„13 éves fiad a vacsoránál még mosolyog rád, a gyerekszobában már egy online hálózat irányítja a gondolatait"
Gyermekeink egy erőszakot normalizáló világban
Egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést: mi történik a gyerekeinkkel? Miért tűnik úgy, hogy az erőszak, az agresszió, az indulat egyre közelebb kerül a mindennapokhoz, miközben a felszínen soha nem beszéltünk még ennyit elfogadásról, érzékenyítésről, tudatosságról, mindfulnessről?
Szilágyi Kinga, a Kunigunda Központ prevenciós szakemberének írása következik.
Egy társadalom – Durkheim gondolatát követve – mindig arról beszél, amiből hiány van. Talán nem véletlen, hogy miközben ezek a fogalmak uralják a közbeszédet, a valóságban az erőszak egyre természetesebb jelenséggé válik. Nem feltétlenül látványos formában, hanem lassan, szinte észrevétlenül beépülve a hétköznapokba.
A gyors tartalmak nem is annyira lassú hatása
A mai gyerekek idegrendszere olyan mennyiségű és intenzitású ingerrel találkozik nap mint nap, amelyre evolúciósan nincs felkészülve. TikTok-videók, YouTube-shortok, gyors, rövid, sokkoló tartalmak váltják egymást megállás nélkül. Ezek között rengeteg az agresszív, erőszakos, zavarba ejtő elem, gyakran úgy, hogy az nem is egyértelműen „erőszakos”, csak éppen folyamatosan feszegeti az idegrendszer tűréshatárát.
Ez nem morális kérdés, hanem idegrendszeri és pszichológiai terhelés. Az ismétlés tompít. A gyorsaság csökkenti a feldolgozás lehetőségét. A sokkolás normalizál. Nem véletlen, hogy amikor valakit ölésre képeznek ki, napi szinten nézetnek vele erőszakos tartalmakat: az agresszió így válik „természetessé” számára. Ma mindez nem kiképzőtáborokban történik, hanem gyerekszobákban, zsebben lapuló képernyőkön.
Bullying: amikor mindenki reagál, de senki nem látja az egészet
A bántalmazás/zaklatás témája ma szinte mindenhol jelen van. Mégis gyakran azt érezzük, hogy a kezelés kimerül a felszín kapargatásában. A pedagógus a szülőt teszi felelőssé. A szülő az intézményi rendszert vagy a pedagógus szakértelmét kérdőjelezi meg. A gyerek pedig közben eltűnik a felelősségi háromszögben. A legtöbb beavatkozás abból az előfeltevésből indul ki, hogy a köztudatban elterjedt okok állnak a háttérben. Ezek valóban jelen lehetnek, de egyre gyakrabban nem ezek a valódi mozgatórugók. Közben még azok a lelkiismeretes szakemberek is, akik nap mint nap gyerekekkel dolgoznak, sokszor nincsenek felkészülve arra a digitális és pszichológiai környezetre, amelyben a gyerekek élnek.
„Ez velünk nem történhet meg”
Egy társadalom civilizáltsága a rabokon mérhető le. De vajon kik kerülnek a börtönökbe és a javítóintézetekbe manapság? Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez egy tőlünk távoli világ. Többgenerációs bűnözők. „Szegény sorsú” gyerekek. Olyan családok, amelyeknek „semmi közük hozzánk”. Ez a kép azonban egyre kevésbé állja meg a helyét.
Az utóbbi évek esetei – 13–15 éves elkövetők, érthetetlennek tűnő erőszakos cselekmények – azt mutatják: olyan gyerekek is ide kerülhetnek, akikre álmunkban sem gondolnánk. Egyes szakemberek a tankötelezettség 16 évre csökkentését tekinti fő oknak. Kétségtelen, hogy van összefüggés, de önmagában ez nem magyarázza a jelenséget, a kép ennél jóval összetettebb.
Amikor a gyerekek láthatatlan veszélyekkel küzdenek
Ha a hírekben arról olvasunk, hogy egy gyermek erőszak áldozata lett, öngyilkosságot követett el, vagy akár erőszakos cselekmény elkövetője lett, hajlamosak vagyunk a családi környezetet, a nevelést vagy a mentális állapotot okolni.
Ritkábban gondolunk arra, hogy léteznek online hálózatok, amelyek kifejezetten gyerekek – akár 13 évesnél fiatalabbak – manipulálására épülnek.
Ezek a jelenségek nem elméleti lehetőségek: nemzetközi rendőrségi szervek, terrorelhárítási egységek és szakértők már évekkel ezelőtt figyelmeztettek rájuk.
Hírek a való életből
Nap mint nap olvashatunk gyerekeket érintő erőszakos vagy tragikus esetekről: bőnyi késelés, 13 éves fiú szúrta nyakon az anyját és a nagymamáját, mátészalkai tini kínzott halálra egy macskát.
