Tanár vagyok! És? – debütál Jocó bácsi új könyve és iskolaszínházi bemutatója
Gyermekkori traumákról, kamaszkori kihágásokról, kollégiumi sztorikról, fegyelmiről és pánikbetegségről is őszintén vall a celebtanár, Balatoni József, alias Jocó bácsi, akit az ország legnépszerűbb tetkós történelemtanáraként ismertünk meg.
Jocó bácsi világa közösségi oldalán számtalan aktuális, humoros és néha kritikus, de mindig őszinte vallomásai, véleményei tették igen ismertté. A napokban jelenik meg személyes hangvételű könyve, mely kendőzetlenül vall azokról a mélységekről és megélt küzdelmekről, amivel a vidéki kisfaluból indult médiaszemélyiség szembetalálkozott gyerek és kamaszkorában, sőt a tanári lét kapcsán is. Ezeket mind beépíti pedagógiai módszertanába, mert Ő úgy vallja: „Mert akkor jó az egész, ha ember vagy, és tanár. Vagy tanárember. Még inkább embertanár.”.
A Jaffa Kiadó gondozásában Tanár vagyok! És? címmel megjelenő könyvből készülő iskolaszínházi produkciót a Felelős Szülők Iskolája mutatja be december közepén a közönségnek, ahol szó lesz kiközösítésről, a közösségről, a tanítási módszertanokról, sok játékkal, humorral, amelyről a Momentán Társulat tagjai gondoskodnak majd. A főhős Jocó bácsi. A közönség soraiban ezúttal a diákokat, tanárokat és a szülőket is várják.
„A hetedik Te magad légy” – miért pont most érkeztél el ahhoz, hogy saját életutadról írj könyvet?
Műfaj: Szubjektív vallomás pedagógiai felhanggal – Mit jelent ez?
Kitárulkozom, őszintén, kissé meztelennek is érzem magam, de vállalom az érzéseim, az életem, hiszen ezzel szeretnék erőt és megoldási, megküzdési támaszt nyújtani a szülőknek, tanárkollégáimnak és a kamaszoknak is. Nem volt könnyű és rózsás az életem, bár sokszor megkapom, hogy „bezzeg neked könnyű”… Nem, sőt, sokszor kimondottan nehéz, mivel aki nyilvánosság elé áll, azzal vállalja az elutasítást és elfogadást is. Én mégis az életem féltett történeteit teszem most közzé a Tanár vagyok! És? című könyvemben, amit egy saját előadás ihletett, ami veszteségből nyereség témában készült el a menedzserem felkérésére. Akkor, ott először megdöbbentem, megriadtam, de aztán beleálltam, hiszen megerősített, hogy mennyi embert megérintett, hát megírtam.
„Amit most a kezedben tartasz, kedves olvasó, az a könyv, amit látni fogsz itt a színpadon, az vagyok én, úgy igazán, az én eddigi harmincöt évem eszenciája. Az élet írta… Életem tele volt eddig is hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, néha egy pillanat alatt változott meg ez. Közben pedig a felnőtt életemet végigkíséri az az általános vélekedés, a „mert neked olyan könnyű” kezdetű mondatok sokasága, hisz az emberek csak annyit látnak, hogy minden az ölembe hullott, minden olyan könnyedén megy nekem, legyen szó tévéről, könyvekről, előadásokról, magánéletről. Úgy gondoltam, hogy erről a tévhitről – ha az egyáltalán – valahogy le kell rántani a leplet, vagy legalábbis biztos, hogy árnyalni kell a képet, ami kialakult rólam.
Könnyen tudtál írni magadról? Önismereti útnak érzed a múlt és a jelen összegzését?
