CsaládTabuGyász

Hogyan beszélgessünk a halálról egy kisgyerekkel? Mit mondjunk, és mit ne mondjunk?

Sok felnőtt számára nehéz a kisgyerekekkel a halálról beszélni. A kicsiknek egyszerű, rövid magyarázatokra van szükségük. Konkrét, számukra ismerős dolgokat tartalmazó példák is segíthetnek. A kisgyerekek például jobban megértik, tisztábban látják a halált, ha az életfunkciók felől közelítjük meg  Amikor valaki meghal: nem lélegzik, eszik, beszél, gondolkodik, vagy érez; amikor egy kutya meghal, nem ugat vagy fut többé; a halott virág nem nő vagy virágzik többé. 

A gyerekek ismétlés útján jobban tanulnak, ezért előfordul, hogy többször is át kell beszélnünk ezeket. Vannak, akik azonnal újabb kérdéseket tesznek fel, mások hallgatnak, és később térnek vissza a témára. A gyerekek néha elsőre nem bírnak megbírkózni azzal, amit hallanak, ezért érdemes később egy megfelelő időpontban újra átbeszélni a halálról alkotott képüket. 

Ahogyan az idő múlik, a gyerekek egyre több tapasztalatot szereznek, ezért további magyarázatokra lehet szükségük, újra átbeszélnék a halálról alkotott elképzelésüket, vagy megosztanák gondolataikat. 

Időbe telhet, amíg a gyerekek részleteiben megértik a halált és érzelmi vonatkozásait. Egy gyerek, aki tudja, hogy nagybátyja meghalt, esetleg megkérdezi, hogy a nagynénje miért sír. Válaszra van szüksége: a nagynéni azért sír, mert szomorú, amiért a nagybátyád meghalt. Nagyon hiányzik neki. Mindannyian szomorúan vagyunk, ha valaki, akit szeretünk, meghal. 

Néha nehéz, hogy a gyerekek olyanokat kérdeznek, amire nem vagyunk felkészülve. Néhány kérdést a gyerekek tisztázni szeretnének, még akkor is, ha egy felnőtt számára ezek elsőre tapintatlannak tűnnek. Például, amikor azt kérdezik: te mikor fogsz meghalni? Ebből is látszik, hogy a halált még időszakos dologként értelmezik. 

Amíg nem értik meg, hogy a halál egy végleges állapot, addig is érzik, hogy ez egyfajta elszakadást jelent. Ez az elszakadás például a szüleiktől vagy a gondoskodásuktól megijeszti őket. 

Az, hogy egyedül maradnak, egy valós és gyakorlatias aggodalom. Meg kell nyugtatnunk őket. Talán az a leghatásosabb, ha a valós aggályuknak tisztázására egy kérdést teszünk fel: Azért aggódsz, hogy esetleg nem leszek itt, hogy gondoskodjak rólad? Ha ez bántja, akkor megnyugtathatjuk valami hasonló válasszal: Még jó ideig nem szeretnék meghalni. Azt tervezem, hogy addig gondoskodok rólad, ameddig csak szükséged van rá. Ha viszont mégis történne valami velem, rengeteg ember szeret téged, és tud gondoskodni rólad. Itt van apa, a nagyi, a nagynénéd és a nagybátyád is. Amennyiben vallásos választ is szeretnénk adni neki, elmondhatjuk, hogy fentről vigyázunk rá, gondoskodunk róla, és ezáltal mindig vele leszünk, bármi is történjen. 

Fontos, hogy odafigyeljünk arra, milyen szavakat használunk, amikor a halálról beszélünk. Néhány gyereket megzavar, ha a halált az alvással kötik össze, különösen, ha valamelyik szépítő kontextusban hallják: "álmában érte a halál", "örök nyugovóra tért", "békében nyugszik". Ezektől összezavarodhatnak, és félnek este lefeküdni aludni, mert attól tartanak, hogy reggel nem ébrednek fel. Ugyanígy, ha azt mondjuk, hogy "elment", az elválás zavarhatja őket. Nagypapa "elment", és nem jön vissza többé. Lehet, hogy anya sem fog visszajönni többé a bevásárlásból vagy a munkából? Emiatt fontos, hogy kerüljük az "alszik", "pihen", "elment" szavakat, amikor a gyerekekkel a halálról beszélünk. 

Azt is fontos lehet elmagyarázni kicsi gyerekeknek, hogy csak nagyon súlyos betegségek halálos kimenetelűek. Amikor azt hallják, hogy betegség okozta valakinek a halálát, azt gondolhatják, hogy egy kisebb megbetegedés is végzetes lehet. 

Amikor a gyerekek a halált csak az időseket érintő dolognak tekinti, megzavarodhatnak, amikor fiatalon hal meg valaki. Fontos elmagyaráznunk, hogy általában az emberek idősen halnak meg, néhányan nem. Ettől függetlenül mi azt reméljük, hogy nagyon sok ideig fogunk élni! 

2016 október 25. Kristályvíz

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás