Miért hazudik a gyermekem?
Sok szülő számára aggodalomra adhat okot, ha a gyermeke rendszeresen elferdíti vagy elhallgatja az igazságot, pedig egy átlagos felnőtt napjában többször is hazudik úgy, hogy észre sem veszi. Labancz Dániel pszichológus szerint azonban az őszinteség, mint érték tanulható, inkább a hazugságok mögött megbújó motivációt érdemes kutatni.
– A gyerekek 2-3 éves korban kezdenek el letagadni bizonyos dolgokat, amelyeket nem is nevezünk hazugságoknak, hiszen nem alkalmasak tényleges félrevezetésre – kezdi a szakember. – Ebben az életkorban a gyermek elérkezett mentalizációs fejlődésének egy olyan szakaszához, amikor képes arra, hogy a másik ember tudatállapotát felmérje. Apa és anya például nem tudhatja, hogy ő elcsaklizta és felfalta a csokit, mert abban a pillanatban épp nem tartózkodtak a szobában, így letagadható a rosszaság. Azzal viszont nem számol a pici, hogy a bűnjelek – azaz, hogy nyakig csokoládés – úgyis elárulják majd őt. Később persze ez már tudatosabban működik, hiszen az elsődleges negatív motiváció a hazugságra az, hogy megússza az esetleges büntetéseket az elkövetett tetteiért.
Az őszinteség tanítható
– Az erkölcsi normák elsajátítása tanult viselkedés, nem pedig egy velünk született képesség, így az őszinteség, mint érték is generációról generációra átadható. Igyekszünk úgy nevelni gyermekeinket, hogy az olyan értékek, mint a bizalom és az empátia segíthessék őt az őszinteség „kitanulásában”. De amikor valaki olyan családban nő fel, ahol a hazugság elfogadott és normális, ott a gyermek vélhetőleg ezt a mintát fogja követni. Sok múlik azon is például, hogy milyen mesékből mutatjuk meg neki a világot. Milyen üzeneteket hordoznak ezek a gyerektörténetek? Ha olyan meséket mesélünk, amelyben az igazság, a nyíltszívűség és az ezekhez hasonló értékek kapnak főszerepet (mert például a főhős, akivel a gyermek azonosul, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik), ilyen irányban fogják formálni az értékrendjét.
A cikk teljes egészében a csalad.hu oldalán olvasható.
