Család

Hogyan nyugtassunk meg egy dühös gyereket? – Tippek és tanácsok

A gyerekek gyakran azért dühösek, mert nem tudják, hogyan fejezzék ki szavakkal az érzéseiket. Ilyenkor csúnyán viselkedhetnek és beszélhetnek. Ennek kezelése embert próbáló, kimerítő feladat. Nem várhatjuk el, hogy egy pillanat alatt megnyugodjanak, hiszen még egy felnőtt számára is nehéz lehet kezelni saját dühét. Mégis van néhány lehetőség, amely segítségével könnyebb megbírkóznunk gyermekünk aggresszív viselkedésével és segíthetünk megnyugodni neki. 

Tanítsuk meg az érzéseket

A gyerekek általában nem szándékosan aggresszívak, csupán nincsenek meg a megfelelő szavaik ahhoz, hogy leírják, mit éreznek vagy szeretnének. Emiatt végül rosszul fejezik ki magukat. A dühösség teljesen normális érzés. Mi magunk is dühösek vagyunk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk.

Legtöbbünknek hosszú évekbe telik, míg megtanulunk megbírkózni dühünkkel. Gyermekünk is idővel meg fogja tanulni. Ezalatt az idő alatt azonban segítenünk kell őt, hogy rájöjjön, valójában mit is érez, és azt hogyan tudja szavakba foglalni. Tegyünk fel kérdéseket: „miért vagy ideges?”, „szomorú vagy?”, „valami megijesztett?”.

Az is nagyon fontos, hogy már kiskorukban megtanítsuk, hogyan tud megbírkózni az érzéseivel. Legyünk figyelmesek, hallgassuk meg, tegyünk fel kérdéseket és magyarázzuk meg azokat a dolgokat, amelyek zavarják. Nemcsak azt segítjük ezzel, hogy megértse, mit akar és mit érez, de nyitottabb is lesz felénk, és jó kapcsolat alakul ki közöttünk.

Nyugtassuk kedvesen, például „ne vedd magadra”, „ne szívd mellre”, „ne add fel”, „jó ez így”, „vedd lazán”. Próbáljunk a harag mögé látni, mert olykor mélyről fakadó probléma lehet mögötte. Gyakran a düh más érzésekből fakad, például egyedül érzi magát, megbántotta valaki vagy szomorú. Érdemes végiggondolni, hogy a barátai vagy a tanárai közül tud-e valaki segíteni megnyugtatni őt. Dolgozzuk ki együtt a megoldást arra, hogy megszüntessük a düh forrását, és próbáljunk számára megnyugtató megoldásokat találni.

Tanítsuk empátiára

A gyerekek sokszor nem veszik figyelembe, hogy a szavaiknak és cselekedeteiknek milyen hatása van. Nekünk kell megtanítanunk, hogy mi az, mi nem helyes viselkedés (például megütni, megharapni, megkarmolni valakit, meghúzni a haját, kiabálni vele vagy durván szólni a másikhoz). A csúnya viselkedéssel megbánt másokat. Higgadtan kérdezzük meg, hogy neki neki hogyan esne, ha valaki így viselkedne vele szemben, és miért esik ez a viselkedés rosszul másoknak. Neki sem esne jól. Fogalmazzunk a következő módon: „képzeld el, milyen lenne, ha a testvéred megharapna téged. Neked sem esne jó, ugye?”. Ettől talán elkezdi a másik helyébe képzelni magát, és remélhetőleg rájön, hogy tetteinek következményei vannak.

Állítsunk fel határokat

Fogadjuk el, hogy érezhet dühöt, de nyomatékosítsuk, hogy ettől még nem szabad a dühét fizikailag levezetni, mert azzal kárt okozhat, vagy megsebesíthet valakit. Mutassunk más lehetőségeket arra, hogy kifejezze, amit érez. Mondjunk valami hasonlót: „Tudom, hogy dühös vagy, és érthető a dühöd, de ettől még nem szabad csapkodnod”. Ezáltal tudni fogja, hogy lehet ugyan dühös, de bizonyos határok között kell maradnia.

Mondjuk el, hogy sajnáljuk, hogy ideges. Részletes magyarázat azonban nem szükséges, mint például: „megértem, hogy mérges vagy, mert szeretted volna azt a játékot, és sajnálom, hogy nem kaphatod meg”. A vita hevében sokszor nincs idő mérlegelni, magyarázni vagy ésszerűsíteni, mivel a gyerekek nem gondolkodnak olyan összetetten, mint a felnőttek. Gyakran az adott pillanat érdekli csak őket. Miután megnyugodott gyermekünk, könnyebb megbeszélni a helyzetet. Dühösen nehéz szót érteni, mivel nem tud ésszerűen gondolkodni.

Tanítsuk meg lenyugodni

Ha a gyermek hajlamos érzelmi kitörésekre, mutassuk meg, hogyan tud vele megbírkózni. Találjunk ki közösen megoldásokat, vagy egyedül dolgozza ki a gyerek, milyen módszerrel tudja kezelni azokat a helyzeteket, amelyek felidegesítik. Sokan javasolják a fejben számolást. Tanítsuk meg a gyereket, hogy számoljon fejben mondjuk tízig, mielőtt reagál egy adott helyzetre, így nyugodabb tud maradni. Esetleg taníthatunk olyan mondatokat, amiket magában ismételgetve szintén lenyugodhat. Például: „lazítanom kell” vagy „nem leszek dühös”.

További javaslat, hogy amikor dühös a gyerek, nyugtató dolgokat csináljunk. Csendes tevékenységek − mint például az olvasás, rajzolás, építés, kirakózás − segítenek. Bátorítsuk a gyereket, hogy amikor érzi, kezd idegessé válni, magától vonuljon félre az előbbi tevékenységeket csinálni, és így kösse le a figyelmét. A vita hevében ezekre lehet, hogy nincs lehetőség, de a feszültség levezetésében fontos szerepet játszanak.

Mutassunk jó példát

Köztudott, hogy a gyerekek hajlamosak úgy viselkedni, ahogyan azt másoktól látják. Legtöbbször saját szüleiktől tanulják, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket. Nagyon fontos tehát, hogy mi magunk hogyan kezeljük a dühünket. Ha csapkodunk, amikor idegesek vagyunk, valószínűleg gyermekünk is csapkodni fog. Mielőtt megtanítjuk a gyereket kezelni saját dühét, magunknak is ki kell dolgoznunk a módszerünket.

Mint mindenben, ebben is jó példát kell mutatnunk. Amikor nagyon mérgesek vagyunk, mondjuk el gyermekünknek, hogy mit érzünk, és mutassuk meg, hogyan kezeljük ezt az érzést. Maradjunk nyugodtak és felelősségteljesek, tartsunk szünetet, amíg meg nem nyugszunk. Soha ne feledjük, hogy mi vagyunk a példa gyermekünk számára. Kezeljük aszerint dühünket, ahogyan azt tőle is elvárjuk

Forrás: http://www.mychildmagazine.com.au/

2016 november 01. Kristályvíz

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás