Toporzékol, sír, hisztizik a gyerek? 6 tanács, ami segít átvészelni a dackorszakot!
A dackorszaknak nincs konkrét kezdő és végpontja, teljesen egyéni, hogy melyik gyereknél mikor kezdődik, és meddig tart, sőt a dacosság intenzitása is változó tud lenni. Általában a gyerekek 2-4 éves koruk között teszik leginkább próbára a szülők idegrendszerét. Egy biztos, a dackorszak egy fejlődési szakasz a gyerekek életében, ami eddig még mindenkinél véget ért.
Szülőként a legfontosabb azt megértenünk, hogy a gyerek kirohanásait nem szabad magunkra vennünk, még akkor sem, ha üvöltve kiabálja a gyerek, hogy "anya hülye". Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem képes magát másképpen kifejezni. Ilyenkor vegyünk mély levegőt, akár kettőt, és próbáljunk meg türelmesek maradni, vagy ha már kiborult a bili, akkor semmiképpen se tartsuk a haragot sokáig.
Mit tehetünk tehát?
1# Maradjunk türelmesek
Könnyű mondani, nehéz betartani, pedig rengeteg konfliktushelyzet elkerülhető lenne, ha meg tudnánk őrizni a hidegvérünket. Ehhez néha nem kell más, mint egy kicsit alakítani a megkövült szokásainkon. Ha kell, akkor kelljünk inkább 15 perccel korábban, és hagyjuk, hogy a gyerek maga vegye fel a cipőjét, vagy vegye fel a kabátját. Ugyanígy, ha tudjuk, hogy a délutáni torna után szeret még felmászni a bordásfalra, akkor hagyjunk neki időt erre is. Máris egy sor konfliktushelyzetet megoldottunk csupán azzal, hogy időt teremtettünk magunknak.
2# Támogassuk a gyerekeket
Sokan nem értik, hogy a gyerekek nem szándékosan ellenkeznek, vagy dacolnak, ami nem azt jelenti, hogy mindent tolerálnunk kell. Maradjunk nyugodtak, tegyünk kompromisszumokat, de azt se engedjük, hogy a gyerek a fejünkre nőjön.
Azzal, hogy rászólunk "Elég volt, most már viselkedj!" semmit nem érünk el. A gyereknek nincs semmi élettapasztalata. A stresszt, a csalódottságot, a dühöt, a szomorúságot, most először tapasztalják meg, amit ráadásul meg sem tudnak nevezni. Az, hogy ezeket az érzelmeket megtapasztalják, számukra ez egy tanulási folyamat része, ami hosszú időt vesz igénybe – és pontosan ezért kell feléjük megértést mutatnunk. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor még abban is segítünk nekik, hogy megnevezzük az érzelmeket, hogy legközelebb könnyebben be tudják azokat azonosítani.
3# Következetesnek maradni
Hányszor elhatározzuk, hogy mi márpedig következetesek leszünk, aztán jön egy hiszti, és oda minden elhatározás, pedig a szabályok azok, amelyek igazán iránymutatást tudnak adni a kisgyerek számára. Bármennyire is nehéz, határozottnak kell maradnunk, ami nem keverendő össze azzal, hogy megfélemlítjük vagy fenyegetjük a gyereket.
4# A gyerek is dönthessen időnként
A gyerek számára nem egyértelműek az olyan kifejezések, mint a "soha”, „mindig”, „hamarosan” vagy „ha nem ... akkor ...”. A következménynek vagy egy már kipróbált és bevált szabályra kell utalnia, vagy olyan kontextusban kell történnie, amelyet gyermek képes megérteni. Azzal is motiválhatjuk a gyermeket, ha pozitívan fogalmazunk: „Most közösen rendet rakunk, és majd csak utána nézheted meg a műsorodat”.
A kérdés csak az, hogy mennyi beleszólást engedjünk a gyereknek? Erre javasoljuk a "közlekedési lámpa szabály" elvét, ami a következő:
- Piros lámpánál nem érvényesül az együttdöntési jog. Példa: „Állj meg a zebránál.” Ilyenkor a konkrét tilalom a gyerek biztonságát szolgálja, a gyereket védi. Nincs vita, nincs beleszólás.
- Sárga lámpánál adhatunk némi beleszólást, de az irányítást továbbra is magunknál tartjuk. „A játszótérre vagy a fagyizóba szeretnél menni?”. Vannak helyzetek, amikor bátran adhatunk át nekik döntési jogköröket, hiszen a gyereknek bátorságot, önbizalmat ad, ha ö döntheti el két választásból, hogy mi is történjen.
- Zöld lámpa esetén adjuk a gyereknek adható legtöbb szabadságot. Hagyjuk, hogy zavartalanul megismerjék az életterüket, akár úgy, hogy teljesen maguk gyúrják a linzertésztát, akár úgy, hogy átmennek a szomszédba, és azt játszanak, amit akarnak. Minél több önállóságot tapasztal meg gyermek, annál erősebb és magabiztosabb lesz.
5# Hagyjuk, hogy érveljen a maga igaza mellett
Idővel a gyerekek megtanulják a jó tárgyalási stratégiákat, amire remek gyakorlóterep a dackorszak. Idővel rájön, hogy a szülők szabályai, tiltásai és a következmények újra és újra megismétlődnek. A gyerek előbb-utóbb elkezd találékonyan érvelni, ravasz lesz, vagyis addigra már internalizálta, megértette és elfogadta a szülői stratégiákat, vagyis az ellenkezés ellenére most annak kell örülnünk, hogy ismét nagyot fejlődött a gyerek.
6# Tereljük el ügyesen a gyerek figyelmét
Vannak helyzetek, amikor nincs idő arra, hogy a gyerek lelkére beszéljünk, hogy hosszasan kérleljük, vagy magyarázkodjunk. Vannak helyzetek, amikor minden ismert tárgyalási technika csődöt mond, és azonnal meg kell szüntetnünk a vészhelyzetet. Hol ez a taktika, hol az a taktika válik be, néha pedig az, hogy egyszerűen eltereljük a gyerek figyelmét. "Nézd csak azt a piros autót, szerinted gyorsabb, mint apa autója?", "Gyere csak, mutatok neked egy új játékot, ami tetszeni fog"...
Ha pedig éppen semmi sem segít, akkor gondoljunk arra, hogy a dackorszak is, mint minden más, csak egy átmeneti időszak.
Fotó: 123RF
