Üres fészek szindróma: hogyan tovább, ha kirepült a gyerek otthonról?
Amikor gyermekünk elkerül otthonról, mert felvették az egyetemre, egy jó állást kapott egy másik városban, vagy a barátjához költözött végleg, ambivalens érzés fog el bennünket, egyszerre örülünk gyermekünk sikerének, és a sajátunknak is, hogy jól teljesítettünk szülőként, másrészt hirtelen ránk szakad a magány, üres lesz a családi fészek, és elkezdünk aggódni, gyermekünk és saját magunk miatt is...
Az üres fészek szindróma akkor következik be, miután az utolsó (vagy egyetlen) gyermek elhagyta a szülői házat, ami általában magánnyal és szomorúsággal jár együtt. Ez az állapot kezdetben teljesen normális, ám ha hosszabb ideig áll fent, érdemes szakmai segítséget kérni.
Mi az üres fészek szindróma?
Az üres fészek szindróma, mint kifejezés 1914-ben született. Az 1950-es években már úgy vélték, hogy az üres fészek szindrómát a szülői szerep elvesztése váltja ki. Időközben bebizonyosodott, hogy
azok a szülők, akiknek sokféle szerepük van az életükben, jobban vissza tudnak találni a mindennapok kiteljesedéséhez.
Ezeket a szerepeket például a munkájuk, az önkéntes munkájuk és a hobbijaik határozhatják meg.
Az üres fészek szindróma egy olyan érzelmi reakciót takar, amelyet minden szülő átél, amikor a gyermeke elköltözik otthonról. Az elköltözést a szülők vegyes érzésekkel fogadják. A szindrómát általában szomorúság, szorongás és veszteségérzés jellemzi, és ennek az ellenkezője is igaz, vannak szülők akik örülnek, megkönnyebbülnek, hogy megszabadulnak a sok szülői kötelezettségtől, büszkék, hogy gyermekük most önálló életet kezd, egyúttal felismerik, hogy számukra is új lehetőségek nyílnak.
Fontos megjegyezni, hogy a szindrómának nincs egységes definíciója és nem számít betegségnek, az orvosi besorolás szerint azonban az egészségi állapotot befolyásoló tényezők közé tartozik.
Mi változik meg, ha a gyermek elköltözik otthonról?
A legtöbb szülő sok energiát fektetett a gyermekei gondozásába, felnevelésébe, miközben saját igényeit háttérbe szorította.
Amikor a gyerek kiröpül otthonról, a szülőknek hirtelen több idejük marad önmagukra és saját párkapcsolatukra. Megváltoznak az otthoni beszélgetések, amelyek korábban többnyire csak a gyermekek körüli teendőkről szóltak.
Ez a helyzet próbára teheti a párkapcsolatot, de lehetőségeket is kínálhat: a szülők számára újra lehetővé válik a közös hobbik felfedezése, új érdeklődési körök és célok kialakítása, valamint a párkapcsolat újradefiniálása.
A gyermek elköltözésével egy időben gyakran más, mélyreható életbeli változások is bekövetkeznek. Ilyen lehet a menopauza vagy a nyugdíjba vonulás. Amikor több fontos életesemény együttesen következik be, természetes alkalmazkodóképességünk túlterhelődhet. Ez stresszhez, hosszú távon pedig egészségügyi problémákhoz vezethet.
Mit tapasztalnak az üres fészek szindrómában érintettek?
Az üres fészek szindróma nagyon egyéni, általában azonban szomorúság, magány és veszteség érzése jellemzi. Egyes szülőket a gyermekeikkel kapcsolatos félelmek és aggodalmak is gyötörik, mivel a gyermekeket már nem felügyelik minden nap.
Az üres fészek szindróma súlyosságát és előfordulását számos tényező befolyásolhatja:
- a gyermekekkel való kapcsolattartás gyakorisága
- az iskolai végzettség
- az anyagi helyzet
- a szülők személyisége
- a személyes megküzdési stratégiák
- a segítség elfogadására való hajlandóság
- a támogató szolgáltatások elérhetősége
- egyéb szerepek, például a szakmai szerep
- a hobbi és az érdeklődési kör megléte
Bizonyos körülmények között a szindróma hosszabb ideig tarthat, és jelentős hatással lehet a mindennapi életre. Szorongáshoz, pánikrohamokhoz, pszichoszomatikus panaszokhoz, depressziós tünetekhez és alvászavarokhoz vezethet, aminek következtében egyesek gyógyszerekhez vagy alkoholhoz fordulnak. Ilyenkor mindenképpen célszerű pszichológiai segítséget kérni.
Az apák is szenvedhetnek az üres fészek szindrómától?
Az anyákat és az apákat egyaránt érintheti az üres fészek szindróma, bár a nőket valószínűleg gyakrabban érinti, mivel gyakran ők azok, akik idejük nagy részét a gyermekeikre fordítják. Emellett gyakran a kulturális háttér is meghatározza, hogy az emberek megtapasztalják-e az üres fészek szindrómát vagy sem.
Üres fészek szindróma az időseknél
A szindrómát olyan 60 év feletti személyeknél is leírták, akiknek kevés kapcsolatuk állt fent felnőtt gyermekeikkel. Az interakció hiánya károsan hat az idősebb üres házasok mentális és fizikai egészségére egyaránt.
Üres fészek szindróma egyedülálló szülőknél
Az egyedülálló szülők számára a felnőtt gyerekek távozása valószínűleg még nagyobb kihívást jelent, hiszen hiányzik a partner mint érzelmi támasz. Arról azonban nincsenek tanulmányok, hogy az egyedülálló szülők gyakrabban szenvednek-e az üres fészek szindrómától.
Az egyedülálló szülőknek általában kevesebb idejük maradt a személyes érdeklődésre, a karrierre vagy a párkapcsolatra. Egyesek számára az ebből fakadó üresség ezért még nyomasztóbbnak tűnhet, de vannak, akik számára a nagyobb felelősségek elvesztése felszabadító is lehet. Az új érdeklődési körökre és barátságokra nyert időt teljesen önállóan és szabadon lehet megszervezni.
Meddig tart az üres fészek szindróma?
Mivel az üres fészek szindróma egyéni tapasztalat, és előfordulása sokféle tényezőtől függ, az is nagyon változó, hogy mikor jelentkezik és meddig tart.
Az időtartam a néhány héttől a hónapoktól az évekig terjedhet.
Segítség az üres fészek szindróma esetén: mi a teendő?
Mint oly gyakran az életben, hasznos lehet felkészülni az előre látható eseményekre, ez vonatkozik a gyermekek elköltözésére is.
És ha már bekövetkezett az alábbi "stratégiákkal" tölthetjük ki az űrt:
- Régi barátságok újjáélesztése, új kapcsolatok felfedezése
- A felszabadult időt tanfolyamokra, továbbképzésre, karrierre vagy önkéntes munkára fordíthatjuk.
- Új hobbik felfedezése és/vagy a régi hobbik újrakezdése.
- Túrázás, kirándulás, utazás barátokkal, partnerrel.
Az olyan stresszkezelési stratégiák, mint az autogén tréning, a jóga és a progresszív izomlazítás szintén segíthetnek. Az is hasznos, ha tudatosan megtervezzük az úgynevezett me-time-ot, azaz az énidőt, amelyet kifejezetten magunkra és a számunkra jótékony dolgokra szánunk.
Nyitókép: 123RF
– via –
