogy oldani, és nem az óra megzavarására alkalmas tiltani való tárgynak, hanem munkaeszköznek kell tekinteni az okostelefont vagy a tabletet. Már csak azért is jó lenne összebarátkozni velük, mert a diákok (még) nem félnek tőlük. A PISA felmérés azt is kimutatta, ha olyan feladattal találkoznak a gyerekek, amely eltér/más/nehezebb, mint a megszokott, egyszerűen feladják: nincs kitartás, ambíció bennük, és nagy ívben kerülik a kudarccal fenyegető helyzeteket.

Kedves kolléga, apuka vagy anyuka, látták már ezt az ambícióhiányt, tétovaságot, visszariadást, feladást például számítógépes játékok esetén? Nem, ugye? Tudják, miért? Mert ott lehet újra kezdeni... Ha nem sikerült, próbálja másként, kreatívan, kitartással. Nem lenne érdemes ezt a helyzetet klónozni?

Egy zseniális kísérlet: így mobiloznak a diákok a tanórákon

Egy angoltanár több osztályt megkért arra, hogy küldjenek neki órán sms-t, de úgy, hogy ő ne vegye észre a telefonhasználatot. Döbbenetes eredménye lett a kísérletnek... Volt, aki selfie-t küldött, de olyan is akadt, aki lefotózta a tanárt, és a fejére egy macskát applikált, és ezt küldte el neki. Mindezt úgy, hogy az angolóra folyt, a pedagógus pedig semmit nem vett észre. Ismét bebizonyosodott – fogalmunk sincs arról, hogy mi történik az osztályteremben... már ha nem akarják a diákok, hogy fogalmunk legyen” – összegezte a tapasztalatokat a cikkben Prievara Tibor. A mobiltelefonokat – az általában jellemző tiltás helyett – egyébként lehetne értelmes célokra is felhasználni az oktatásban. Vannak erre ígéretes magyar kísérletek is.

A teljes írás itt olvasható

Ma már nem az a nagy kérdés a családban, hogy kinél van a távirányító, hanem az, hogy mennyit és mit mobilozik/számítógépezik/tabletezik a gyerek. Kár harcolni az okostelefonok ellen, ha a szülők kezében is az van, és nem érdemes összehasonlítani az autóvezetéssel: amíg apunak kocsija van, kisfia nem fog ugyanolyat követelni, mert nem tudja használni. A telefonokkal kapcsolatban viszont éppen fordított a helyzet a legtöbb családban.

Nagy baj, hogy nem tudunk alternatívákat kínálni a”lövöldözős” játékokra, a csetelésre és a képek megosztogatására, pedig ebben az életkorban még a mi (szülők, pegadódusok) feladata lenne, hogy jó irányba tereljük a gyerekek figyelmét. Azonban, ha nem tudjuk, mi és merre, akkor túl sokkal többet tényleg nem tudunk tenni annál, hogy megnövelve a digitális eszközök képzeletbeli veszélyét, felruházzuk a helyzeteket tiltással és korlátozással.

Vagy van más megoldás?

A Telenor fóruma jó példa volt arra, milyen, ha pár szülő összeül... Mindenki tudott a másiknak ötletet adni, alkalmazások nevét jegyezgették fel, tapasztalatokat cseréltek. Addig, amíg igazán nagy segítség nem érkezik, érdemes lenne az önképzés módszerével eligazodni abban a világban, amelyben a gyerekeink a bennszülöttek, és mi csak egyfajta betolakodók, megtűrt vendégek vagyunk, holott nekünk kellene irányítgatni azt.

 

2016 május 05. mmi

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás