Oktatásügy
Kommunikációs mismásolás folyik az oktatási adatok körül - Mindent elhiszünk?
Szinte már rendszeressé válik, hogy az oktatási adatokat félreinterpretálják a kormányzati szereplők. Az egyik ilyen ferdítés, amikor az alacsony tanuló/pedagógus arányból messzemenő következtetéseket vonnak le az oktatási rendszerünk hatékonyságára vonatkozóan, illetve sorra jelennek meg újabb és újabb csúsztatások.
Lannert Judit oktatáskutató Tanulópénz nevű blogján "Semmi nem stimmel Rétvári Bence állításaival" cikkében három olyan kijelentéssel is foglalkozik, amelyet Rétvári Bence a Belügyminisztérium államtitkára adott a közmédia szájába. Az oktatáskutató szakember részletesen elmagyarázza, miért nem pontosak, sőt, félreértelmezhetőek a lenti, Rétváritól származó kijelentések:
1. "A tankerületi rendszer kiépítésének köszönhető, hogy csökkenni tudott a családból hozott hátrányok hatása a tanulói teljesítményre".
2. "Az iskolának gyermekközpontúnak kell lennie, ez azt is jelenti, hogy bárhová születik egy gyermek, ugyanazokat a lehetőségeket kell megadni neki”.
3. "A legfontosabb változás, amit a törvény hoz, hogy a pedagógus fizetését a gyerekekre fordított idő, energia fogja meghatározni, az, hogy mennyire intenzíven, innovatívan foglalkozik velük”.
Lannert szerint a valóság ezzel szemben az, hogy:
1. A családi háttér hatása a tanulói teljesítményekre ma is nálunk az egyik legerősebb.
2. Nem elég az, ha ugyanolyan esélyeket adunk minden tanulónak.
3. Nem a gyerekekre fordított idő a pedagógusi munka legfontosabb ismérve.
Az oktatásskutató szakember elemzése, illetve a cikk teljes terjedelemben a Tanulópénz blogon olvasható tovább, amiből ezúttal csak részleteket emelünk ki.
1. Összefüggés a családi háttér és a tanuló teljesítménye között
Rétvári: "Csökkenni tudott a családból hozott hátrányok hatása a tanulói teljesítményre"
Lannert elemzése és ábrái egyértelműen jelzik, hogy az uniós és fejlett OECD országok esetén látszik egyfajta pozitív sztochasztikus összefüggés a családi egyenlőség és a tanulók eredményessége között, vagyis minél inkább esélynövelő az iskola, annál eredményesebbek a tanulók. Az is kitűnik, hogy Magyarország 2009-ben és 2018-ban, mindkét időpontban a legutolsók közt szerepel az esélykiegyenlítés terén.
Még érdekesebb megfigyelni a 2009-es és 2018-as adatokat aszerint, hogy a tanulói teljesítményekben milyen változás következett be a különböző családi háttér szerint. Ennek alapján vannak országok, ahol mind a hátrányos helyzetű tanulók és a nem hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye romlott 2009 és 2018 között (pl. Japán vagy Görögország), de vannak országok, ahol minden szegmensben javultak a teljesítmények (Észtország és érdekes módon pl. Peru). Az egykori európai éllovasok esetében úgy tűnik, hogy miközben az előnyös helyzetű tanulók eredménye nem változott, a hátrányos helyzetűeké romlott (Svájc, Hollandia, Finnország).
Magyarország Olaszországgal és Bulgáriával egyetemben azon országok közé tartozik, ahol a hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye nem változott, de az előnyös családi hátterű tanulóké romlott.
- Ez részben magyarázhatja, hogy miért történt az, hogy miközben csökkent a családi háttér hatása, romlott a teljesítmény is. Vagyis a hátrányos helyzetűeket nem tudtuk felhozni, de legalább a jobb hátterű tanulók teljesítményét is sikerült lerontani"
- mutat rá a szakértő.
A részletes elemzés, illetve a cikk teljes terjedelemben itt érhető el.
2. Hátrányos helyzetű tanulók esélyei
Rétvári: "Az iskolának gyerekközpontúnak kell lenni, ez azt is jelenti, hogy bárhová születik egy gyermek, ugyanazokat a lehetőségeket kell megadni neki”.
Lannert szerint azonban nem ugyanolyan lehetőségeket kell megadni mindenkinek, hanem a hátrányosabb helyzetűeknek többet, mint a többieknek. Ugyanis nem jön ki másképpen a matek, már amennyiben valóban szeretnénk a hátrányos helyzetű tanulók esélyeit növelni - fogalmaz a szakértő.
3. Minőségi oktatás - minőségi pedagógus
Rétvári: "A pedagógus fizetését a gyerekekre fordított idő, energia fogja meghatározni, az, hogy mennyire intenzíven, innovatívan foglalkozik velük”.
Lannert egy friss kutatásra hivatkozva azt állítja: a pedagógusok bére és a munkájuk mennyisége és minősége között nincs szoros kapcsolat. Mi több, minél innovatívabb, annál kisebb a bére, vagyis a rendszer bünteti a kreatív tanárokat.
Másrészt, amennyiben a gyerekre fordított idő a legfontosabb, akkor ez megint csak emeli a kontaktórák számát, holott:
Az igazán minőségi oktatási rendszerekben sok időt fordítanak a pedagógusok az órára való felkészülésre, értékelésre, kutatásra, tanárok közötti megbeszélésre, továbbképzésre is és erre az oktatáspolitika meg is adja a lehetőséget. Nem véletlen, hogy Finnországban napi négy óránál többet nem tanít egy pedagógus, hiszen a minőséghez ezek a már felsorolt dolgok is szükségesek".
További nagy kérdés szerinte, hogy vajon ki és milyen alapon fogja értékelni a pedagógust. - Most nem nyitnám ki ezt a hatalmas dobozt, de annyit megjegyeznék, hogy erre a legjobb ágens a szakmailag felkészült és nagy autonómiával rendelkező intézményvezető lenne. Ilyen ma jelenleg nincs Magyarországon és nem is látszik, hogy majd lenne.
EZ IS ÉRDEKELHET: Az oktatás igazi beszakadása öt-tíz év múlva várható.