Ez a könyvem az, ami a legnehezebben és egyben a legkönnyebben született meg eddig. 2020 nyarán találtam ki, hogy könyvet szeretnék írni, és azonnal elkezdett dübörögni bennem a gondolat, hogy a „hetedik te magad légy”. Tisztán emlékszem, hogy úszkáltam egy wellness hotel medencéjében, és hatalmas erővel jött az érzés, hogy nekem írnom kell. Addigra már elkészült egy előadásom, ami rólam szólt, a nehézségeimről, a kudarcaimról, a padlóról való felállásaimról. Életemben nem álltam ilyen nehezen színpadra, mint akkor, hisz előtte sosem beszéltem magamról, pláne nem ilyen őszintén… és tessék most mégis itt vagyok, mert szeretném, ha tudnátok, ha megértenétek, hogy milyen egy tanár élete.
Kereken két évig egy betűt nem írtam, csak mindig gondoltam rá, hogy írni kellene, de nem ment. Mindig volt más, mindig volt fontosabb. Aztán életem egyik legmélyebb időszaka következett, ami, ha akkor elkezdem írni a könyvet, akkor igazából bele sem kerül, mert mire megéltem, már a polcokon lett volna a kötet. De nem lett.
Sokan mondták, hogy a szavaimnak, gondolataimnak mekkora ereje van, milyen hatást tudok kiváltani az emberekből, miért nem írok motivációs könyvet. Nem megbántva senkit, de nekem a kifejezéstől is futkos a hideg a hátamon. Mert ha azt mondom, hogy ez egy motivációs könyv, akkor aki megveszi, már alapból elvárásokkal áll neki, hisz egy ilyen könyvnek motiválnia kell. És ha nem? Akkor mi történik? Én pedig nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni, csak leírni azokat a gondolatokat, érzéseket, amik bennem vannak. Az külön öröm, ha ez valakit inspirál, hatást vált ki belőle, és elindít benne is egy gondolatot, egy érzést, vagy éppen a változtatás felé vezető útra tereli, de nem fog mindenkire így hatni. Sőt, van, akit dühíteni fog, van, aki utálni fogja, és van, akiben pedig pozitív érzéseket fog kelteni. Ahogy én magam, a személyiségem, írásaim, mondataim is mindig kettős hatást váltanak ki az emberekből, úgy érzem, ez a könyv is ugyanilyen lett.
Igen, pontosan olyan lett, amilyen én vagyok és erről most még játszani is fogunk Nektek, lehet hogy lesznek könnyek és lesz nevetés, mert az életben az egyik legfontosabb, hogy tudjunk még a kínjainkon is nevetni.
Voltak nehézségek, voltak megakadások, bizonytalanságok írás közben. Néha száguldottak az ujjaim alól a betűk, néha csak bámultam a monitort, és semmi sem ment. Volt, hogy sírva álltam fel, volt, hogy nagyokat nevettem, volt, hogy dühömben majdnem töröltem az egész kéziratot, mert azt éreztem, hogy ezt nem akarom megtenni, nem akarok szembenézni magammal, a gyengeségeimmel, a kudarcokkal újra és újra, és nem akarom ennyire kiadni magam. Olyan érzés ez nekem most, mint aki több ezer ember elé áll ki meztelenül úgy, hogy semelyik részét sem tudja takargatni, minden látszik, minden apró és nagy hiba is. Bár írás közben volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy sokkal szívesebben állnék bármennyi ember elé meztelenül, mintsem ezeket a sorokat olvassa bárki.
December másodikán lesz a hivatalos könyvbemutató és rá két hétre a premier? Hogy érzed magad, milyen gondolatok cikáznak most benned?
Végül most mégis itt a könyv, minden betűjével, súlyával és könnyedségével. Mintha egy angyal szállt volna le, és arra intett volna, hogy írnom kell, miközben azért a kisördög is végig ott ült a vállamon. Ahogy egész életemben ez a kettőség határozza meg a tetteimet, érzéseimet, gondolataimat, és az egész lényemet. Egy biztos, hogy tényleg olyan lett, amilyen én vagyok: őszinte, érzelemmel teli, bohém, mély és még sorolhatnám a jelzőket… Ja és tele van az arcommal, sokféle érzés, érzelem ül ki rá, ahogy a megélt történetek kapcsán is ezer szerepben voltam.
