Pöszeség, azaz artikulációs zavar
Pöszeség óvodáskorban - Mikor forduljunk a pöszén beszélő gyerekkel logopédushoz?
A köznyelvben használt pöszeség szóról általában egy aranyos selypítő gyermek képe ugrik be a legtöbb embernek. Bár, nem áll messze a valóságtól ez a gondolat, mégis egy kis magyarázatra szorul, ugyanis a logopédiában a pöszeséget ennél sokkal tágabban értelmezzük - mondja Jaszenovics Gina gyógypedagógus, a Bajai logopédus oldal szakembere, aki elmagyarázza, hogy mit is jelent pontosan a pöszeség, mikor kell megelőzés jelleggel szakemberhez fordulni, illetve mi történik a vizsgálaton.
Kezdjük rögtön a tételmondattal: a logopédiában a pöszeséget (vagy más néven artikulációs zavart) minden hangra értjük. Az alábbiakban megpróbálom egy kicsit rendszerezni az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.
1. ’óka, ’apka, bo’óc, má’na
Egy gyermek sokféleképpen lehet pösze. Az egyik ilyen verzió, amikor egy vagy több hangot egyáltalán nem ejt ki a beszédében, vagyis úgy, ahogy van, kihagyja, például róka helyett óka, sapka helyett apka, bohóc helyett, boóc, vagy málna helyett mána.
2. A gyerek torzan ejt egy hangot
A másik ilyen verzió, amikor torzan ejt egy adott hangot, vagyis kiejti ugyan, de az a hang már nem fér bele egy olyan tartományba, ami elfogadható. Ez leggyakrabban az r-rel, az s, zs, cs-vel és az sz, z, c-vel fordul elő.
3. "Moszt" - a gyerek felcserél hangokat
A harmadik (leggyakoribb verzió), hogy felcserél bizonyos hangokat a beszédében. Hogy ezt a féle pöszeséget szemléltetni tudjam számotokra azt a mondatot, hogy „most megyek, felhúzom a kesztyűmet és kimegyek hógolyózni” lefordítanám „pöszére”, hogy lássátok, milyen az egyik hang helyettesítése a másikkal. Tehát a fenti mondat így szólna: „moszt medet, fejhúszom a tesztumet ész timedet hódolyószni.” Sok (és számunkra szerencsésebb) esetben a gyerekek hangcseréi konzekvensek, vagyis egy adott hangot mindig ugyanazzal a hanggal helyettesít. Előfordul ennek az ellenkezője is, vagyis, hogy a gyerek inkonzekvensen cseréli a hangokat a beszédében. Ilyenkor egy hangot, több hanggal is helyettesít, ez az eset ritkább. Vannak olyan gyerekek is, akiknek a zöngés hangok zöngéje okoz nehézséget és ezért minden zöngés hangnak a zöngétlen párját ejtik.
Természetesen, ahogyan a mássalhangzókat, úgy a magánhangzókat is felcserélheti a gyermek. A leggyakoribb ezek közül az ő, helyett ó (ózike); az á helyett a (Agika); az ű helyett-ú (udító).
Mikor kell a logopédust felkeresni?
A szülők sokszor teszik fel a kérdést, hogy mikortól kezdünk foglalkozni az artikulációs zavarral. Abban az esetben, ha a gyermeknél csak pár hang érintett (részleges pösze), általában elmondható, hogy öt éves kortól kezdjük a munkát, hiszen addigra alakul ki náluk egy olyan biztos fonémahallás, ami alkalmassá teszi őket a logopédiai terápiára. De! Olyan esetben, amikor tíz vagy annál több hang érintett (általános pösze), már előbb is el lehet kezdeni a terápiát, sőt véleményem szerint el is kell.
EZ IS ÉRDEKELHET: "A gyerek már mindenhol járt, lovagolni, úszni, akupunktúrán, de a logopédusnál még nem"
Mi történik az artikulációs vizsgálaton?
Végezetül összefoglalnám nektek, hogy mi történik az artikulációs vizsgálaton, és hogy mit csinálunk egy-egy terápiás alkalmon.
A vizsgálat során a gyermekeknek képeket kell megnevezniük. A képeken soronként más-más hangokra vagyunk kíváncsiak, és mindig más fonetikai helyzetben (magyarul megvizsgáljuk az adott hangot a szó elején, a szó végén, szó közben és mássalhangzó torlódásban). Erre azért van szükség, hogy lássuk, hogy az adott hang, melyik fonetikai helyzetben hogyan viselkedik. Ugyanis lehet, hogy a gyerek szó elején már kiejti a hangot, de más helyen a szóban egyáltalán nem használja.
A terápia során a fúvó-szívó gyakorlatoké, az ajak és nyelvgyakorlatoké, a hangfejlesztésé (a hiányzó hang kialakítása), a hallási differenciálásé (két felcserélt hang hallási megkülönböztetése), az automatizálásé (a már helyesen megtanult hang begyakorlása) és a motoros differenciálásé (a két felcserélt hang kiejtése a mondatban) a főszerep.
Fotó: Getty Images
