Vissza a 90-es évek lassú nyaraiba - Ma is lehetséges
A 90-es évek nyaraiban volt valami varázs, amit a mai gyerekek vakációjába is visszacsempészhetünk.
Emlékszel azokra a régi, lassú nyarakra? A rádióból szólt a Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben, a nap sütött, de valahogy nem perzselt, a fagyizóban csokit, vaníliát és puncsot árultak, a gumimatracok egyik oldala piros, másik kék volt. A Balatonra vagy a jellegzetesen büdös, műbőr huzatú ülésekkel ellátott vonatokon, vagy a családi Ladán utaztunk le, amelyben nem hogy gyerekülés nem volt, de még hátul biztonsági öv sem: a hátsó üléseken térdelve integettünk a többi autósnak. (Nem, nem sírom vissza. Ki tudja, hány gyerek életébe került ez a móka). A strandra már mindig gyalog jártunk, akármilyen messze is volt a szállásunk a parttól.
A jótékony unalom
Aki most visszagondol azokra a régi időkre, gyakran sóhajt fel nosztalgiával: mi nem ismertük azt a szót, hogy unalom. Pedig hogyne ismertük volna. A meleg, lassú napokon, amikor a levegő is megállt, és nem történt semmi - tényleg semmi - bizony rengeteget unatkoztak a régi gyerekek is. Legfeljebb nem igazán emlegették: néhány évtizeddel ezelőtt, ha egy gyerek unalomra panaszkodott, a szülő nem programot szervezett neki, inkább azonnal talált valami házimunkát, így rögtön volt mit csinálni. Egy-két ilyen eset után mindenki megtanulta, hogy nem éri meg Anyának panaszkodni az unalomról.
Ma hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szülő legfőbb feladata, hogy a gyerekét szórakoztassa. Pedig az unalom jó dolog. Hasznosak a táborok is, szuper, ha rendszeresen van családi program, de nem kell, hogy az egész nyár be legyen táblázva. Ha van rá lehetőséged - mondjuk, mert otthon vagy - érdemes néhány olyan hetet is kijelölnöd a nyárból, amikor nem csináltok semmi különöset fagyizáson vagy a közeli strand meglátogatásán kívül. Amikor hagyod, hogy a napok csendesen teljesen a saját medrükben, a gyerek pedig, hogy megszüntesse az unalmát, valami kreatív tevékenységbe fogjon. Vagy kezébe vegye a napja irányítását, áthívja a barátnőjét, leüljön veled beszélgetni, ne adj Isten segíteni a házimunkában.
Nem gyerekeknek való tartalom
Valamikor a 90-es évek végén történt, hogy az öcsémmel és a szomszéd gyerekekkel összedobtuk a zsebpénzünket, és megvettük a rendkívül alpári Móricka magazint. Lefekvés után azon nevettünk visítva, amikor anyukánk meglátta, min szórakozunk olyan jól, kidobta a szemetesbe. Mi pedig kikukáztuk. De hasonlóan “építő” volt a Bravo magazin Szerelem, szex, gyengédség rovata is, ahol a sok-sok “Lehetek terhes?” és “Tetszik egy fiú, de én neki nem, mit tegyek?” kérdés mellett olyan gyöngyszemekre is választ kaphattunk, mint hogy megtermékenyíthet-e valakit a fikusza.
A mai szülők örülnének, ha a legrosszabb, aminek a gyerekeik ki vannak téve, néhány ordenáré rajz lenne egy vicclapban. Azt az időt nem tudjuk visszahozni, legfeljebb azért tehetünk erőfeszítéseket, hogy a gyerekek minél később vegyenek okostelefont a kezükbe. A nyári semmittevés alatt fokozottan ki vannak téve annak, hogy nem nekik való, káros tartalmakba botlanak. Ezeket szülői felügyelettel, szűrőprogramokkal valamennyire ki tudod védeni, a száz százalékos biztonságot azonban nem ezek jelentik, hanem a bizalom: ha el meri a gyerek mondani, ha valami zavarba ejtőt látott, és meg tudjuk beszélni vele.
Nem kell mindent azonnal
Ha gyerekkorodban valamire választ kerestél, merre indultál el? Valószínűleg első körben megkérdeztél egy felnőttet, már persze, ha feltételezted, hogy tudja a választ. Ha nem jártál sikerrel, könyveket emeltél le a polcról, lexikonokat, újságokat néztél át, és még így is előfordult, hogy hetek múlva jött veled szembe a válasz. Vagy talán soha.
A mai gyerekek nem ismerik ezt az érzést, mivel elég bármit beütniük a Google-be, és egy pillanat múlva már ott is a válasz. Ez a sürgető érzés pedig az egész életüket átszövi. Egyre nehezebben viselik, ha várniuk kell bármire is, de ez nem az ő hibájuk: a világ, amiben élnek, tálcán kínálja mindenre az instant megoldásokat.
Pedig a pszichológusok is régen tudják, hogy az úgynevezett “késleltetett jutalom” nagyon fontos a személyiség fejlődése szempontjából. Az, ha nem kap meg mindent azonnal türelmesebbé, toleránsabbá teszi, és végül jobban is örül az adott dolognak.
Ha a világ fejlődése ma nem is ebbe az irányba tart, te magad sokat tehetsz azért, hogy a gyerekekben kifejlődjön a várakozás képessége. Ne félj néha nemet mondani. Nem csak örökre - csak mondjuk egy napra, vagy néhány órára. Ha van időtök, inkább járjátok végig a boltokat, hogy találjatok egy szép pólót, és ne a netről rendeljétek meg. Lassítsatok egy kicsit, és meglátod, a nehezebben elért sikert jobban is fogják értékelni.
Forrás: Scarymommy.com
