Nagy baj, ha nincs mindegyik gyerekemnek külön szobája? - Így könnyíthetitek meg az együttélést

Bár ezzel nem biztos, hogy mindenki egyetért, ahol a testvérek kis korkülönbséggel születtek, és még mindannyian kicsik, valószínűleg praktikusabb, ha egy szobában laknak. Gördülékenyebb lesz a reggeli és esti rutin, könnyebb nekik egyszerre mesélni, egyszerre fektetni őket. Kisiskolás korig a legtöbb gyerek nem is igazán igényli a magánszférát - tapasztalat, hogy akárhány szoba is van a lakásban, mindenki a nappaliban tömörül. És ez így is van rendjén.

Olyan 8-10 éves kor körül azonban mindez megváltozik. Magára szeretné időnként csukni az ajtót, nem tud tanulni úgy, hogy ott van a testvére, különneműek pedig már szégyenlősek is lehetnek egymás előtt. Előbb-utóbb a szülők is elkezdik észrevenni, hogy az évekig tökéletesen működő rendszer már nem az igazi, újat kell keresni.

Angliában törvény szabályozza

Magyarországi viszonyok között életszerűtlen és betarthatatlan lenne a kérdés szabályozása, de Angliában például előírás van arra, mennyi idős korig osztozhatnak a gyerekek egy szobán. Háztulajdonosokra és magánúton bérlőkre csak ajánlás szintjén vonatkozik, az önkormányzati és közösségi lakáskiadásokra azonban kötelező érvényű a következő szabályozás:

Egy szobában legfeljebb két gyerek lakhat

• 0-9 éves kor között a különnemű testvérek is osztozhatnak a szobán
• 10-15 éves kor között már csak az egyneműek
• 16 éves kor fölött mindenkinek külön szoba jár

Az ezeknek a szempontoknak meg nem felelő lakás túlzsúfoltnak számít.

Vannak, akik még ennél is fiatalabb korban határozzák meg, mikortól van egy gyereknek - elvileg legalábbis - joga a saját térhez:

“Ideális esetben hatéves korában már egyetlen gyereknek sem kellene a különnemű testvérével egy szobában élnie. Mivel ez nem minden családban járható út, fontos, hogy a gyerekeket tanítsuk meg arra, hogy nem nyitunk rá a másikra például öltözködés közben, vagy még jobb, ha ezt mindenki a fürdőszobában intézi.” - vélekedik Susan Bartell amerikai pszichológus. Magyarországon ezt a kérdést is általában lazábban kezeljük, és a legtöbb családban nem az életkor, hanem a gyerekek fejlettsége és személyes igényei határozzák meg, mikortól zárják magukra öltözés közben az ajtót, de a pillanat legkésőbb a serdüléssel együtt megérkezik. 

Felmerülő problémák és kezelésük

Nem az öltözködés az egyetlen vitás kérdés a szobán osztozó testvérek között, sőt, sok esetben ebből van a legkevesebb probléma. Az eltérő személyiség, alvási ciklus, zenei ízlés, egymás barátainak elviselése mind-mind jelenthetnek nehézséget.

1. Ideális esetben a lakásban már eleve áll rendelkezésre egy plusz helyiség, ahova a közös teret kinőtt testvérek egyike bebútorozhat. Mások viszonylag könnyen el tudnak költözni egy nagyobb otthonba, vagy a lakás átalakításával teremtenek egy kis plusz helyet. Családok tömegeinek azonban nincs erre lehetőségük, ezért a békés együttélés érdekében a következőket érdemes megszokniuk az együtt élő nagy gyerekeknek:
2. Próbáljanak meg rendet tartani! Kevesen, de léteznek alapból rendszerető gyerekek, őket rettentően frusztrálja, ha a testvérük szanaszét hagyott dolgait kell kerülgetniük. De ha valaki a saját cuccai között esetleg át is lát a káoszon, a másé általában már zavarni szokta. A békés egymás mellett élés érdekében fontos ezért, hogy mindenki tartsa rendben a saját dolgait, akkor is, ha neki erre személy szerint nincs igénye. A másiknak biztos, hogy lesz.
3. Ne halmozzatok fel tárgyakat! A közös gyerekszobában minden szabad négyzetcentiméter aranyat ér. Ne halmozzatok feleslegesen fel semmit, és rendszeres időközönként lomtalanítsatok. Persze mindenki a saját dolgait.
4. Bútorozzatok okosan! Ha elég nagy a szoba, egy keresztbe állított szekrénysorral mindkét gyereknek juthat némi magánélet. Emeletes- vagy galériaággyal pedig sok helyet szabadíthattok fel.

Fülhallgató! A kis lakásban élők legjobb barátja. Segítségével megelőzhető a vég nélküli veszekedés a zenehallgatáson, a tévéműsoron vagy a számítógépes játékokon.

Forrás: Cuckooland.com