MINÉL HANGOSABBAN SZURKOLSZ A GYEREKEDNEK, ANNÁL JOBBAN IDEGESÍTED – EZT AKAROD?
Egyes szülők valamiképpen megpróbálják fő produktumokun, a gyerekükön keresztül megvalósítani önmagukat. Ők azok, akik az iskolában minden ünnepségen és rendezvényen élszervezők, akik üvöltve szurkolnak a gyereküknek, csak hogy elsőként érhessen célba. Kamaszkorra azonban már a gyerek is kikéri magának, hogy helyette próbálunk megdolgozni a sikerért.
A kamaszok egyre inkább a társaiktól és nem a szüleiktől kérnek tanácsot a legkülönbözőbb helyzetekben. Ha szülőként tiszteletben tartjuk ezeket a változásokat, azzal támogatjuk a gyermekünk személyiségfejlődését és erősítjük a vele való kapcsolatunkat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha leszállunk a gyerekről – idővel kénytelenek is vagyunk, hiszen eltaszít magától. Ez persze nagyon fájdalmas időszak, hiszen újra rá kell döbbennünk, hogy csupán a saját életünk felett rendelkezünk kontrollal, céljainkat csakis annak keretein belül érhetjük el.
A szülő már csak szurkoló lehet, nem főszereplő
Mint minden életszakaszban, így a kamaszkorban is felfedezhetők az egymás közti versengés jelei, és fontos látni, hogy ezt belülről jövő elhatározás élteti, amely a kamasz sajátja, vagy külső nyomás hatására valósul meg – mondja erről Szabó Luca pszichológus. Vannak szülők, akik a saját be nem teljesült vágyaikat és céljaikat próbálják a gyerekükre átruházni, és sokszor hajlamosak azt gondolni, hogy ugyanaz a motiváció és elhivatottság van a kamaszban is. Valójában azonban nem biztos, hogy a szülők és a gyerekek belső vágyai ugyanúgy jelennek meg. Külső szemlélőként sokszor elcsodálkozik az ember, hogy egy-egy szülő mennyire túlzásokba tud esni akár egy focimeccsen való szurkolás során vagy más sportversenyen, és arról is megfeledkezik, hogy a gyereke mennyi időt és energiát beletett a felkészülésbe.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
