Válogatós a gyerek? Engedd be a konyhába! - Kalas györgyi gasztronómiai újságíróval beszélgettünk

Kalas Györgyi saját elmondása szerint már gyerekkorában is imádott enni: minden megkóstolt, és előfordult, hogy el kellett rejteni előle az ennivalót, hogy ne járjon rá. Később kulturális antropológiát hallgatott az egyetemen, de itt sem tudott elszakadni kedvenc témájától, ezért az erdélyi családi gazdaságok működéséről írta a szakdolgozatát. A terepmunka közben közelről figyelhette meg többek között az állattartást és a sajtkészítést, ami teljesen lenyűgözte. Az igazi áttörést azonban egy nyolc hónapos madridi ösztöndíj hozta meg számára, ahol egy pezsgő, itthon akkor még ismeretlen gasztronómiai közegbe csöppent.

Azóta már Magyarországot is elérte a kulináris forradalom, és az újságíróként tevékenykedő Györgyi úgy érezte, ezeket érdemes könyvben is feldolgozni. Első kötete, a Magyar tengeri gasztrokönyv a balatoni éttermi kultúra robbanásszerű változásáról szól, arról, hogyan nőttek ki szinte a földből az érdekesebbnél érdekesebb éttermek a tó partján. Második könyve egy regény, a Tilda és a kövér macska, egy étteremben játszódik, és témája többek között az élelmiszermentés is: az, hogy próbáljunk meg minél kevesebbet pazarolni.

Ismerd meg a kedvenc ételeid történetét!

Kalas Györgyi harmadik gasztronómiai könyvével nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy közelebb hozza a gyerekekhez a népszerű ételeket, és ez által segítsen nekik megkedvelni azokat is, amikhez egyelőre nem fűlik a foguk. A Sandwich grófja és a nápolyi pizza Horváth Ildi gyönyörű grafikái segítségével ismerteti meg a gyerekekkel a különböző ételek történetét. Györgyi ugyanis a saját két kislánya nevelésekor is azt tapasztalta, hogy bár nagyon nehezen kóstolnak meg új ételféleségeket, a meséken keresztül szívesebben nyitnak feléjük.

Szintén segíthet, ha a gyereknek nem idegen terep a konyha. Akár már egy kétévesre is bízhatunk apróbb feladatokat, például hogy mossa meg a salátát, vagy adjon oda egy tálat. Az ovisok képesek felügyelettel kevergetni és folyadékot adagolni, az iskolások már súlyt is mérhetnek - ezzel akár a matekórán tanultak is életszerű közelségbe kerülhetnek hozzájuk -, 12-13 éves kortól pedig már engedhetjük önállóan főzni a gyerekeket, és hagyni, hogy közben kiéljék a kreativitásukat is.

Később minden befektetés megtérül

Arra jó, ha minden szülő felkészül, hogy kicsi korban nem rajta múlik, mennyire lesz nyitott a gyerek az új ízek felé. Kalas Györgyi is elmondta, hogy míg a nagyobbik gyermeke bármikor szívesen kísérletezik és próbál ki új ízeket, nem egyszer előfordult olyan, hogy a kicsi rá se nézett az ételkölteményre, inkább tejfölös tésztát kért. A kitartás kamaszkorban szokta meghozni a gyümölcsét, amikor hirtelen lesz nyitott a fiatal sok újdonságra.

“Az étel összeköti az embereket. Enni mindenki szeret, az nem egy magányos, hanem egy közösségi tevékenység, ami a család életében is nagyon fontos. Ezért is lenne lényeges szerintem már az iskolában is a gasztronómiai oktatás, mert gyakran az étkezés az egyetlen olyan időszak, amikor összegyűlik a család. Lehet, hogy csak öt-tíz percre, de akkor együtt vannak, beszélgetnek. Jó lenne, ha lenne igény rá, hogy főzzünk valamit, utána összegyűljünk, és azt közösen elfogyasszuk.” - véli Györgyi.

