Szigorítaná az iskolai tankönyvhasználatot a kormány – Történelemtanár véleménye
November elejétől folyamatosan szó van arról, hogy a kormány szigorítaná az iskolai tankönyvhasználatot. Az erről szóló törvényjavaslat jelenleg a parlament törvényalkotási bizottságának eljárására vár. Ha a módosítást elfogadják, az értelemszerűen érinteni fogja nem csak a tanárokat, hanem a diákokat is. A tanárok adott esetben szakmailag kevésbé minőségi tankönyvekből fognak tanítani majd, a diákok pedig kevésbé tanulható tankönyvekből készülni. A Történelemtanárok Egylete és a Magyartanárok Egyesülete már tiltakozott a tervezett korlátozás ellen.
Interjú.
Arról, hogy a változtatás miként érintheti a tanárokat és a diákokat, Miklósi Lászlót, a TTE alapító elnökét kérdeztük, aki többek között országos oktatáspolitikai tanácskozások szervezőjeként ismert, számos tankönyvet, segédanyagot bírált, éveken át részt vett a Magyar UNESCO Bizottságának tevékenységében, a Közoktatáspolitikai Tanácsban és a Kerettantervi Bizottság munkájában. Érdekképviseleti munkái mellett jelenleg is tanít, tanári továbbképzéseket tart, az érettségi vizsgára felkészítést szervez diákoknak.
Kölöknet: A kormány szigorítani kívánja, hogy a jövőben milyen tankönyvekből taníthatnak a tanárok. A törvénymódosítás tervezete tantárgyfüggetlen, és minden tantárgyra érvényes. Hogyan folyt eddig az oktatás, az órai munka a történelemórákon?
Miklósi László: Az már hosszú évek óta érvényben lévő szabályozás, hogy tankönyvrendeléskor kizárólag olyan könyveket lehet rendelni, amelyek a hivatalos tankkönyvjegyzéken szerepelnek. Történelemtankönyvek esetén ez az állami tankönyveket jelenti, az A és B köteteket, illetve a történelmi atlaszt. A korlátozás mindeddig csak a hivatalos tankkönyvrendelésre vonatkozott, azonban a tanórai használatot eddig semmi nem hátráltatta. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy iskola könyvtárában tartanak például Mozaik Kiadós tankönyveket, amelyek történelemóra esetén kifejezetten jól használhatóak, akkor ezeknek az alkalmazása jelenleg lehetséges. Mondok egy másik példát is: ha egy osztály szülői közössége úgy dönt, hogy nem állami tankönyveket rendelnek meg a gyerekeknek, akkor erre is lehetőség van. Ráadásul a Mozaik Kiadó nagyszerű digitális tananyagokat kínál a nyomtatott tankönyveik mellett.
Igen tanulságos, hogy a COVID első hullámának idején az állam is hasznosnak tartotta ugyanezeket a Mozaikos digitális tananyagokat, sőt, az Oktatási Hivatal honlapján ajánlotta használandó tananyagként. Ha visszaemlékszünk, akkor a lezárások idején még az állami digitális fejlesztés a kezdeténél tartott, és nem tudtak alternatívát kínálni. Most viszont már ezt a területet is korlátozni szeretnék. Az utolsó réseket kívánja bezárni ezzel a tervezett törvénymódosítással a kormány, ami nem csak a tankönyvrendelést, hanem a tanórákat is érinteni fogja, sőt nemcsak a tankönyvekre, hanem a taneszközökre is vonatkozna, és komoly szakmai aggályokat vet fel.
Kölöknet: Taneszközön mit értünk pontosan? Az online segédeszközöket vagy a térképeket, atlaszokat?
Miklósi László: A "tansegédletek használat" megfogalmazás, amely a benyújtott módosításban is szerepel, nem teljesen egyértelmű. Ezek alatt bárki bármit érthet.
Kölöknet: A 75. paragrafus szerint az iskolák igazgatója fog felelni azért, hogy az órákon a tanárok csak az előírt tankönyveket és tansegédleteket használhassák.
Miklósi László: Még egy teher, amit az intézményvezetésre rányomnak. Az igazgatók és helyetteseik így is fulladoznak már a rájuk rótt, fölösleges adminisztratív feladatoktól, a tanári értékeléstől kezdve, a NAT-vizsgákokon keresztül... Ezt fejelnék meg újabbakkal és újabbakkal.
Távolabbról nézve azt látni, hogy egyáltalán nem azzal foglalkozik az oktatásirányítás, amivel kellene, azaz hogyan tudná segíteni az iskola szakmai munkáját, mi az érdeke a diákoknak, miből tudnának eredményesen és hatékonyan tanulni; hanem azzal van elfoglalva, hogy központosítson.
Kölöknet: Mi állhat a törvénymódosítási szándék hátterében?
Miklósi László: A Történelemtanárok Egyletének vezetőjeként úgy látom, hogy a jelenlegi kormányzatnak – finoman szólva – sem rokonszenves az autonómia. Bármilyen eltérést a központi irányvonaltól rossz szemmel néznek, illetve nem tűrnek. Akár azt is, hogy bármilyen más feltételezett értékrend megjelenjen, hivatkozva arra, hogy nem felel meg az Alaptörvénynek. Megjegyzem, én nem találkoztam olyan, jelenleg hozzáférhető tankönyvvel, amely ne felelne meg az Alaptörvénynek. A történelemtanítás ilyen szempontból még kényesebb, mert felmerül a kérdés: ezentúl egy-egy értelmezés központilag kiadott értelmezés lesz?
Központilag előírják majd, hogy hogyan kell valamit értékelni? Akár az őszirózsás forradalmat, akár Szent Istvánt, Kun Bélát, bármilyen történelmi szereplőt vagy eseményt? Ezentúl majd egy központi direktíva szerint fogjuk értékelni Horthy Miklóst, Kádár Jánost, nem pedig a történettudomány szabályai szerint?
Úgy tűnik, a már meglévő kötelező értékrendet egyre erőteljesebben kívánják érvényre juttatni. A rendszerváltás óta máig van egy tanári szabadság, amelyben a tanár a felkészültsége alapján, a legjobb tudása szerint taníthat. Úgy látom, ez most veszélybe kerül, ami semmiképpen nem a gyerekek érdeke.
A Belügyminisztérium Kommunikációs Főosztályát is megkerestük. A cikk megjelenéséig (2024.11.28.) választ nem kaptunk. Amint érdemi válasz érkezik, cikkünket frissítjük.
A pedagógusok új életpályájáról, más néven státusztörvényről szóló 2023. évi LII. törvény 67. és 75. paragrafusát módosítaná a kormány:
A törvény 67. paragrafusát az alábbival egészítenék ki: „A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló a nevelő-oktató munka során az ismeretek átadását a tankönyvjegyzéken szereplő tankönyvek, továbbá az Alaptörvényben, valamint a Nemzeti Alaptantervben szereplő érvényes értékeknek megfelelő tansegédletek használatával közvetítse.” A 75. paragrafus szerint az iskolák igazgatója fog felelni azért, hogy az órákon a tanárok csak ezeket a tankönyveket használhassák.
