Tinédzserkori szorongás – így segíthetünk szülőként
Serdülőkorban szinte minden gyerek szorong – ki kevésbé, ki jobban. Nem csoda, hisz az agy ebben a korban megy át a legnagyobb változáson. Ez persze a szülőket kevésbé vigasztalja, ezért összegyűjtöttünk néhány tanácsot, mégis hogyan közelítsünk a gondterhelt tininkhez.
Fontos tudnunk, hogy a serdülőkori szorongás bizonyos fokig a normális érési folyamat része. Az agy óriási változásokon megy keresztül, gyakorlatilag újraépíti magát. Úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta nagytakarítást végez: számos gyerekkori képességtől és emléktől “megválik”, a helyükbe pedig új képességek lépnek. Ilyenek a kompromisszum, a vita- és a döntéshozó képesség.
„Az agy egyik területe, a limbikus rendszer, amely az érzelmekért és impulzusokért felelős, szabályosan túlpörög serdülőkorban.”
Kutatásokból kiderült, hogy az agy egyik területe, a limbikus rendszer, amely az érzelmekért és impulzusokért felelős, szabályosan túlpörög serdülőkorban. Ezért élnek meg a tinik minden érzelmet sokkal erőteljesebben, az aggódást, a szomorúságot és a szorongást is. Ezzel szemben a prefrontális kéreg, ami a tudatos gondolkodásért, a józan ítélőképességért felel, még épphogy csak kifejlődőben van. Nem meglepő tehát, hogy ezek a folyamatok elég nagy ellentmondásokat, vívódásokat okoznak a gyerekeknél. A szorongás egy része is ebből fakad, és az is, hogy sokszor ők maguk sem tudják megmagyarázni, miért aggódnak, mitől nyugtalanok vagy épp letargikusak.
Ezt már olvastad: Ha nem megy az írás, olvasás, számolás: a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia nyomában
Vegyük komolyan
A fentiektől függetlenül nagyon fontos, hogy semmiképpen se bagatellizáljuk el a gyermekünk szorongását. A dolog mélyebb és komplexebb, mint gondolnánk és időnként komoly mentális betegségekig, sőt végletes esetben akár öngyilkosságig fajulhat.
Keressük a figyelmeztető jeleket
Az olyan jelek mellett, mint a gyakori frusztráltság, kimerültség, düh vagy feszültség olyan fizikai tüneteket is észlelhetünk a gyermekünkön, mint az ismétlődő fej- és hasfájás, nyomásérzés a mellkasban, légszomj, körömrágás, hajtépés (saját maga megsebzése valamilyen módon), nehézkes emlékezőképesség, lehangoltság, túl sok alvás vagy épp alvásképtelenség, illetve a folyamatos otthonlét (baráti társaság, család kerülése).
Ezt már olvastad: Ilyen az oktatás Svájcban: 10 tény, ami téged is lenyűgöz majd
Osszuk meg a saját élményeinket
Az egyik legjobb taktika, ha úgy közeledünk a gyermekünk felé, hogy megosztjuk a saját tapasztalatainkat. Szorongtunk mi is tinédzserkorunkban (esetleg most is)? Volt pánikrohamunk? Hogyan éreztük magunkat? Mi segített nekünk lecsillapítani az elménket, a félelmeinket? Hogyan küzdünk meg ezekkel most? Tudassuk a kamaszunkkal, hogy egyáltalán nincs egyedül a gondjaival. Nagyon lényeges, hogy a támogató, megnyugtató (de nem túlaggódó) szülőt lássa bennünk, ne a lekicsinylő, magas lovon ülő szülőt, aki mindent jobban tud.
Kezdjünk el beszélgetni
A cikk folytatása a csalad.hu oldalán olvasható.
