Ha komolyan veszed őt, már fél siker: így tudsz kordában tartani egy kiskamaszt

Egy átlagos kiskamasz viselkedése

Nagyjából 9 éves kora táján észreveszed, hogy a gyerek viselkedése megváltozik. Szélsőséges véleménye lesz magáról, ami nagyon gyorsan változik: egyik pillanatban meggyőződése, hogy ő az osztály legokosabb gyereke, a másikban pedig arról panaszkodik, hogy senki nem szereti. Mindent észrevesz, mindent számon kér: Ha azt mondtad, csak egy liter tejért ugrasz le a boltba, miért voltál el fél órát? A kritikai érzéke egyre fejlettebb, ezt pedig időnként nem a legudvariasabb módon fejezi ki, magyarul visszabeszél. 

És napról-napra távolodik. Hirtelen azon kapod magad, hogy sokkal szívesebben megy le délután focizni, mint a családdal kirándulni, és nagyobb örömmel alszik szombaton a barátnőjénél, mint a nagyszüleinél. Közben pedig egyre (ön)tudatosabb. Észreveszi a testi változásokat magán és a társain, és akár gyorsabban, akár lassabban fejlődik, mint a többiek, biztos, hogy zavarja.

Te pedig tanácstalanul állsz a jelenség előtt. Hogyan tudnád őt hatékonyan terelgetni és kordában tartani anélkül, hogy letörnéd a szárnyait?

Bevált fegyelmezési módszerek kiskamaszokhoz

Egy ennyi idős gyerekre azzal tudsz a legjobban hatni, ha komolyan veszed. Ha azt látja, hogy a komoly viselkedés több szabadságot ad neki, gyerekes a hozzáállás esetén viszont gyerekként is lesz kezelve, igyekezni fog, hogy kiérdemelje a bizalmat. Ennek érdekében a következőket tehetitek:

• Írjatok viselkedési szerződést! Mint az igazán komoly emberek, foglaljátok írásba az elvárt viselkedési normákat, a feladatokat. Olyan kitételek is szerepelhetnek benne, hogy veszekedés nélkül leteszi a telefont, ha kéred, vagy hogy naponta egy meghatározott időt a friss levegőn kell töltenie.

• Aki megbízható, annak több mindent szabad. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy a vonzó dolgok nem természetesek, azokat el is lehet veszíteni. Semmi baja nem lesz attól, ha például az indulatos viselkedés következményeképpen egy napra elveszed a telefonját, vagy eltiltod a számítógéptől. Viszont óvatosan válaszd meg, mit vonsz meg tőle: nem biztos, hogy szerencsés dolog az edzéstől vagy a téren való kosarazástól megfosztani.

• A jó viselkedést jutalmazd! Ha azt látod, éretten kezelt egy helyzetet, vagy akár csak magától elvégzett valamit, amire korábban csak nyaggatás, könyörgés árán volt hajlandó, azt értékeld. Például vidd el egy általa választott barátjával együtt moziba, pizzázni.

• Készítsd fel a várható nehézségekre! A gyerekek nagy része ennyi idősen kezd önállósodni: mostantól tesznek meg rövidebb utakat egyedül, mennek le felnőtt felügyelet nélkül a sportpályára, vagy végeznek el apróbb bevásárlásokat. Természetes módon, ijesztgetés nélkül beszélgess vele arról, hogy milyen helyzeteket kell majd egyedül megoldania a közlekedés során, a boltban, vagy ha idegen felnőtt szólítja meg.

• Fókuszálj a probléma megoldására! Ahelyett, hogy veszekedni kezdenél vele, amiért már megint nem vitt matekcuccot, ezért ismét hiányt írtak be neki a Krétába, próbáld inkább így feltenni neki a kérdést: Mit tehetnénk, hogy legközelebb ez ne ismétlődjön meg? Persze ilyenkor ne az legyen a megoldás, hogy ezentúl te pakolsz helyette, inkább az, hogy az órarendjén módszeresen végighaladva maga rakja el a táskájába az összes szükséges felszerelést.

• Tapasztalja meg a természetes következményeket! Vannak olyan témák, amelyeket ennyi idősen már jobb elengedni, és hagyni, hogy a gyerek maga tapasztalja ki, mi lesz a cselekedete következménye. Ha nem hajlandó télen sapkát venni, hát nem hajlandó, az ő füle fog fázni. Hasonlóképpen neki lesz rossz reggel korán kelni, ha este nem megy időben lefeküdni. Neki is szüksége van arra, hogy időnként a saját kárán tanuljon meg dolgokat. 

Forrás: verywellfamily.com