Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében a napokban készült el egy országos előrejelzés a fiatal népesség várható iskolai végzettségére vonatkozóan 2020-ig. Az eredmények meghökkentőek: ha minden változatlan maradt volna, az iskolázottság emelkedésének üteme akkor is lelassulna 2011 után.

A hosszú távú prognózisok jelentősége

A népesség iskolázottságának alakulása hatással van a munkaerőpiac szerkezetére, az adóbevételekre, a várhatóan egészségben eltöltött évek számára, az egészségügyi kiadásokra, a keresőképesség tartamára. A férfiak és a nők iskolázottsági különbségeinek közvetett hatása van a párválasztásra, s ezen keresztül a születések számának alakulására. A felnőtt lakosság iskolázottsága számottevően alakítja az életminőséget: a társadalmi különbségek csökkenése csökkenti az emberek közötti feszültségeket, javítja a közbiztonságot, és tágítja az egyének autonómiáját, öngondoskodási lehetőségeit.

A népesség iskolázottságának közép- és hosszú távú előrejelzésének célja többek között a tervezett szakpolitikai intézkedések közvetlen és közvetett hatásainak és mellékhatásainak felbecsülése. Ráadásul a szülők számára sem utolsó dolog, hogy lássák, gyermekeik milyen esélyekkel rendelkeznek a jövőben.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében néhány hete készült el egy országos előrejelzés a felnőtt népesség – ezen belül a 20 és 34 év közötti fiatal népesség – várható iskolai végzettségére vonatkozóan 2020-ig. Különös jelentőséget ad az előrejelzésnek, hogy az Európai Unió a fiatalok iskolai végzettségére vonatkozóan elérendő célokat tűzött ki, és a végzettségi arányok alakulását folyamatosan figyelemmel kíséri. Magyarország – vállalása szerint – a 18-24 évesek körében 10 % alá igyekszik csökkenteni a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező szakképzetlenek arányát, és 30% fölé szeretné emelni a felsőfokú végzettséggel illetve szakképzettséggel rendelkezők arányát a 30-34 éves korosztályban.

Hermann Zoltán és Varga Júlia az általuk kifejlesztett ún. mikroszimulációs modellel (erről lásd a keretes írást), azt vizsgálták, vajon milyen hatással van a fiatalok jövőbeni iskolázottságára a felsőoktatási keretszámok csökkentése, illetve a tankötelezettség korhatárának leszállítása 18 évről 16 évre, figyelemmel a szakiskolai képzés várható bővülésére is.

Mit mutat a prognózis?

2010-re lecsengett az a jelentős iskolázási expanzió, amit az 1990-es évek elejétől fogva a rendszerváltás előtti, numerus claususon alapuló zárt iskolarendszer felszámolása iránti társadalmi igény, részint a gazdasági szerkezetváltás kényszerített ki. Ezért 2010 és 2020 között további expanzió már nem várható, illetve a népesség iskolai végzettségének növekedése annyiban, amennyiben az idős és kevésbé iskolázott korosztályok kifutásával növekszik az iskolázottság általános szintje a munkaképes korú népességben.

Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a 2010-ig meglehetősen liberális széleskörű hozzáférés az oktatáshoz még változatlan oktatáspolitika mellett sem változtatná jelentősen az iskolázottság szintjét, mindenesetre nem abban az ütemben, amellyel a legiskolázottabb országok mai szintjét el lehetne érni. A társadalom széles rétegei körében tapasztalható tanulási eredménytelenség miatt stagnálásra, sőt visszaesésre kell számítani a legliberálisabb oktatáspolitika mellett is.

Talán a legmeglepőbb, hogy a modell szerint a tankötelezettségi kor lecsökkentése és a szakiskolai továbbtanulás növelése – különösen növekvő lemorzsolódási arányok mellett – a szakmunkás végzettségűek számának éppen nem a növekedését, hanem csökkenését eredményezné. A 16 éves korig tartó tankötelezettséggel együtt járó előrehozott szakképzés a gazdasági kormányzat reményei szerint növelni fogja a képzett szakmunkások létszámát. Erre azonban csak akkor van esély, ha az alap- és középfokú oktatásban a lemorzsolódás ugyanakkora marad, mint a 18 éves tankötelezettség esetében volt és nem akkora lesz, mint amit megfigyelhettünk a korábbi 16 éves tankötelezettség mellett. Az utóbbi esetben, ha tehát nő a lemorzsolódás a szakiskolában, és azok aránya, akik be sem jutnak középfokú iskolába, a középfokú szakképzettek száma és aránya csökkenhet is.

Azok az intézkedések viszont, amelyek a szegény rétegek számára megnehezítik a magasabb iskolázottsági szint elérését (zsákutcás szakképzés, tandíj a felnőttoktatásban) jó eséllyel szűkíteni fogják a felsőoktatás merítési bázisát, amit tetézhet az államilag támogatott hallgatói keretszámok csökkenése. Számolni kell a külföldi felsőoktatási intézmények növekvő elszívó hatásával is, amit erősít az a tendencia, hogy a magasan kvalifikált munkaerő számára nyitott a dinamikusan fejlődő nyugati jóléti államok munkaerőpiaca.

Az ingyenes és részben támogatott felsőoktatási férőhelyek csökkenése a modellszámítások szerint azt eredményezi, hogy 2020-ban a 20-24 éves férfiak között 2, a nők között 3 százalékponttal lesz alacsonyabb a diplomások aránya a változatlan keretszámok mellett várhatóhoz képest. A 25-29 éves diplomás férfiak aránya 3, a nőké 5 százalékponttal lehet kisebb. A teljes 25-29 éves népességben a diplomások aránya 20 % körül várható 2020-ban, míg ez az arány 24% lenne, ha a keretszámok változatlanok maradtak volna.

Az iskolázottság alakulása a demográfiai esélyeket is befolyásolja, a nők dinamikusabban növekvő iskolázottsági szintje egyik oldalról növeli az iskolázott anyák arányát, s ez minden kutatási eredmény szerint jó irányban befolyásolja az utódok tanuláshoz való viszonyát és iskolázási esélyeit. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy az iskolázott nőkhöz viszonyítva kevesen lesznek a hasonlóan, illetve magasabban iskolázott férfiak, ami súlyosan rontja a nők családalapítási esélyeit.

A problémahalmaz megoldhatatlan az alap- és a középfokú nevelés és oktatás minőségének, hatékonyságának és esélyegyenlőségének javítása nélkül. Ennek kulcsa pedig a tehetséges, művelt és elkötelezett fiatalok – férfiak és nők! – pedagógus pályára vonzása és a jó pedagógusok pályán tartása. Ez a finn modell, amit évtizedekkel ezelőtt bevezettek, s ami sikerre vitte a finn társadalmat és gazdaságot.

Mit tanácsol a Kölöknet a szülőknek?

A Közgazdaságtudományi Intézet prognózisának fényében különösen elgondolkodtató, hogy mi vár a most általános iskolába, illetve középfokú iskolába járókra, s hogy az érintett családok hogyan mérsékelhetik – vagy éppen fordíthatják hasznukra – a megváltozott törvények és finanszírozási környezet kedvezőtlen mellékhatásait.

A kormányzat intézkedései egyértelműen arra mutatnak, hogy az oktatás most formálódó állami támogatási rendszere mellett nagyon meg kell becsülni és ki kell használni az ingyenes tanulásra rendelkezésre álló időt és alkalmakat. Azok járnak jól, akik akarnak tanulni, ki tudják választani az életpályájuk szempontjából reálisan hozzáférhető és elvégezhető tanulmányi programokat, vannak információik a munkaerőpiacról és hajlandók sok munkát fektetni a tanulásba. Szülői szemmel nézve tehát érdemes lesz a gyermeket hat éves korában iskolába íratni, és csak akkor várni még egy évet, ha valóban szükséges az iskolaérettség szempontjából, mert ezzel nyerni lehet egy tanítási évet a közoktatásban.

Kockázatos lesz az osztályismétlés, mivel könnyebben ki lehet futni az ingyenes tanulási időből szakképzettség megszerzése nélkül. Kockázatos lesz olyan szakmát választani, amelyikben feltehetően nehéz elhelyezkedni, és figyelembe kell venni, hogy a további szakmák megszerzése pénzbe kerülhet.

Érdemes viszont olyan iskolatípust választani, amelyik nyitva hagyja a lehetőséget a továbbtanulásra, illetve a szakmaszerzésre: a megfelelően megválasztott szakközépiskola, a gimnázium azért népszerű a szülők és a diákok körében, mert ezek elvégzése után minden további tanulási út nyitva marad. Szakiskola választásánál szempont lehet, hogy van-e a közelben olyan középiskola, amelyik a szakiskola elvégzése után esetleg felkészít az érettségire is.

Jó, ha a felsőoktatásba jelentkezők – és szüleik – nem, vagy nem elsősorban a “felsőfokú végzettség” megszerzését tartják szem előtt (hiszen ma már jelentős diplomás munkanélküliség van), hanem azt is mérlegelik, hogy milyen alap- vagy szakképzettséget nyújt a program, vannak-e lehetséges elágazásai, van-e rá hosszú távon kereslet (itthon vagy külföldön), illetve hogy mennyire telített egy adott szakma a munkaerőpiacon. Számba kell venni azt is, hogy az alapképzés önmagában, vagy csak a mesterképzéssel együttesen ér valamit a munkaerőpiacon.

Igen sok diák van, aki nyelvvizsga híján nem kapja meg a diplomáját. Az idegen nyelvek tanulásának optimális időszaka az általános iskolai és a középiskolai évekre esik. Az önálló, céltudatos tanulásra – a nyelvtanulásban és minden más tantárgyban is – az általános iskolában és a középfokú iskolában kell felkészülni.

Ma is érvényes a latin mondás: Non scholae sed vitae discimus. Ami annyit tesz: nem az iskolának (az iskola kedvéért), hanem az életnek (a saját érdekünkben) tanulunk. Hátrányos helyzetű az, akinek ezt senki sem mondja meg, aki az önálló tanulóvá válásban senkitől sem kap segítséget.