Az oktatáspolitika régi-új ötletével, a kilenc évfolyamra meghosszabbított általános iskolával van tele a sajtó. Egyelőre nem tudni még, hogy pontosan miért és milyen bontásban kerülne bevezetésre, mint ahogy figyelemreméltó az is, hogy az ötletet a szülők és a szakma egyaránt kellő szkepszissel fogadták. Az elgondolás inkább tűnik ötletelésnek, mint tényekre alapozott megfontolt szakmapolitikai elképzelésnek. De nézzük sorra az érveket és ellenérveket.

Vajon miért is akarják bevezetni?

A közelmúltban Pokorni Zoltán dobta be az ötletet, elsősorban azért, mert a szakképzés átalakítása szerinte azzal a veszéllyel jár, hogy a tanulók idejekorán kikerülnek az iskolapadból és így az alapvető kompetenciák fejlesztésére a nemzetközi átlagnál jóval kevesebb idő marad. Ezen a téren pedig látszanak a lemaradások. A nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA) adatai azt mutatják, hogy a magyar oktatás eredményessége csökkent és elmarad a régió néhány országáétól is. Ez a tény ugyanakkor már 2012-ben kiderült, a kilenc évfolyamos iskola ötlete mégis csak most kapott lendületet. Talán a gazdasági tárca is érzékeli már, hogy a szakképzésbe kerülők felkészültségével baj van, másrészt pedig az eddigi nem túl sikeres beavatkozások (KLIK, tankönyvpiac, szakmai szolgáltató rendszer stb.) tapasztalata is arra sarkall többeket, hogy valami új csodareceptet keressenek.

A lengyel csoda

Ahogyan az amerikaiaknak Kína és Japán, a nyugat-európaiaknak a finnek, úgy nekünk a lengyelek adják manapság a mintát az oktatás terén. Míg 2000-ben még hasonló szinten voltunk a PISA mérések alapján, addig 2012-re már nagyon elhúztak mellettünk. Sokan ezt az 1999-ben bevezetett lengyel kilenc évfolyamos alapképzésnek tudják be. De a lengyel csoda – mint ahogy erre több oktatáskutató rámutatott - nem csak annak köszönhető, hogy megnövelték az alapfokú képzést egy évvel. Talán a legszembeötlőbb, hogy a szintén kilenc évfolyamos iskolára jó pár éve átnyergelő cseh és szlovák iskolarendszer egyáltalán nem muzsikál jól a PISA vizsgálaton. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy ők csak megfejelték a nyolc általános iskolát egy évvel, miközben a lengyelek egy hatéves alapképzésre egy három éves alsóközépfokú képzést építettek, ezzel tulajdonképpen követve az európai fő áramlatot. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen bontásban és koncepcióban hosszabbítjuk meg a képzést. De ennél is fontosabb, hogy a puszta szerkezeti változás nem fog változást okozni, amennyiben a kontextus változatlan A lengyelek a tanterveket, vizsgarendszerüket, tanár továbbképzési rendszerüket is fejlesztették ezzel együtt. Aki szeretne többet is olvasni erről, ezt a cikket ajánljuk.

A szülők és pedagógusok szerint nem az évfolyamok számát kell emelni, hanem a tananyagot csökkenteni. A magyar tanterv valóban túlzsúfolt, és sok a tantárgy, így relatíve kevés időben kell sok mindent tanítani. Az eredmény – ahogyan ezt a PISA eredmények is mutatják – az össznépi magolás és a gondolkodás hiánya.

A tananyag karcsúsítása valóban gyermekbarát megoldás lenne, hiszen lényegesebb, hogy a nebulók megtanuljanak gondolkozni, minthogy telerakjuk a fejüket egy csomó olyan ismerettel, amit vagy elfelejtenek, vagy elavulnak. De még többet érnénk el, ha kilenc évfolyamos iskola helyett a pedagógusok beskatulyázó magatartásán is sikerülne változtatni és az oktatásunk végre felnőttközpontúból gyermekközpontúvá alakulna át. Nem utolsósorban pedig nem az oktatási piramis felső részeire, hanem az aljára – a koragyermekkori nevelésre kellene koncentrálni a humán erőforrás fejlesztésére szánt kevéske erőforrásainkat, ugyanis itt sokkal jobban hasznosulnak a befektetések, mint a piramis tetején, a felnőttképzésben.

Nem véletlen, hogy 2013-ban az amerikai központi bank akkori elnöke, Ben Bernanke is emellett érvel, nézzék meg – és képzeljék el ezt a felvételt itthoni szereplőkkel! 

És persze az se lenne baj, ha ez a kevéske több lenne, de nem hatalmas szerkezetátalakításokra kellene fordítani, hanem olyan dolgokra, ami valódi szemléletváltást okoz a rendszer résztvevőiben.

Végezetül, a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése járhat akár rettenetes célellentétes következményekkel is. A 16 éves korra csökkentett tankötelezettségi idő mellett bevezetett kilenc évfolyamos általános iskola hatására akár meg is ugorhat a csak általános iskolai végzettségűek száma, lemaradásunk pedig Európától tovább nő. Egy 6+3-as rendszer bevezetése valóban nagy ívű elképzelés, amit sikeresen csak akkor lehet bevezetni, ha minden elemét következetesen és konszenzussal viszik végig.

Látva azonban az egész napos iskola, a Kello és a KLIK bevezetésének eddigi tapasztalatait, gondoljuk át jobban, mielőtt komoly költségekbe verjük magunkat.

Lannert Judit