CsaládKonfliktus

Ne kiabálj! – és gyermekeid meghallgatnak

Tudtad, hogy jobban hallgatnak rád gyermekeid, ha nem kiabálsz? Ráadásul szívesebben is beszélgetnek veled. A kiabálás oka az, hogy elveszítjük az irányításunkat a dolgok felett. Ez mindnyájunkkal megesik. A harag és a csalódottság miatt olykor kiabálunk. Viszont ne feledjük, hogy amikor nyugodtan beszélünk a gyerekekhez, és nem kiabálunk velük, hatékonyabbak vagyunk. Ráadásul a kapcsolat is jobb lesz közöttünk, ami segít megbeszélni a problémákat. 

Először is tisztázzuk magunkban a következőket: Miért kiabálunk? Kint maradtak a játékok? Bementek cipővel a szobába? Folyton kérnünk kell, hogy segítsenek?

Mielőtt kiabálni kezdenénk, gondoljuk végig az alábbiakat:

  1. Példamutatás

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk elveszítse önkontrollját, tegyük mi is ezt. Ha azonban azt szeretnénk, hogy nyugodt és összeszedett maradjon, és szembenézzen a problémákkal, mint egy felnőtt, mi is így viselkedjünk.

  1. Suttogás

Furcsa, de még egy gyerekekkel teli osztályteremben is működik. Amikor a gyerek túl hangos, és nem akarjuk túlkiabálni, suttogjunk. Ennek eredményeként abbahagyja, amit csinált, és valóban elkezd fülelni, hogy mit is mondtunk. Ráadásul mindannyian kicsit megnyugszunk.

  1. Következmények

A következmények magukért beszélnek. Ha elveszít vagy eltör egy játékot figyelmetlenségből, ne vegyünk helyette másikat. Ha nem mehet ki, mert nem segített a házimunkában, ne adjuk fel. Emlékezzünk, a szabály az szabály, nem változhat aktuális kedvünk szerint. Nem is kell felhívni a figyelmet arra, hogy el lehet térni a szabálytól.

Egyszer a szobában ettünk az étkező helyett, és a fiam megkérdezte: „Biztos, hogy szabad itt enni? Nem gondoltam, hogy itt is ehetünk.” Nem mondtuk ki, hogy van egy ilyen szabály, mégis tartottuk hozzá magunkat.

  1. Gyerek még

Ne felejtsük el, és időnként emlékeztessük rá újra magunkat: gyerek még. Gondoljunk arra, hogy mi is voltunk gyerekek. Mi is hoztunk rossz döntéseket, de tanultunk belőlük.

  1. Ne hasonlítgassunk

Számtalanszor látom, hogy a szülők másokhoz hasonlítgatják magukat. Ne feledjük, mindenkinek megvan a maga küzdelme! Senkinek nem olyan tökéletes az élete, mint ahogyan az a facebook profilján látszik. Komolyan! Néha mindannyian kiborulunk (és ez elvezet minket a 6. ponthoz).

  1. Sajnálom

Ha később rájövünk, hogy túlságosan mérgesek lettünk, és a kiszabott büntetés nincs arányban az elkövetett bűnnel (például egy hétig eltiltjuk a számítógéptől azért, mert egyszer nem ágyazott be), akkor mondjuk a következőt: „sajnálom, ma kicsit túlzásba estem. Nem kellett volna kiabálnom veled. Gondolkodtam, megbeszéltem Apával, és úgy döntöttünk, két napos büntetés elég lesz. Viszont ma segítened kell kicsit a házimunkában, cserébe, hogy beágyaztam helyetted”.

  1. Hozzá beszéljünk

A gyerekhez beszéljünk, ne a gyereknél. A legjobb, mit tehetünk, hogy leülünk, és úgy beszéljük meg a problémát. Ez nagyobb gyerek esetén különösen fontos. Beszéljünk higgadtan a következők szerint: „Nagyon elkeserít, ahogy viselkedtél. Nem is értem, hogy tehetted ezt. Mit tegyek, ha ez újra megismétlődne? Írjak helyetted bocsánatkérő levelet a testvérednek? Vagy megcsinálod helyette valamelyik házimunkáját? Te mindig olyan kedves vagy, nem is értem, hogy bánthattad meg ilyen csúnyán szándékosan. Valami más is van a háttérben? Kérlek, próbálj meg olyan kedvesen viselkedni, ahogyan máskor szoktál!” Egy kis fordított pszichológia hatásos lehet.

Utóirat: Kiabálni nem megbocsáthatatlan bűn. Ne érezd magad rosszul, ha időnként te is kiabálsz a gyerekeiddel. Azért mondom ezt, mert én se szeretném, ha a gyerekeim soha nem hallanának kiabálást, vagy hangosabb beszédet. Az nem jó, ha az utcán egy egyszerű kiabálástól összerezzennek, és minden hangosabb beszéd megijeszti őket. Csak próbáljunk minél kevesebbet kiabálni! 

Ne kiabálj a gyerekkel

Forrás: http://www.yourmodernfamily.com/stop-yelling/

2016 november 02. Kristályvíz

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás