Szükségük van a gyerekeknek unatkozásra? Egy új kutatás megcáfolja a mítoszt
Jelen közvélekedés szerint a gyereket hagyni kell unatkozni, mert kifejezetten hasznos számára, ha fel kell találnia magát. De mit mondanak a legújabb gyermekkori unalomkutatások, és mit tanácsol szülőknek a Floridai Egyetem elismert szociálpszichológusa?
"Anya, unatkozooooom....!". Bizonyára minden szülő számára ismerős ez a mondat, ami azt váltja ki, hogy egyszerre tartjuk kötelességünknek a gyerek szórakoztatását, és egyszerre bosszankodunk amiatt, hogy "soha nem tanulja meg elfoglalni magát".
A nagy kérdés ilyenkor mindig az, hogy mikor teszünk jót: ha segítünk, vagy ha hagyjuk, hogy unalmában kezdjen magával valamit. A kérdésre választ is adunk cikkünk legvégén, de mielőtt rátérünk a legújabb következtetésekre, nézzük meg mi az általános javaslat az unatkozással kapcsolatban.
Mit okoz az unalom?
A múltban széles körben elterjedt az a nézet, hogy az unalom az emberi viselkedés egyik mozgatórugója: „Az unatkozás akkor keletkezik, amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek nem tűnnek kellemesnek vagy kielégítőnek, és ez arra késztet bennünket, hogy valami mást csináljunk” – idézi Andreas Elpidorou filozófust Melinda Wenner Moyer „How to Be Bored, and What You Can Learn From It” című könyvében.
Az unalom arra ösztönöz tehát, hogy valami mást csináljunk, és ez az, ami beindítja a kreativitás és a problémamegoldás motorját. A Kaliforniai Egyetem egyik tanulmányában a kutatók 145 diákot kértek meg arra, hogy soroljanak fel szokatlan felhasználási módokat hétköznapi tárgyak esetén. Ezután négy csoportra osztották őket: az egyik csoport folytatta a munkát, a másik pihent, a harmadik egy nehéz feladatot oldott meg, a negyedik pedig egy unalmas feladatot kapott.
Kiderült, hogy azok a résztvevők, akiknek unalmas feladatot kellett megoldaniuk, később kreatívabb megoldásokkal álltak elő, mint kevésbé unatkozó társaik.
Ez a hatás gyermekeknél is megfigyelhető. Egy interdiszciplináris esettanulmány azt vizsgálta, hogy a digitális technológiák hogyan befolyásolják az óvodáskorú gyermekek viselkedését és tanulását. A hangsúly ezúttal azon volt, hogy a gyermek gondolatainak elkalandozása hogyan befolyásolja az iPad használatát, amikor szabadon interakcióba léphet az eszközzel. Az eredmények azt mutatták, hogy a negatív érzelmek, mint az unalom, a figyelem elkalandozása és a zavarodottság, a figyelemmel és a kitartással kombinálva pozitív gondolatkalandozáshoz és tanulási eredményekhez vezetnek.
Az általános következtetés tehát: engedjük meg az unatkozást a gyermekeinknek.
Átmeneti versus krónikus unalom
A kutatók ma már különbséget tesznek a „szituációs unalom” (state boredom), amely előfordulhat egy iskolai óra vagy egy hosszú autóút során, és a „krónikus unalom” (trait boredom) között, amelyről egyesek személyiségtípusoknál beszélnünk, az ő esetekben a személyiségük befolyásolja az unalomérzet gyakoriságát és intenzitását.
Ez utóbbi krónikus unalom (tehát a jellemvonásból fakadó forma) hosszú távon negatív következményekkel járhat. Számos tanulmány hozza összefüggésbe a depresszióval, a szorongásos zavarokkal, az étkezési zavarokkal és a függőségi viselkedés különböző formáival. Az Egyesült Államokból származó megfigyelések például azt mutatják:
a gyakran unatkozó fiatalok 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel dohányoznak, isznak alkoholt vagy használnak illegális drogokat, mint társaik.
A gyermekkori unalomkutatás új eredményei
A krónikus unalmat eddig főként kamaszoknál és felnőtteknél vizsgálták. A Journal of Experimental Child Psychology című folyóiratban 2024 júliusában megjelent tanulmány most először négy-hat éves gyerekeket vizsgált. Anderson és Perone, a Washingtoni Állami Egyetem kutatói megállapították, hogy az unalom már ebben az életkorban személyiségjegyként jelentkezhet. Az érintett gyerekeknek gyakran kisebb a stratégiák repertoárja, és nehezen tudnak önállóan megbirkózni az unalommal.
A figyelmes és empatikus szülőknek segíteniük kell azoknak a gyerekeknek, akiket az unalomra való hajlam miatt különösen megviselnek az üres járatok.
Két japán kutató, Izumi Uehara és Yuji Ikegaya szintén foglalkoznak a krónikus unalom vizsgálatával kimondottan gyermekeknél. Első eredményeik, amelyeket 2024 májusában az „EMBO Reports” című folyóiratban tettek közzé, arra utalnak, hogy az unalom, mint személyiségjegy részben veleszületett. Az unalomra hajlamos emberek kevésbé tudnak koncentrálni egy feladatra, és több ADHD-tünetet is mutatnak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák:
valószínűleg a szülők nevelési stílusa is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek mennyire tanulják meg kezelni az unalmat.
Unatkozás gyermekeknél: Mit tehetnek a szülők?
Pszichológusok szerint ahelyett, hogy a két véglet egyikébe esnénk – vagy minden percet szórakoztatással töltünk ki, vagy hagyjuk, hogy az unalom állandó legyen –, a szülőknek az arany középutat kellene megtalálniuk. Erin Westgate, a Floridai Egyetem pszichológia adjunktusa például a „Miért érdekes az unalom” című tanulmányában hangsúlyozza, hogy a mérsékelt unalom értékes tanulási lehetőségeket nyújthat, amelyek elősegítik a kreativitást és a problémamegoldást. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy
a szülők ne várják el a gyerekektől, hogy ösztönösen tudják, hogyan kell kezelni az unalmat. Jobb, ha emlékeztetik gyermekeiket olyan tevékenységekre, amelyek szórakoztatóak vagy értelmesek. Ily módon a szülők anélkül támogathatják gyermekeiket, hogy a kész megoldásokat tálcán kínálnák nekik.
Fotó: 123RF
Forrás: Külföld