S ne feledkezzünk meg a jól szituált, jó tanuló, egészséges kamaszokról sem, akik elmennek bulizni, majd zavartan, kétségbeesetten viselkednek, és esetleg hirtelen saját kezűleg vetnek véget az életüknek. A leggyakoribb narratíva: „valamilyen drog hatása”, „bántalmazó családi háttér”, „mentális zavar”, „iskolai konfliktus”. De nem beszélünk róla, vagy csak nagyon kevés hazai, elmaszatolt információ áll rendelkezésre a sok eset valódi okáról.
A láthatatlan ok: online manipuláció és radikalizáció
A hagyományos online veszélyeken túl (zaklatás, pedofília) léteznek szervezett, rendkívül kártékony online közösségek, amelyek gyerekeket keresnek fel, kapcsolatot építenek, és érzelmi függést alakítanak ki. Ez a pszichológiai hadviselés.
Célpontjuk érzelmileg instabil, frusztrált, izolált, identitásválságban lévő, sokszor neurodiverz vagy traumával érintett gyermekek.
Nem ideológiai nácik, hanem manipulált eszközök, akik emberi mivoltuk ellenére cselekednek.
Hogyan teszik mindezt?
A folyamat jellemzően így épül fel:
1. Bizalmat építenek (értelek, te más vagy, fontos vagy, stb.) – kapcsolatfelvétel és érzelmi tükrözés, majd érzelmi függés kialakítása.
2. Fokozatosan normalizálják az erőszakot.
3. Zsarolják, fenyegetéssel és szégyennel tartják kontroll alatt (képek, titkok).
4. Küldetést adnak (önkárosítás, állatkínzás, mások bántalmazása, öngyilkossági kísérlet).
Képzeld el: békésen készíted a 13 éves fiad vacsoráját, ő mosolyog rád, majd visszamegy a szobájába, és napok óta egy online hálózat irányítja a gondolatait és cselekedeteit. Hátborzongató, nem!?
Nemzetközi példák
USA-„764” hálózat: egy 13 éves fiút élő közvetítésben öngyilkosságra buzdítottak.
FBI: több száz vizsgálat, ahol a hálózatok közösségi platformokon találták meg a gyerekeket, és fokozatosan manipulálták őket.
Európa: online csoportok erőszakra vagy önkárosításra ösztönzik a fiatalokat, akiknek korábban semmilyen ilyen viselkedésük nem volt.
Hollandia: chatcsoportokban egymást erőszakos viselkedésre buzdították, beleértve állatkínzást, önsebezést, mások bántalmazását. A 12–17 éves korosztály egy részét radikalizálja az online környezet, akár terrorcselekményekre való felbujtással is.
Hazai helyzet
Magyarországon is erőteljesen jelen van a jelenség. Az elmúlt négy évben drámaian megnőttek az érintett esetek, és az alsó korhatár 12 éves korra csökkent le. Ez a folyamat egy bezárt szobából indul, egy képernyő előtt ülve, gyakran észrevétlenül. A hálózatok nem sötét webes fórumokon kezdik, hanem ott, ahol a gyerekek valóban jelen vannak: Discord, Telegram, Roblox, Minecraft. Ez utóbbi kettő különösen fontos: a Roblox és a Minecraft ma a legnépszerűbb játékplatformok a gyerekek körében, ahol csetfunkciók, privát üzenetek és közösségi terek működnek. Ezek ideális terepei a kapcsolatépítésnek és a fokozatos manipulációnak.
A folyamat ijesztő gyorsasága
A korábbi, évekig tartó radikalizálódási folyamatokkal szemben ma napok vagy hetek alatt végbemehet a súlyos pszichés átfordulás. Az internet ezt drámaian felgyorsítja. Különösen nehéz különbséget tenni egy átlagos kamaszkori viselkedés, és az online radikalizáció által kiváltott mentális állapot között. A jelek amire mégis érdemes figyelni: önkárosítás nyomai, addig nem jellemző agresszív megnyilvánulások, túl csendessé válás és befordulás, állatok félelme a gyerektől, összességében radikális hangulat- és viselkedésváltozás.
Közös felelősség
Fontos kimondani: nem a gyerekek veszélyesek. Az a veszélyes, amire nem tanítottuk meg őket reagálni.
A megoldás nem a tiltás, nem a pánik, és nem is az ujjal mutogatás. A legfontosabb eszköz továbbra is a tudás és a beszélgetés. Ugyanolyan természetes módon kellene beszélnünk az online manipulációról, mint a szexuális felvilágosításról vagy akár a drogprevencióról.
Mert ma a veszély sokszor nem az utcán van. Hanem csendben, egy képernyőn, és csak akkor vesszük észre, amikor már túl közel került vagy már késő.
További háttér és bővebb információ:
A 764 nevű online hálózatról részletes, folyamatosan frissített összefoglaló érhető el a Wikipédia oldalán, nemzetközi esetekre és kutatásokra támaszkodva.
Beszélgess a gyerekeddel erről a jelenségről nyíltan. Ez legalább olyan fontos, mint a szexuális felvilágosítás. Ha nem érzed magad felkészültnek, keress prevenciós szakembert, digitális manipulációval és online radikalizációval foglalkozó szakértőt.
