10 olyan szülői hiba, amely néhány évvel később bumerángként üthet vissza…

1. Ha mindenben a kedvét keresed, kiszolgálod

Nem meglepő, hogy a szülők szeretik kényeztetni gyermekeiket. Gyakran hoznak döntéseket annak érdekében, hogy teljes biztonságban tudják őket, még akkor is, ha a srácoknak fontos lenne megtapasztalniuk a kudarcot, hogy ezáltal önállóbbak, az életre felkészültebbek legyenek. Nem segít, ha gyermeked hozzászokik ahhoz, hogy mindig a komfortzónájában legyen, mert ez olyan felnőttet eredményezhet, aki fél a saját döntéseitől, a kockázatvállalástól, ami későbbi életében fontos lehet a karrierje, vagy bármilyen más alapvető döntés meghozása szempontjából.

2. Ha nem tartod be ígéreteidet

Egy tanulmány kimutatta, hogy ha a kisgyermekek úgy érzik, hogy be kell tartaniuk az ígéreteiket, azt is elvárják, hogy mások tartsák be azokat. Ennek ellenére vannak olyan helyzetek, amikor a szülők jutalmat vagy valamilyen cselekedetet ígérnek a gyermeknek, amelyet nem tartanak be. Ez azt eredményezheti, hogy a gyermek azt hiszi, hogy anyja vagy apja feledékeny vagy éppen következetlen.

Ezáltal felnőttként bizalmi problémái lehetnek, illetve hajlamos lehet az azonnali örömökre és minél előbbi megvalósulásukra összpontosítani, ahelyett, hogy a hosszú távú jutalmakat, célokat értékelné.

3. Ha nem ösztönözzük, elégítjük ki kíváncsiságát

A gyerekek szívesen és lelkesen tanulnak. Számukra a világ felfedezésre váró hely, és az őket körülvevő természet is rengeteg izgalmas dolgot vet fel. Az első kérdéseket, természetesen, a szülőknek teszik fel, de sajnos előfordul, hogy egy őrült nap után a válasz egy „miért”-re olyan lehangoló lehet, hogy: "Csak. Mert így van és kész."

Ez a válasz a gyerek kíváncsiságát le tudja törni, és elriaszthatja őket attól, hogy kérdezzenek, és ezáltal megtanulják, mi a kritikus gondolkodás. Az élet későbbi szakaszában ez olyan felnőttet eredményezhet, aki nem érdeklődik a tudomány vagy a dolgok működésének megértése iránt.

4. Ha nem kérünk tőle bocsánatot

Sajnos, szülőként hajlamosak vagyunk a stressz pillanatában kiabálni a gyerekeinkkel, vagy túlreagálni az egyszerű helyzeteket is. Ilyen esetekben fontos, hogy szánj időt a megnyugvásra és az őszinte bocsánatkérésre. Vegyél levegőt, és beszélj gyermekeddel, magyarázd el neki, miért, hogyan és miben tévedtél. Mutass példát azzal, hogy elismered és azt mondod nekik, hogy sajnálod.

Ha ezt nem teszed meg, amikor nyilvánvalóan tévedtél, akkor olyan mintát mutatsz, aki nem törődik mások érzéseivel, vagy nem ismeri el, ha hibázik. Ennek eredményeként felnőttként figyelmen kívül hagyhatja majd mások érzéseit, és nem törődik majd hibázás esetén a kapcsolatok újraépítésével (annak ellenére, hogy lehet, hogy azok nem feltétlenül és mindig építőek).

5. Ha elnyomjuk érzelmeiket

Amit a szülőknek meg kell érteniük, hogy ugyan fontos a fegyelem, az érzelmek „megszelídítése” teljesen más dolog. Nem szabad elnyomnunk, nem teret adnunk a gyerekek érzelmeinek, mondván: „A férfiak nem sírnak” vagy „Ne legyél ilyen drámai!” stb. A gyermekek érzelmeinek elnyomása a kognitív funkciókat (például a memóriát) is érinthet. Hogy egészséges felnőtté váljanak, mindig ügyeljünk arra, hogy ne elnyomjuk, hanem megértsük azokat.

6. Ha nem fogadjuk el önálló gondolataikat

„Jobb lenne, ha...” „NEM!” „Talán jó ötlet, de inkább nem merem mondani…”

Egyes szülők minden vitát vagy követelést azzal fejeznek be, hogy „mert én azt mondtam”. Nem ismerik el gyermekük véleményét olyan dolgokban sem, amelyek őket érintik. Fontos megértenünk, hogy ha a gyerekek hangot adnak véleményüknek, az az egyik módja annak, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni saját döntéseikért. Ennek a figyelmen kívül hagyása olyan felnőttet eredményezhet, aki tartózkodik majd a megnyilvánulásoktól, vagy úgy érzi, nincs semmihez hozzáfűznivalója.

7. Mindig mindent megveszel, megteszel, amit akar

Ha gyermeked valamilyen játékot szeretne, és azt szinte mindig meg is kapja, akkor nagy valószínűséggel elrontod őt. Ha mindent elintézel, amit csak szeretne, annak az az üzenete, hogy bármit könnyen elérhet, és nem kell érte megdolgoznia. Ez vonatkozik arra is, hogy ha nem végez semmilyen házimunkát. Így olyan felnőttet nevelünk, aki magától értetődőnek tekinti a dolgokat, vagy nem hajlandó erőfeszítést tenni semmiért.

8. A nem megfelelő viselkedés helyretétele 

Tegyük fel, hogy észreveszed, hogy gyermeked gúnyol egy másik gyermeket. Mit csinálsz? Vannak, akik félrehúzzák fiukat/lányukat, és követelik, hogy bocsánatot kérjenek. Mások nevetnek, és/vagy hagyják, hogy a helyzet magától megoldódjon. A probléma ezzel az, hogy a gyerek azt hiszi, hogy a szülő felel az ilyen helyzetek megoldásáért, és továbbra is ugyanúgy fog viselkedni, mivel tetteinek nincs következménye. Ez azt eredményezheti, hogy tetteiért felelősséget nem vállaló felnőtt válik belőle, vagy egyszerűen engedelmeskedni fog másoknak attól függetlenül, hogy azok cselekedetei helyesek-e vagy sem.

9. Ha a válasz mindenre: „nem”

„Elmehetek a barátaimmal?” „Szó sem lehet róla!”

„Tud erről az édesanyád?” „Nem kell, hogy tudja…”

Néhány szülő túl szigorú, nem igazán engedi a gyerekét kibontakozni, élni. Bár fontos betartani a szabályokat, a legtöbb kérésre, kívánságra adott „nem” válasz azt eredményheti, hogy felnőttként majd ezek a gyerekek érzelmileg elutasítva érzik magukat, vagy nem akarnak félelmükben semmit sem megosztani szüleikkel a saját életükről.

10. Ha rossz példa vagy a gyermeked számára

A gyerekek könnyen megtanulják, amit a felnőttektől látnak. Ez vonatkozik mindenre, a különböző viselkedésmintákra, a jó cselekedetekre és a rossz dolgokra egyaránt. Ha a szülő rosszul bánik másokkal vagy káromkodik, akkor gyerekei valószínűleg azt tanulják meg, hogy ez a fajta viselkedés elfogadható, és utánozni fogják őt. Hogy a jövőben ne szembesüljünk ilyen magatartással, példát kell mutatnunk gyermekeinknek.

Szerinted mely szülői hibák befolyásolják leginkább a gyermeknevelést?

A cikk forrása: brightside.me few-years-later-802401/