Monológ anya fejében karácsony előtt pár nappal
A következő monológból igencsak magunkra ismerhetünk, ha végigkövetjük anyatársunk egy napját karácsony előtt: avagy, mi minden jár úgyszólván rohanó léptekkel egy túl sok felé figyelő anyuka fejében.
„Hú, már 6:30? Nem jelzett az ébresztő? Vagy lenyomtam? Mindegy, ki kéne kászálódnom, még az adventi naptárba sem dugtam el a mai ajándékot! Azért bekukkantok a gyerekre, biztos alszik-e, ha igen, még van pár percem, jöhet a kávé! Alszik, király! Jaj, először pisilés, aztán kávé! Francba ezzel a hülye ajtóval, hogy sosem jut napközben eszembe, hogy olajozzuk be! Ha most felébredt rá, megőrülök! Nem, hála az égnek! Irány a konyha! Várjunk, az adventi zokni! Oké, ez megvan, ajándék a helyén! Remélem nem lesz hiszti, hogy ma nincs benne csokika...elvégre valahogy meg kell már tudnom értetni egy óvodással, hogy minden nap nem lesz benne édesség. Kávé, kávé, kávé! Erről jut eszembe: felírom, hogy kell venni kávét, hogy legyen karácsonyra, mert ez hamar el fog fogyni ennyi vendégre. Bevásárlólista: kávé, kipipálva! Cukor...egye fene, legyen most két kanállal, majd a délutániba nem rakok! Hol tartottam? Ja igen, lista...akkor már nem ártana, ha végigmennék az ajándékokon is, hogy minden megvan-e. Na, nézzük akkor! Upsz, még a tejet nem vettem ki a hűtőből! Várjunk, van itthon kávétejszín? Kati néni azt a cukrozott szmötyit szereti, Lillának meg kéne venni laktózmentes tejet, a Ferinek meg valami alternatívat...
Vajon ma csinos ruhában kéne menni erre az ovis adventi délelőttre? Megnézem a Viber-beszélgetést: oké, a gyerekeknek nem írják az ünneplőt, azt majd csak hétfőn kell vinni. Mindegy, azért felveszek valami normálisabb blúzt. Hogyhogy még mindig alszanak a fiúk? Nem baj, legalább még van egy kis csönd! Elutaltam a pénzt az óvónénik ajándékára? (Pittyeg a telefon, üzenethang.)
Remek, megjöttek a fotókönyvek a csomagautomatába, hazafelé beugrok értük, remélem nem ázik be, múltkor is csak papírcsomagolásba tették őket... Akkor még egyszer, lista: fotókönyvek pipa, öcsi csúnya pulcsi pipa, nagyi testápolós csomag pipa, plusz ide még lesz egy fotókönyv ugye, anyós-após könyvek, masszázsutalványok pipa – ez tök jó ötlet volt tőlem megint...az öndicséret büdös, de igaz, ami igaz! Tovább: Kati néninek csak valami apróság, lehet, hogy elég, ha a sütikből csomagolok, de mondjuk az, hogy néz ki... Nem, azért vettem a díszzacskókat! Kati néni pipa! A sütikről jut eszembe, minden megvan a zserbóhoz? Elég lesz a dió? Jó ég, remélem nem avasodott meg, mint tavaly! Étcsoki van itthon? (Spájzban matat.)
Étcsoki pipa!
Fenébe, kihűlt a kávé!
(Mikróba teszi, melegíti.)
Istenem, de jó lenne most visszabújni az ágyba egy jó könyvvel, vagy pizsamában megnézni a Reszkessetek betörőket ezredszerre, vagy inkább a Holidayt!
(Kiveszi a kávét.)
De rohadt forró lett! Elől van a gyerek mai ruhája? Fel kell írnom, hogy ha két ünnep között lemegyünk a másik mamáékhoz, vinni kell a vécé-szűkítőt! Írhattam volna a Jézuskának, hogy hozzon már egyet hozzájuk is, így is alig férünk be a csomagtartóba. Mindegy, listára felírva!
– Jó reggelt mindenkinek! Reggeli az asztalon! Szívem, ecetet tettem a vízforralóba, szólj, ha mégis teát szeretnél és nem kávét, akkor kimosom, amúgy meg hadd ázzon benne kicsit! Megírok egy e-mailt, addig kezdjétek el a reggelit, a fogmosástól majd átveszem, köszi!
Gyerek az oviban, laptopom megvan, telefon töltődik.
(Telefon csörög, kihangosítva felveszi.)
– Persze, ahogy megbeszéltük: akkor én sütöm a zserbót, meg a csokiba mártott kekszet, a mézeskalácsot ma megcsináljuk ovi után és még megpróbálom a házi szaloncukrot, ha marad rá időm, oké? Várj, nem csináltál baracklekvárt végül? Bakker, honnan szerzek most házi baracklekvárt? De igen, én tényleg főztem be nyáron, de emlékszel, hogy meséltem, hogy a nagy meleg miatt megpukkadt az egész és ki kellett önteni? De, de, igen, rendesen dunsztoltam, nem tudom mi történhetett! Mindegy, ezzel ne foglalkozz, majd szerzek valahonnan rendeset, tudom, nem boltit, mert az pocsék volt pár éve! Akkor tiéd a bejgli, meg a pogácsa! Köszi, ez nagy segítség, most le kell tennem, puszi!
