A PDA gyerekeknél nem hiszti, és nem is lustaság! Mit jelent a PDA?
A PDA, vagyis a kóros elváráskerülés olyan viselkedésforma, amikor egy gyerek mindent megtesz azért, hogy elkerülje az utasításokat, kéréseket vagy elvárásokat. Bár a mentális zavarok hivatalos kézikönyvében (DSM) nem szerepel önálló diagnózisként, a PDA jelentősen megnehezítheti a mindennapokat, és komolyan befolyásolhatja az életminőséget.
Egészségügyi partnerünk, a WEBBeteg szakértőinek segítségével megmutatjuk, hogyan ismerheted fel a PDA jeleit gyermekednél, hogyan alakul ki, és mit tehetsz ellene?
Mi az a kóros elváráskerülés (PDA)?
Mindannyian voltunk már úgy, hogy valamihez nem volt kedvünk. A PDA viszont nem erről szól. Itt már arról van szó, hogy szinte bármilyen kérés – még a legegyszerűbb is – szorongást vált ki, és elkerülést, ellenállást eredményez. A fogalmat először Elizabeth Newson fejlődéspszichológus használta 2003-ban, amikor autizmussal élő gyerekeknél figyelte meg ezt a viselkedést.
Bár a PDA leggyakrabban az autizmus spektrumán belül jelenik meg, vannak, akik szerint nem csak autistákra jellemző.
Sokan – köztük neurodiverzitást támogató szakemberek is – úgy látják, a PDA nem "engedetlenség" vagy "rossz magatartás", hanem egyfajta megküzdési mód, ami mögött belső szorongás húzódik.
Egyéni történetek, valós megélések
Adam Lodestone például úgy nőtt fel, hogy PDA-val kapcsolatos viselkedéseit félreértették. A viselkedését "hisztinek" vagy "engedetlenségnek" címkézték. Gyerekként ODD-t (oppozíciós viselkedészavart) diagnosztizáltak nála, amit úgy élt meg, mintha ő "rossz gyerek" lenne. Adam emiatt is szenvedett az iskolai megfelelésben, különösen, ha a feladat nem érdekelte őt.
Elizabeth ezzel szemben azt mondja, hogy a PDA ugyan nehézségeket okozott, de a kreativitása forrása is lett. „Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez adott bátorságot, hogy bízzak az ösztöneimben. Amikor megértettem, hogy ez része annak, ahogy működöm, és nem ítéltem el magam, elkezdtem értékelni ezt a részem.”
Mik a PDA jelei?
A PDA mindenkinél másképp jelenik meg, de a leggyakoribb tünetek:
• Túlzott kontrolligény
• Hangulatingadozások
• Impulzív viselkedés
• Ismétlődő, „mániákus” viselkedés
• Nehézség a nemszeretem feladatok elvégzésében
• Feladatok szándékos halogatása vagy teljes elkerülése
A PDA-t gyakran összekeverik a dacossággal vagy impulzuskontroll-zavarral, de a mögötte húzódó okok nagyon mások. A hagyományos jutalmazás-büntetés módszerei általában hatástalanok. A PDA-val élő gyerek például nem fogja megcsinálni a házi feladatát csak azért, mert matricát kap érte.
Elizabeth például úgy "lázadozott", hogy közben okosan elkerülte a bajt. "Korán rájöttem, hogy ha nyugodt maradok, sokkal többet engedhetek meg magamnak anélkül, hogy megbüntetnének." Később viszont már iskolai szabályszegésekkel is próbálkozott, például elhagyott épületbe mentek be játszani, vagy csereberéltek a suli várótermének magazinjaival.
Milyen hatással van a PDA a gyerek életére?
Ha egy gyereket folyamatosan "rossznak", "lustának" vagy "akaratosnak" bélyegeznek a PDA miatt, az nagyon rossz hatással lehet az önértékelésére. Adam például így fogalmazott: „Teljesen elhittem, hogy rossz, lusta, önfejű és elviselhetetlen vagyok.”
Az iskolában a PDA miatt a gyerekek gyakran kerülik a tanulást, hiányoznak vagy nem végzik el a feladatokat, amik nem érdeklik őket – még akkor sem, ha egyébként okosak lennének és jól teljesítenének.
Felnőttként Adam számára a PDA a munkahelyén okozott gondokat: „A húszas éveimben rendszeresen otthagytam munkahelyeket egyik napról a másikra, mert nem bírtam elviselni az elvárásokat – még akkor sem, ha ezzel anyagilag bajba kerültem.”
Mit tehetsz szülőként?
Ha PDA-val él a gyermeked, a legfontosabb, hogy ne vedd magadra. Nem ellened irányul, nem azért ellenkezik, hogy kibabráljon veled. Elizabeth azt mondja: „Engedj el. Hagyd, hogy lecsillapodjak vagy épp felpörögjek, de ne vedd személyes sértésnek. Ha a legjobbat feltételezed rólam, gyakran igazad is lesz.”
A megszégyenítés vagy erőszakos nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. A szakértők szerint a PDA sokkal inkább egyfajta racionális kéréselkerülés, vagyis egy teljesen érthető reakció az adott helyzetre, amit az érintett túl soknak, nyomasztónak él meg.
Ha szeretnél segíteni a gyermekednek, érdemes neurodiverzitást támogató szakemberekkel dolgozni, akik egyénre szabott együttműködő módszerekkel segítenek. Fontos, hogy a gyerek erősségeire építsetek, és olyan környezetet teremts, ahol biztonságban érzi magát és úgy dolgozhat, tanulhat, ahogy neki a legjobb.
