“Nehogy azt hidd, a te gyereked nincs veszélyben” - beszélgetés Csapda a neten című cseh dokumentumfilmről
Van elképzelésed róla, hogy mit csinál a gyereked a szobájába zárkózva netezés közben? Vagy biztos vagy benne, hogy semmi rosszat, hiszen jó a kapcsolatotok, megbíztok egymásban, és egyébként is több esze van annál, mint hogy bárki rá tudja szedni? Ha többet szeretnél tudni erről az ismeretlen világról, mindenképp nézd meg a Csapda a neten című cseh dokumentumfilmet.
Cseh filmesek úgy gondolták, élőben mutatják be, milyen veszélyek fenyegetik a fiatalokat az online térben. Felkértek három, éppen csak nagykorú - 18-19 éves - színésznőt, hogy néhány napra tegyenek úgy, mintha 12 éves kiskamaszok lennének. Melegítőbe és bolyhos mamuszba öltöztek, beültek a rózsaszín falú, plüssmacikkal telerakott, kislányszobaként kialakított stúdióba, ezután felmentek néhány csevegőoldalra, és a rendezői utasításnak megfelelően elkezdtek beszélgetni a rájuk író férfiakkal.
Az így készült dokumentumfilm, a Csapda a neten a tavalyi Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon volt először látható a hazai közönség számára. Erről beszélgettünk Sós Ágnes Balázs Béla-díjas filmrendezővel, és Szép Edinával, a Pestújhelyi Általános Iskola pedagógusával.
12 évesekről szóló film csak felnőtteknek
A dokumentumfilm témája, hogy a magukat kiskamaszoknak kiadó lányok bármilyen csevegőalkalmazásra lépnek is be, szinte biztos, hogy rövid időn belül szexuális jellegű ajánlatokat fognak kapni. Ez nem ritkaság, hanem szabályszerűség: a forgatás tíz napja alatt összesen 2500 felnőtt férfi zaklatta a három lányt.
Sós Ágnes elmondta, hogy ő eredetileg a film rendezői változatát látta, de az annyira durva volt - explicit szexjelenetekkel és hasonlókkal -, hogy 18-as karikával kellett ellátni. Hogy a célközönségnek is be lehessen mutatni, készítettek belőle egy megvágott és narrált változatot, amely így már 12 éves kortól megtekinthető. Jelenleg kétszáz magyarországi iskolának van lehetősége ingyen levetíteni tanulóknak.
A Pestújhelyi Általános Iskola a program keretében jutott hozzá a filmhez, és vetítette le a hatodikos és idősebb diákoknak - külön a fiúknak és a lányoknak. Szép Edina és kollégái tapasztalatai alapján a gyerekeket sokkolták a látottak, még a nyolcadikos fiúk is megdöbbentek rajta. Abban azonban egyetértettek, hogy a jelenség létezik, és nem csak a lányokat érinti. Ez a film oktatási verziójában is elhangzik a magyar nyomozóktól.
“Vannak olyan internetes játékok, ahova felnőtt férfiak azért kapcsolódnak be, hogy kisfiúkra vadásszanak. A 12 éven aluliak is, a fiúk is veszélyben vannak, és nem csak férfiak lehetnek az elkövetők.” - mondta el Sós Ágnes. A filmben néhány esetben a személyes találkozásig is eljutottak, és előfordult, hogy egy férfi és egy nő - egy pár - kezdte el ecsetelni a kakaót szürcsölgető kislánynak, mi mindent fognak együtt csinálni. Édeshármasban.
A szülők nem tudnak semmiről
Érdekes kérdés lehetne, hogy a szülők mindehhez mit szólnak, de Szép Edina tapasztalata ezzel kapcsolatban sokkoló: semmit. A gyerekek elmondása alapján nem volt jellemző, hogy rákérdeztek volna, milyen volt a film. “Ez vagy azt jelenti, hogy annyira bíznak az iskolában, hogy itt csak jó dolgok történnek, ezért ezzel nem kell tovább foglalkozni, vagy ennyire nem érdeklődnek az iránt, hogy a gyerek mit néz, mit hallgat, miről beszélget. Gyakorlatilag nem volt szülői visszajelzés.”
Ezért szeretnének a szülőknek is szervezni egy alkalmat, amikor levetítik nekik a filmet, hiszen nincsenek tisztában azzal, mit csinál a gyerekük. Azt hiszik, beszélgettek, beszélgetnek vele eleget, megvan a bizalom, a gyerekük okos és jól nevelt, nem lehet őt semmi rosszba belevinni. És itt tévednek.
Ezek a bűnözők - nem pedofilok, az mást jelent - pontosan tudják, hol kell egy gyereket megfogni. Tudják, hogy egy kislány sem elég bátor ahhoz, hogy nemet mondjon egy bácsinak. Ez az értelmiségi szülő gyerekére is igaz, mert nevelhetik akármilyen gondosan, ő is csak gyerek.
Sós Ágnes szerint egyébként az emberek ebből a szempontból nem sokat változtak. Régen is fogdosták a lányokat a buszon, akik kiskamaszként még nem mertek ez ellen tenni semmit - ő is 16 éves volt, amikor először küldött el emiatt egy férfit melegebb éghajlatra. Ami változott, az a helyszín: az online térben a zaklató bármikor eltűnhet, kikapcsolhatja a gépet, és így egy pillanat alatt elszökhet a felelősségvállalás elől.
A szülő legyen jelen!
Felmerül a kérdés, hogy minderről hogyan tudhat a szülő, ha a gyerek nem mesél? A válasz látszólag egyszerű, mégsem mindig könnyen kivitelezhető: jelen kell lenni. Nem mögötte állni, nem a gépében turkálni, de nem hagyni azt se, hogy napokig-hetekig ki se dugja az orrát a szobájából. Jelenjünk meg, kérdezzünk rá, van-e szüksége valamire. A zaklatók ugyanis nem szeretik, ha a gyereknek karnyújtásnyi távolságban ott a szülője.
A gyerek nagy valószínűséggel nem fogja elmondani, ha ilyesmibe keveredett. Kamasz, és cikinek tartja. Bőven elég azonban a tudat, hogy a szülő ott van, létezik. A film egyik jelenetében a találkozó közben eljátszották, hogy az egyik lányt felhívja az apja. A bántalmazó férfi máris fészkelődni kezdett, kínosan érezte magát, hamar ott is hagyta a találkozót.
Inkább a film sokkoljon, mint az élet
Sós Ágnes szerint nem kérdés, hogy ezt a filmet minden tizenévesnek látnia kell. Az oktatási változat 12 éven felülieknek szól, fiatalabbakat ő sem ültetne le elé, de ha már elérte a gyerek ezt a kort, nem kell attól félni, hogy sokkolni fogja. Ha pedig mégis, inkább sokkolja egy film, mint hogy a való életben tudatlanul menjen bele olyan helyzetekbe, amelyek egy életre megnyomoríthatják.
“Ez egy dokumentumfilm. A valóság, amivel nem baj, ha az emberek tisztában vannak. Hiszen onnantól, hogy megismerkednek a valósággal, nem lehet őket átvágni, se dumákkal, se plakátokkal semmivel. És ez nem egy hátrány.”
A filmből a gyerekek megtanulhatják, hogy van kiút: a gépet ki lehet kapcsolni, és igenis lehet nemet mondani a bácsinak is.