Mivel olvasóként és nézőként sem szeretem a hosszú felvezetést, főleg nem bírom a spoilerezést, így inkább arra hívlak Titeket, hogy tartsatok velem ezen a múltbéli belső úton, ami nekem egy hatalmas nagy terápia is volt egyben, de talán közben ti is ráeszméltek valamire, amit már rég eltemettetek magatokban, vagy eddig féltetek szembenézni vele. Hát ezért állok elétek „meztelenül”, hetedikként, ahogy József Attila is megírta…
Kiknek szól a könyv? Kiket vártok az iskolaszínházi előadásra?
A könyv őszinte, szókimondó, csak ezért mondom azt, hogy 12+ korosztálynak javaslom, kamaszoknak, diákoknak, szülőknek és persze mindenkinek aki tanít vagy gyerekekkel foglalkozik, hiszen minden történetemmel, az életemből kiemelt sztorikkal szeretnék olyan narratívát adni, ami segít átkeretezni. Hogy megértsük, hogy miért nem szabad egy dadogó srácot félreállítani egy szavalóversenyen, vagy, hogy mennyire komolyan kell venni, ha egy kamasznak félelmei, pszichés zavarai vannak, vagy, hogy a mindennapi függőségeink milyen szinten befolyásolják, irányítják az életünket. Kemény feladat, de szembe kell nézni önmagunkkal, önismerettel, alázattal és elfogadással. Én tanár vagyok és mindennap a személyiségemmel is tanítok, ha úgy tetszik, a tanterem színpadán adok elő, de nem mindegy, hogy mit és milyen önazonossággal. Ezer szerepben vagyok jelen tanárként, szülő, bíró, orvos, rendező, takarító….ezt kevesen értik, látják, tudják, pláne képesek csinálni nap, mint nap. De nekem a gyerek a legfontosabb, Ő a megrendelő és én szeretném az életre tanítani, ahogy én tudom az évszámok mellett.
Az iskolaszínház egy olyan műfaj, amit már pár éve nagy sikerrel játszottunk Rögtönzött szülői értekezlet címmel, egy alkalomra terveztük és tizenhét teltházas előadás lett belőle. A rendező akkor is és most is Tibenszky Moni Lisa, újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapítója és a Felelős Szülők Iskolája égisze alatt társadalmi vállalkozásként hosszú évek óta viszik a menedzsmentemet és évek óta közös szakmai műhelyekben dolgozunk a gyermekek és az oktatás jövőjének szebbé tételén. A Momentán Társulat tagjainak színjátéka a garancia arra, hogy a humor, az impró hatását bevetve még mélyebbre menjünk és átérezzük, magunkévá tegyük az élményt, az üzenetet.
A mostani előadás életre kelti a könyv sztorijait, az improvizáció és a színház eszközeivel szeretnénk aha élményt okozni, felismerést hozni mind a tanárok életében és tanítási szemléletében, mind a családi nevelésben, értékrendben. Engem „veséznek” majd ki, de nem bánom.
Ez mindannyiunk számára is önismereti játék, drámapedagógiai és pszichológiai felfedezés. Annyit elárulhatunk, hogy a közönség sem egyszerű nézőként vesz majd részt az előadáson. Ide is várunk kamaszokat, szülőket, pedagógusokat és a szociális szféra képviselőit is.
Örömmel és izgatottan készülünk a december 15-i bemutatóra, melyre a Millenárison a Wermer teremben kerül sor, természetesen utána lesz alkalom személyesen beszélgetni, könyvet vásárolni és dedikálni is. Érdekes módon most nekem ez lesz az adventi hangolódásom, amit egy cseppet se bánok, sőt már most szervezzük a januári, februári bemutatókat, mert sok iskolától kaptunk érdeklődést rá.
Tanár vagyok! És?
A cikk forrása: felelosszulokiskolaja.hu