A változatos étkezéshez fontos lenne az is, hogy a gyerekek megismerjék a különböző alapanyagokat. Hogy tisztában legyenek azzal, akár egy egyszerű tésztát mennyi mindennel fel lehet dobni: kerülhet rá vagy tízféle különböző sajt, cukkini, bazsalikom és még számtalan feltét. Az iskola környezetóra keretében kivihetné a gyerekeket a piacra, ott megtapogathatnák, megszagolhatnák a friss alapanyagokat, utána pedig megbeszélnék, mit hol lehet beszerezni.

Hozd közel az ételt a gyerekhez!

Az, hogy a gyereket be lehet engedni a konyhába, már évtizedek óta nem magától értetődő gondolat a szülőknek. “Amikor én voltam gyerek, nem volt egyértelmű, hogy a kicsiket engedjük be a konyhába. Sőt, inkább egy veszélyes területnek számított, ahol a gyerek levágja az ujját. Úgy látom, ebben tapasztalható némi pozitív elmozdulás: egyre inkább terjed, hogy nyugodtan be szabad őket engedni, nem tragédia, ha koszos lesz a konyha, legalább megtanulják azt is, hogyan tegyenek rendet maguk után.” Györgyi új könyvében is található néhány recept, amelyeket akár közösen is el lehet készíteni.

Az ételeket érdemes lenne közel hozni a gyerekekhez. Még a kiflinek és a cukornak is érdekes története van, az pedig különösen izgalmas, hogy mennyi ember munkája kell ahhoz, hogy a kakaó minden reggel ott legyen a gyerek bögréjében. Egy gasztronómiai témahét keretében gyakorlatilag bármilyen tantárgyba beilleszthető lehet a főzés: matekórán lehet súlyt mérni, kémián kukoricát pattogtatni, történelemből megtanulni, melyik korban mit ettek az emberek, hittanon lehet szó a bibliai ételekről, etikán a fenntartható fogyasztásról. Ha a gyerekek megismerkednek az ételekkel, és nem egy távoli, tőlük független dolognak érzékelik őket, nyitottabban is fognak hozzájuk állni.

Hidd el, hogy te is megtanulhatsz főzni!

Kalas Györgyi elmondta azt is, hogy nem kell mindenestül elutasítani a gyorsételeket sem. “Nem csak a szuperegészséges fogásokat szerettem volna bemutatni a könyvemben. A gyorsételek léteznek, nem lenne igaz azt állítani, hogy a gyerekek nem esznek pizzát, hamburgert, hot-dogot. Nem is hiszem, hogy egy nagyvárosban lehetne úgy élni, hogy soha nem eszünk ilyeneket, viszont szerettem volna, hogy a gyerekek lássák, ezeknek is funkciójuk van: az egykori vásári ételekből alakultak ki, amikor az ember bement a városba, és gyorsan ennie kellett valamit. A mindennapokban viszont nem ezeken éltek, hanem főztek maguknak.” Fontos azt is tudni, hogy ezeknek az ételeknek nem is kötelező egészségtelennek lenniük: egy kovászos tésztából készült, friss zöldségekkel megrakott pizza ellen például senkinek sem lehet kifogása.

Mivel azonban egyre kevesebb családban természetes a főzés, és egyre kevesebb gyerek előtt áll egy jó családi minta, Györgyi szerint fontos szerepe lenne az iskolának abban, hogy elültesse bennük a minőségi táplálkozásra való igényt. Persze legjobb lenne, ha a szülők elhinnék, hogy képesek ők is finom ételeket készíteni.

“Aki nem főz otthon, nem főz a gyerekkel, általában azt gondolja, hogy neki erre nincs ideje, vagy hogy nem elég ügyes. Pedig a főzés valójában ugyanolyan rutinnal elsajátítható, mint sok más dolog. Lehet, hogy nehéz elkezdeni, de nagyon gyakran az a felnőtt is, aki korábban soha nem próbálta, nagyon gyorsan képes nagyon ügyessé válni. Persze valamivel időigényesebb főzni, mint készételt vásárolni, de sokkal jobban megéri. Az pedig nagy előny, ha mi dönthetjük el, mit eszünk.”

A teljes interjút itt nézheted meg: