Egzotikus szuperfood, amiért hálás lesz a szervezeted! Gyerekek, kismamák is ehetik az útifűmaghéjat?
Az útifűmaghéjat szuperfoodként tartjuk számon, többnyire az egészségtudatos, kenyérsütő háziasszonyok titokzatos varázsszereként gondolunk rá, de akkor is szóba jöhet, amikor tojásallergia esetén "tapasztóanyagként" vetjük be, például fasírt készítése során. Amellett, hogy fontos táplálékkiegészítő, a természetgyógyászat csodaszerként tekint rá egészségügyi panaszok kezelésekor. Gyerekek, kismamák esetében azonban fokozottan ügyelni kell. (Nyitókép: Getty Images)
Tények, érdekességek
- Az útifűmagvak a platánfélék családjába tartoznak, Indiából, Pakisztánból és a mediterrán térségből származnak.
- A magok alakja és színe bolhára emlékeztető, innen is ered a „psyllium” görög elnevezés, ami bolhát jelent.
- Az útifűmaghéj 85 százalékban értékes élelmi rostot tartalmaz, és nyálkaképző hatású is, ami biztosítja a gyomor-bélflóra egészségét.
- A konyhában ételkiegészítőként és sűrítőanyagként, tapasztó anyagként használják a reformer házi asszonyok.
Héj vagy mag? Mi a különbség?
A legnagyobb különbség az útifűmaghéj és az útifűmagvak között az eltérő duzzadóképességükben rejlik. Míg a mag duzzadási indexe 9, addig a héjé 40, ami azt jelenti, hogy minél magasabb a duzzadási index, annál nagyobb az emésztésre gyakorolt hatása is. Az egész útifűmag kalóriatartalma alacsonyabb, és lényegesen kevesebb rostot tartalmaznak.
Milyen tápanyagokat tartalmaz az útifűmag héj?
- Rost: A héj legkülső rétegét epidermisznek nevezik, és sok rostot tartalmaz. Már 100 gramm útifűmaghéj 70 gramm rostot tartalmaz. Az útifűmaghéj tehát kiváló rostforrás.
- Nyálka: Az útifűmag héjban lévő nyálka képes megkötni a bélben lévő mérgező gázokat és baktériumokat. A nyálka a székrekedésen is segít a belek motilitásának a javításával.
- Hemicellulóz: Ez az oldhatatlan rost serkenti a bélműködést és ezáltal a bélmozgást.
- Növényi olajok: Az útifűmaghéj nagy arányban tartalmaz zsíros olajat és flavonoidokat, amelyek antioxidáns hatásúak. Emellett elősegítik a továbbszállítást és hashajtó hatásúak.
- Iridoid glikozidok: Az iridoid glikozidok olyan vegyületek, amelyek gyakran megtalálhatók a növényekben, és számos élettani hatással rendelkeznek. Ezek a vegyületek gyakran felelősek a növényekben tapasztalható keserű ízért, és számos növénygyógyászati és gyógyszerészeti alkalmazásuk ismert. Ezek szintén megtalálhatók az útifűmaghéjban, és gyulladáscsökkentő hatásúak.
Hogyan kell helyesen fogyasztani?
Az útifűmaghéj por vagy kapszula formájában kapható a bioboltokban, drogériákban és manapság már a szupermarketekben is. Ezeket a rostban gazdag, egészséges étrenddel kell kombinálni (semmiképpen sem helyette). Mivel megduzzadnak, ne önmagukban fogyasszuk őket, akárcsak a lenmagot, hanem mindig bőséges folyadékkal együtt, ugyanis túl kevés folyadékbevitel akár székrekedést is okozhat.
Az útifűmaghéj bizonyítottan segít a bélműködés szabályozásában, az anyagcserezavarok, az elhízás, a magas vércukorszint, a magas vérnyomás és a koleszterinszint csökkentésében.
Általában ajánlott kis mennyiséggel kezdeni, hogy a szervezet lassan hozzászokjon a hatásához. Ezután – a bevitel céljától függően – kell az adagolást megfelelően beállítani. Az általános ajánlás naponta: egyszeri vagy kétszeri.
Befolyásolja a cukor felszívódását, más gyógyszerek hatását
Mivel az útifűmaghéj hatása késleltetheti vagy megakadályozhatja más gyógyszerek felszívódását, bevétele és a gyógyszerek szedése között legalább fél óra szünetet kell tartani. Különösen a cukorbetegek konzultáljanak kezelőorvosukkal az útifűmaghéj szedése előtt, mivel az útifűmag befolyásolja a cukor felszívódását a bélből, és ezért szükségessé válhat az inzulin adagjának csökkentése.
Kinek nem szabad útifűmaghéjat szedni?
Nem tanácsos az útifűmaghéjat szedni, ha akut tünetei vannak egy betegnek, például bélelzáródás, a nyelőcső szűkülete vagy a gyomor-bélrendszer gyulladása.
A hat év alatti gyermekek és a terhességi cukorbetegségben szenvedő terhes nők számára szintén nem ajánlott az útifűmaghéj szedése.
Fotó: Pixabay
