Veszélyben a túlsúlyuk miatt csúfolt gyerekek: már a 12 évesek között is gyakori az étkezési zavar

A kép csak illusztráció: GettyImages.com

Nóri dundi kislány volt. Az osztálytársai alapvetően szerették, mert vicces volt és jószívű, mégis ritkán telt el úgy nap, hogy valaki meg ne eresztett volna a rovására akár egy jópofának szánt “poént”, akár valami durvább sértést. Az akkoriban még csak heti két tornaóra visszatérő forrása volt a megaláztatásoknak, a legszörnyűbb viszont az orvosi vizsgálat és a testzsírszázalék-mérés volt. Nóri az iskolai nyári táborokba sem mert elmenni, mert nem akart fürdőruhában mutatkozni az iskolatársak előtt.

14 éves lehetett, amikor úgy döntött, ez nem mehet tovább. Komoly sportba fogott és erősen koplalni kezdett. Fiatal korát meghazudtoló fegyelemmel mérte az étel tömegét, számolta a fehérjét és a szénhidrátot. Hamarosan be is zsebelte az elismerő megjegyzéseket, azonban leállni akkor sem tudott, amikor a csontjai már zörögtek, a haja hullott, a menstruációja pedig kimaradt. “Nóri, nem vagy már szép.” - mondták a barátnői, de ő ezt is csak újabb bántásnak érezte, és inkább nem állt szóba senkivel. 17 évesen kórházban kötött ki, akkor ugyan az eszével felismerte, hogy baj van, mégis további hosszú éveknek kellett eltelniük, hogy az önbizalma és az étkezése valamennyire helyre rázódjon.

Legalább valamennyire. Nóri ugyanis ma 36 éves, és a gyerekkori megaláztatások emléke a mai napi kísérti.

A csúfolódás és a tagadás is veszélyes

A túlsúly miatti csúfolódás rendkívül ingoványos terület: miközben ma már egyre többek számára egyértelmű, hogy testi fogyatékosság vagy különbözőség miatt elfogadhatatlan piszkálni a másikat, sok felnőtt a mai napig úgy tartja, hogy az elhízás nyugodtan lehet gúny tárgya, hiszen arról - bizonyos extrém ritka egészségügyi kivételektől eltekintve - az illető maga tehet. A leghangosabb zaklatók gyakran pont azok, akik korábban maguk is elhízottak voltak, de aztán sikerrel leadták a felesleget - gondoljunk csak az egyik leghíresebb, de mára már inkább a botrányai kapcsán ismert magyar fitneszgurura. 

A túlsúly ugyanis tényleg egészségügyi probléma, a stigmatizáció azonban pont annak a lehetőségét veszi el sokaktól, hogy józan módon kezelni tudják, akár szakember segítségével. Amíg az egyik oldalon a csúfolódók, a másikon pedig a problémát szeretetből bagatelizálók állnak - “Nem vagy te kövér, kislányom, csak erősek a csontjaid, na egyél egy szelet csokitortát a nagyi kedvéért.” - állnak, addig nagyon nehéz megtalálni a valóban hatékony megoldást a helyzetre.

Életveszélyes étkezési zavarok

“Mindenfajta csúfolódás közül a testsúly miatti okozza a legtöbb problémát a gyerekeknek. Különösen sérülékennyé válhat az, akit a túlsúlya miatt bántanak. Ezek a gyerekek nagyon hamar drasztikusan megváltoztathatják az étkezési és sportolási szokásaikat, amiből könnyen kifejlődik az anorexia és a bulimia.” - magyarázta a ScayMommy magazinnak Anna Tanner, az amerikai Emily Program munkatársa. Mint elmondta az étkezési zavarok nem válogatnak, a szülők és az orvosok mégis kevésbé gyanakodnak rájuk akkor, ha az érintett gyermek fiú vagy még nagyon fiatal.

A tipikus történet szerint a sokat csúfolt, önbizalomhiányos gyermek átgondolatlan, drasztikus fogyókúrába kezd. A környezete először pozitívan reagál, és dicsérik egyre csinosabb alakját, és csak későn veszik észre az aggasztó jeleket. Éppen ezért Tanner azt mondja, mindenképpen legyen résen az a szülő, aki a következőket tapasztalja gyermekén:

• Drasztikus hízás vagy fogyás
• Megszállottan csak az étkezésről, ételekről, testképről beszél
• Túlzásba vitt sport vagy egyéb tevékenység, amivel a kalóriabevitelt akarja ellensúlyozni
• Kényszeres evés, túl szigorú diéta
• Fogyókúrás tabletták használata kimondott orvosi utasítás nélkül
• Visszautasítja az ennivalót
• Nem ül le a családdal étkezni, titokban jár rá az ételre
• Fizikai tünetek: menstruáció kimaradása, szédülés, hajhullás, később az éhezés következtében csontritkulás, szívbetegségek, fogászati problémák.

A túlsúlyos gyerekeket 63 százalékkal gyakrabban csúfolják, mint normál alkatú társaikat, ennek következtében pedig nagyon fiatalon érintetté válhatnak az étkezési zavarokban: az anorexia és a bulimia átlagosan 12 évesen alakul ki a gyerekekben. Ne feledjük, ez átlag. Van olyan beteg, aki ennél több évvel fiatalabb. És bár a közvélemény ezeket jórészt a lányok betegségének tartja, sok fiú is érintett benne, csak náluk ez általában máshogy - mániákus edzéssel, táplálékkiegészítők szedésével, a férfias testalkat hajszolásával - fejeződik ki.

Az étkezési zavar nem játék: az összes mentális betegség közül ennek a legmagasabb a halálozási aránya. Az érintettek 95 százaléka 12-25 év közötti. A szülők, pedagógusok, orvosok szerepe tehát óriási: a problémát nem letagadni, az elhízott gyereket az életmódja valódi megváltoztatására sarkallni, közben pedig nem tűrni, hogy bárki bármilyen okból is a kortársai céltáblájává váljon.