Szülő- és gyereknevelés

Miért támogatják a nők a patriarchátust, avagy az indiai anyósok esete

Gender trilógia második rész

A hagyományos családmodell voluntarista támogatása mögött gyakran az az elképzelés áll, hogy ez segíti a minél több gyermek megszületését. De ez nem igaz, Európában biztosan nem. A fejlett világban éppen ott születik több gyermek, ahol magasabb a nők munkaerő-piaci részvétele.


Ezt elsősorban a családtámogatás, az apák növekvő részvétele a gyermeknevelésben, a munkaerőpiac rugalmassága, és a nők munkába állását és gyermekvállalását támogató munkaerő-piaci politikák segítik. Mielőtt még elmerülnénk az indiai anyósok esetében, emlékezzünk meg röviden a skandináv apákról. Erről ugyanis kimerítő beszámolót kaphatunk Knausgard Harcom sorozatának Szerelem című második kötetéből. A magyar olvasó számára talán furcsa módon az író takarít, mosogat, mosást tesz fel, pelenkát cserél és ezekről ráadásul nagyon hosszan ír is, mint ahogy arról is, hogy mennyire vágyik arra, hogy végre visszatérhessen az íróasztalához és írhasson. Abszolút partnere a társának, de nem titkolja, hogy ez sok lemondással jár. Mégis, csinálja, mert ott ez már megszokott és elvárt. Egy partiarchálisabb társadalomban viszont az apai gyes akár kontraproduktív is lehet, Spanyolországban az apák, szembesülve az otthoni gyermeknevelés nehézségeivel, inkább lemondani látszanak a több gyerekről. Sajátos magyar megoldás viszont, hogy a GYED extrát ugyan egyre több férfi veszi igénybe, de miután emellett ugyanúgy dolgozhatnak, ezért általában csak azért veszik fel ők, mert több a keresetük, mint a feleségüknek. De a lényeg az, hogy ettől nem maradnak otthon segíteni. Az anyák viszont így gyakran társadalombiztosítás és nyugdíjra jogosító jogviszony nélkül maradnak otthon. Az ő helyzetük így még kiszolgáltatottabb lett, mint a GYED extra bevezetése előtt.

Magyarországon az iskolázatlan, fiatal lányok patriachális családmodellben, vagy az iskolázott idősebb nők egy partneri családmodellben szülnek több gyereket. Mindenki azt gondolná, hogy ez az utóbbi lenne igazán az opció, de ehhez az kellene, hogy ne a nőket nyomasszák a demográfiával, hanem a férfiakkal köttessen meg egy új társadalmi megállapodás: vállaljanak több szerepet a háztartásban és a gyermeknevelésben, a nők pedig tanuljanak. Ehhez képest ma Magyarországon megint a nők vannak a célkeresztben, A kormányfő szerint a demográfia a nőkön múlik és nehéz összeegyeztetni a munkát a gyerekneveléssel, próbálkoznak ezzel a nők, de nem mindenkinek sikerül.  Azt már nem bontja ki, hogy azért nem sikerül, mert ma Magyarországon a nőknek még nagyon sok hátránnyal kell megküzdeniük, ha anyaként és munkavállalóként is ki szeretnének teljesedni, nem beszélve a kreatív, alkotó szerepről.

Ha ezekre az egyenlőtlenségekre vagyunk kíváncsiak, leginkább az oktatás, munkaerőpiac és otthoni munka terén találunk ehhez adatokat.. Az ezekben a témákban elmélyülő kutatók rámutatnak arra, hogy bár a nők iskolázottság terén lehagyják a férfiakat, mégis a munkaerőpiacon nehezebben haladnak előre, kevesebb köztük a vezető, kevesebbet keresnek, viszont otthon jóval több teher hárul rájuk. Mielőtt azt gondolnánk, hogy 15 év alatt sokat fejlődtünk, sajnos le kell lombozni az e tekintetben esetleg naív olvasókat. Magyarország az ún. Gender Index (Nemek közötti egyenlőtlenség mutató) szerint Európában az utolsó előtti helyen áll (mögöttünk már csak Görögország található). A leglátványosabb lemaradása a nőknek egyébként a hatalom dimenziójában látszik, a politikai képviselet terén nálunk a legrosszabb a helyzet. Az európai országok politikai testületeiben (pl. parlament, regionális szervezetek) átlagosan 30 százalékos a női arány, a skandinávok esetén ez már elérte az 50 százalékot is, addig nálunk ez még a 15%-ot sem éri el. Miközben a lakosság több, mint fele nő.

A magyar társadalmi rendszert méltán tekinthetjük patriarchálisnak, hiszen azzal, hogy a férfiak elvétve vállalnak szerepet a háztartásban és gyereknevelésben, a nők kénytelenek jóval több terhet magukra venni, ami miatt beszakad a bérük és rájuk hárul minden – a társadalom által kevésbé elismert – reproduktív munka, ráadásul a politika és gazdaság terén szinte láthatatlanok. De ha ez a patriarchális modell ekkora „szívás” a nőknek akkor miért támogatják azt közülük mégis olyan sokan? A kérdés nem is annyira az, hogy miért támogatják ezt azok a nők, akik a konyha, gyermekszoba és hitvesi ágy Bermuda háromszögében elmerülve a kérdésfeltevésig sem jutnak el, a kérdés az, hogy azok a nők, akik iskolázottak, miért nem tesznek ez ellen semmit?

Akit érdekel a folytatás, látogasson el Lannert Judit oktatáskutató Tanulópénz blogjára.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás