IskolaTanulásTanulási stratégiák

Digitális készségek szerepe a tanulásban – IKT eszközök és az internet

Alma a fán II.

A tanulás új felfogásában és gyakorlatában megkerülhetetlen kérdés a technika fejlôdéséhez, az infokommunikációs technológia (IKT) eszközeinek használatához, az internet világához való viszonyulásunk. A digitális térben való megjelenés, az ott létrejövô kapcsolódások ma sokszor inkább konfliktusok forrásai a tanulást támogató előnyök felismerése helyett. 

ollé jános

Oktatáskutató. Az ELTE kutatásmódszertan szakos tanára.  ELTE PPK Oktatás-Informatikai Szakcsoport egyetemi adjunktusa. Kutatási területeti az oktatáselméleti modellek, tanítási-tanulási stratégiák az oktatási folyamatban, online tanulási környezetek, valamint a “digitális nemzedék” sajátosságaihoz igazodó pedagógiai kultúra az osztálytermi és az azon kívüli iskolai tevékenységekben.

  • Emlékszik, hogy Önnek mi volt az elsô digitális élménye?
  • Általános iskolás voltam, amikor Commodore 64 típusú számítógépen már tudtam egyszerűbb programokat írni. Az akkori gépek fizikai kapacitása nagyon kicsi volt, tehát nagyon kreatívnak kellett lenni egy-egy kód használatában, és nagyon alaposan át kellett gondolni mindent.

    Például különböző karaktereket jelenítettem meg a képernyőn, amiket aztán nem lehetett eltüntetni… De egy órai feladat megoldása közben is előfordult, hogy a matematikai képlet helyett egy egyszerű programmal oldottam meg a feladatot. Talán ebből adódtak az első élményeim a digitális világban. Középiskolában sem számítógépes játékokat játszottunk, inkább mi magunk írtunk egyszerűbb játékprogramokat, pl. egy akkoriban népszerű televíziós vetélkedő házi változatát. 

    Számítógép mindig volt a közelemben. Az elsők között voltam, akinek internet előfizetése lett, ’93- ban már email címem volt, és online levelező listákra iratkoztam fel, vagyis már valamiféle online közösségi tevékenységben is részt vettem. Egyetemi oktatóként pedig saját weblapom lett, illetve hazai környezetben az elsők között telepítettem egy Moodle keretrendszert.

    Ennek számos következménye közül az egyik legfontosabb, hogy a saját rendszerem tapasztalatai alapján – összefogva az informatikus kollégával –, egy idő után az egyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán is született egy hasonló megoldás. Ebből nőtte ki magát a hazai felsőoktatásban a legnagyobb, és az ELTE-n ma is használt e-learning keretrendszer.

  • Mennyire tudja beszippantani az embert a digitális környezet?
  • Ez nagyon relatív, mert aki benne él, az korántsem így éli meg. Kívülről szemlélve, főleg egy másik generáció részéről gyakran hangzanak el a „bezzeg a mi időnkben…” kezdetű mondatok. Pedig ez csak egy másik generáció sajátosságaira való rátekintés, egy természetes társadalmi változás kísérője.

    Legszebb példája a mobiltelefon használata, az ahhoz való viszonyulás változása az évek során: amikor még kevesen használtak mobilt, mindenki megszólta az utcán, tömegközlekedésen telefonálókat. Ma pedig a mobilhasználat teljesen elfogadott, természetes jelenség.
  • Létezik a digitális világra vonatkozóan bármilyen mérés vagy kutatás?
  • Igen, a szociológusok rendszeresen vizsgálják ezt a területet, de ezek ritkán mutatnak túl az eszközhasználatra, ellátottságra irányuló méréseken. Régebben még az volt a gyerekeknek feltett kérdés, hogy van-e otthon számítógépük, később arra módosult, hogy van-e otthon internetbe kötött számítógép? Ma pedig már az a kérdés, hogy van-e otthon a gyereknek saját, internetbe kötött számítógépe, amit nem kell megosztania másokkal?

    Sőt ma már nemcsak számítógépen keresztül érjük el az internetet, hanem okostelefonokon, más eszközökön keresztül is. A digitális kompetencia meglétének vizsgálata már sokkal nehezebb mérési terület, és csak nemzetközi viszonylatban lenne értelme. A teljes lakosság szempontjából a különböző nemzetekre egészen más attitűd, felfogás jellemző. 

  • Ideje tisztáznunk, mit is értünk digitális kompetencia alatt. A különbözô szoftverek vagy infokommunikációs eszközök használatát? Esetleg az információhoz való hozzájutás módját, vagy az így nyert információ átadásának képességét? 
  • A közfelfogásban a digitális kompetenciához az emberek többsége eszközhasználatot társít. Eszerint a digitális kompetencia az, amikor ügyesen és gyorsan tudom használni a számítógépet, a digitális fényképezőgépet, vagy a telefonomat. Ezek azonban inkább csak azt jelzik, hogy a különböző eszközeim használatához szükséges képességek birtokában vagyok.

    Tudjuk jól, hogy a kompetencia ennél jóval tágabb fogalom, amibe beletartozik az attitűd, az értékfelfogás is. A digitális kompetencia esetében az értékfelfogás azt jelenti, hogy az információs társadalom által megtermelt tudást értékként fogom fel, és értékesnek tartom a mások által megosztott tartalmakat, információkat.

    Az attitűd szempontjából is érdekes, hogy mit értünk ez alatt. Az internetre legtöbbször információs forrásként gondolunk, pedig a világháló nem csupán forrás, hanem egy olyan közös tér, amelyben én is meg tudok osztani tartalmakat. 

    Összességében tehát ez messze túlmutat azon, ami a digitális kompetencia hétköznapi értelmezéséből, az egyszerű eszközhasználatból adódik. Maga az eszközhasználat sem az eszközök technikai ismeretét jelenti, hanem valami konkrét, tudatos célirányos tevékenységet. Idetartozik akár az e-tudatosság, a médiakompetencia, a médiaműveltség, a digitális írástudás, stb.

A teljes interjú itt olvasható.

Az interjú a Tempus Közalapítvány Alma a fán – Fókuszban a tanulás támogatása c. kötetében (2012) jelent meg, amely az Európai Bizottság és a NEFMI támogatásával megvalósuló „Az egész életen át tartó tanulás hazai stratégiájának tudatosítása” c. projekt keretében jött létre.

A kiadvány elérhető és letölthető a Tempus Közalapítvány honlapjáról.

Ha tetszett a cikk, csatlakozzon a Kölöknet Facebook rajongói oldalához is!

2012 november 20. Kölöknet

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás