Szülői értekezlet: fölösleges vagy elengedhetetlen? – gondolatok az iskoláról
Mi a jó a gyereknek? És mi a jó a szülőnek? – gondolatok az iskoláról
Elkezdődött egy újabb iskolaév, ami nem jelent mást nekünk, szülőknek, mint tanszerek, felszerelések vásárlását, különórák egyeztetését, összehangolását, mindenféle pénzek, tandíjak befizetését és nem utolsó sorban szülői értekezlet(ek)en való részvételt.
Ha visszagondolok, szegény anyukámra, amikor késő este vánszorgott haza, munka és bevásárlás után a szülőiről… Kezdetben mindig faggattuk, hogy mi volt, milyen érdekes, fontos információ birtokába jutott, de ha őszinte vagyok, ritkán tudott velünk megosztani olyan dolgokat, amiket már ne tudtunk volna meg az osztályfőnökünktől, ne írtuk volna be az ellenőrzőbe, üzenőbe, ne láttuk volna kifüggesztve a faliújságra.
Ma, az internet világában még furcsább a helyzet, hiszen gyakorlatilag minden megtalálható az iskola honlapján, a KRÉTA vagy egyéb, más elektronikus ügyintézési rendszerek menüpontjaiban, illetve az osztályok levelezési listáin, chatjein pillanatokon belül végigszáguld minden fontos tudnivaló, megkapunk és megoszthatunk minden szükséges – vagy kevésbé szükséges – információt egymással.
Nehéz kérdés tehát, hogy szükség van-e szülői értekezletre, mert…
- sokak arra hivatkoznak, hogy a személyes találkozók, beszélgetések mennyire fontosak, amik ezek mentén tudnak csak megvalósulni
- mások feleslegesnek, elvesztegetett időnek tartják
- valakik szerint bőven elég lenne az online térben, ahogy a tavalyi iskolaévben ez kiválóan működött
- megint mások szerint a virtuális világban való találkozók személytelenek, kiábrándítóak
- van iskola, amelyik ennek áthidalására egy késő délutáni szülői pikniket és beszélgetést szervez – nem az iskolai dolgok megvitatására, hanem egymás megismerésére… és folytathatnánk.
Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mennyien mennének el egy például egy beszélgetős estre szülőtársaikkal, ha nincs meg annak „kötelező” jellege, és mert nem jutnak esetleg olyan ismeretek birtokába, amelyek gyermekünk tanulmányi előmeneteléhez feltétlenül szükségesek. Mely utóbbiak megosztására tökéletesen alkalmas lehet egyébként mind az offline, mind az az online tér is. De vajon az emberi kapcsolatok nem érnének-e sokkal többet ennél, nem nyernénk-e egész más dolgokat ezek apropóján, vagy tudnánk meg egymásról olyat, ami teljesen más értékekkel bír. Olyat, amit egy padban vagy a gép előtt frontális keretek között csücsülve eltöltött délután nem adhat. De akár vizsgálhatnánk ezt a felvetést gyermekeink esetében is…
Mi a jó a gyereknek? És mi a jó a szülőnek?