Jó, anyóssal süti-egyeztetés még egyszer kipipálva! El ne felejtsem, hogy a hétfői karácsonyi ünnepségre kölesgolyót kell vennem, meg meg kell csinálnom a hókiflit! Kéne venni egy-egy szebb Mikulás-virágot az óvónéniknek, nem? Mondjuk már tavaly is brutál drágák voltak! De hát, hogy néz az ki, hogy csak közösen ajándékozunk a többi szülővel? Legalább valami jelképeset!
(Hazafelé megáll a kertészetben, vesz két kisebb cserepes növényt – nem Mikulás virágot, mert azok tényleg pofátlanul drágák; aztán kiveszi a megérkezett fotókönyveket a csomagautomatából a benzinkútnál.)
Jó kis plusz költség lesz még oda-vissza autókázni a két ünnep között a vidéki nagyihoz! Hány óra van, hogy ilyen hulla fáradt vagyok? Még csak fél öt? Nem érdekel, még 10 perc, mielőtt indulok az oviba, hulla vagyok! Vajon nagyon ciki az idei ötezer taknyos megbetegedés után kicsit azt kívánni, hogy az ünnepekre is beüssön valami enyhébb takonykór és végig inkább hármasban legyünk, pihenjünk, társasozzunk, este meg filmeket nézzünk? Mindegy, vissza a valóságba, ma 6-kor online jóga lesz, hátha segít kicsit lelassulni! Ja, mert olyan könnyű ez a „slow-living” így az ünnepek előtt-alatt-után! Kedvenc kérdésem januárban az irodában: „mindenki kipihente magát?” Hát hogyne! Úgy dünnyögök itt magamban, mint nagyanyám! (Hangosan felnevet.)
Hétvégén el kéne még menni megnézni a „Karácsonyházat”, vagy a „Fényvillamost”, vagy legalább egy jégkorizást beiktathatnánk végre! És még a Vörösmartyra is ki akartam menni, igaz, gyerekkel egy rémálom a tömeg, és még a sült gesztenye is egy vagyonba kerül...Mondjuk hol nem? Bevásárló lista: sütni való gesztenye, sütőmargarin – legyen még egy tömb itthon, ha bármi történne. Apát meg kell kérdezni, hogy hányadikán főzzük meg a halászlé alaplevet – lista: halászlé.
(Csörög a mobilja, a gyerek keresztanyja, felveszi.)
– Jaj, szia, nem dehogy zavarsz, csak épp rohanok, persze, átküldöm a linkjét, bár szerintem egyszer már átküldtem, de küldöm újra. Nem, nem baj, ha nem pont az a fajta autós izé, csak hasonló legyen! És légyszi, csak ezt vegyétek, mert már nem tudjuk hova tenni a játékokat, de tényleg! Köszi, jó, hívj, ha nem találsz, akkor majd max megveszem én, ha még megyek be valahova és később átutalod! Persze semmi gond, akkor legyen inkább így, ha neked könnyebb! Most le kell tennem!
Lista: játékbolt, autós garázst megvenni Tündike nevében. Bakker, kell új tároló zsákokat vennem a játékoknak! Jut eszembe: meddig tart a cipősdoboz akció idén? Ovis adománygyűjtésre is be kell pakolni azt a két zsákot a héten! Jó ég, nem vettem még szaloncukrot a fára! Vagy van még elég a Mikulás-napi adagból? Megnézem...de mondjuk, ha házit készítek, akkor nem is kell! Ahhoz meg selyempapírt kell venni...vagy tegyem csomagolópapírba? Uh, csomagolópapír! Vagy nem azt beszéltük, hogy idén csak ajándéktasakokba tesszük az ajándékokat, hogy ne legyen annyi szemét? Felhívom a húgomat, hogy miben maradtunk... Öcsinek megígértem, hogy felhozom a pincéből a régi mini műfenyőmet, és lemosom, hogy legyen neki is az albérletben valami...
Lista: mini fenyőt elővenni, öcsit hívni! Hoppá, mi hányadikán is veszünk fenyőt akkor? (Hívást indít: férj felveszi.)
– Szia Szívem! Nem, nem, simán odaérek az oviba, csak felvettem a csomagautomatás cuccokat, meg még bemegyek a pékségbe megrendelni a bejglit... De, igen, anyukád süt, de mondtam már neked, hogy azt nem mindenki szereti, mert tavaly is túl száraz volt...meg amúgy is el fog fogyni, rengetegen leszünk. De miért is hívtalak? Ja, igen, megvan: hogy akkor most bevállaljuk a földlabdás fenyőt, vagy inkább maradjunk a vágottnál? Tudom, de én nem akarok még műfenyőt, olyan jó az igazinak az illata, de kivágni sem szeretném...Igen, tudom, hogy labdásból csak kisebbet tudunk venni. Nem, nem tudom, hova ültetjük ki utána... Jó, ha szerinted is kiszárad a padlófűtéstől, akkor maradjon a vágott, nem bánom! De mikor vesszük meg? Micsoda? Hogyhogy, amikor megyünk a bicikliért? Azért már múlt héten be kellett volna ugranod a játékboltba! De, igen, mondtam, és felírtam a közös listára is! Jó, tudod mit? Nem izgat, felhívom őket, hogy ott van-e még, és amikor megyek az autós garázsért a Tündikének, – ne kérdezd –, akkor majd elhozom őket együtt. Rendben, otthon találkozunk!
Lista: játékboltot hívni, biciklit újrarendelni.”