Vekerdy Tamás: „Öröm nélkül nincs hatékony tanulás.”
Vekerdy Tamás előadásaiban gyakran beszélt a helyes írástanulásról, a gyermekek közötti tudáskülönbségről az iskolában, a kamaszkori túlterhelésről, azokról a készségekről, amelyekre a felnövekvő generációnak szüksége lesz, illetve a belső képek fontosságáról is. Cikkünkben az előadásain elhangzottakból összeállított gondolatokat olvashatjátok.
Írástanulás
A régi, boldog tanító néni úgy tanította írni a gyerekeket, hogy terítsenek le egy újságpapírt az asztalra és kék vagy piros postaironnal kerekítsenek rajta, marokra fogott ceruzával. Azóta összehúztuk a sorokat a füzetben, még kisebb sorközt alakítottunk ki, tűhegyes grafitot használunk, ami háromszög alakú, ráadásul még 3 ujjal is kell tartani a ceruzát.
Több funkcionális anatómiai vizsgálat is kimutatta, hogy a régi, boldog tanító néni oktatta helyesen, ugyanis a kéztőcsont általában 8 éves korra fejlődik ki, ezért az írástanulásnál a nagy, ívelt betűk formázása megfelelő ilyenkor a kisgyermekek adottságainak, fejlődésének. A régi tanító néni ezt akkor még nem is tudta, mégis zseniális volt, intuitív és tapasztalati módon.
Különbségek
A gyerekek úgy jönnek az iskolába, hogy óriási köztük a különbség. Zsófika úgy jön a suliba, hogy ír, olvas. Lacika csak 3. osztályos korára fog stabilan írni, olvasni, de ez egyáltalán nem baj. Ettől az egyik nem zseni, a másik meg nem hülye. A tehetség általában lassabban bontakozik ki, a tehetséges gyerekek lassabban érnek.
Számtalan olyan példát tudunk világhírű tudósokról, államférfiakról, akik az iskolában nehézségekkel küzdöttek.
Stephen Hawking – akit jelenleg a világ legokosabb emberének tartanak – nem tudott megtanulni írni-olvasni az alsó osztályokban, holott akkor még egészséges volt. Winston Churchillt is tompaagyú kisgyereknek tartották tanárai. Einstein pedig négy éves korában még nem tudott beszélni, beszéde később is lassú és vontatott volt, s hét éves koráig visszhangszerűen ismételgetett mondatokat, diszlexiája miatt olvasni is sokára tanult meg.
Kamaszkori túlterhelés
Régóta tudjuk, hogy a kamasz fiziológiás, élettani eredetű lustaságban szenved, ilyenkor a teljesítménye hanyatlik és ez normális. A magyar oktatási rendszer pedig ekkor támasztja a legnagyobb elvárásokat a gyerekre az eredmények és a továbbtanulás miatt.
A régi nyolcosztályos gimnázium negyedik osztálya, tehát a 14–15 évesek osztálya, a legkönnyebb osztály volt, sok ismétléssel. Miért? Mert a gyerek kamaszodik és ilyenkor nem szabad megterhelni. Sajnos totálisan elfelejtettük, hogy milyen is a gyerek fejlődése, terhelhetősége, pedig azóta számtalan endokrinológiai, neurobiológiai, neurofiziológiai vizsgálatból tudjuk, hogy ez mennyire így van. Régen ez tapasztalatból ment, 7-8. osztályban szinte csak ismétlés volt.
A cikk teljes egészében a felelosszulokiskolaja.hu oldalán olvasható.
A kép forrása: Dr. Vekerdy Tamás emlékoldal
