Tabutémák gyerekkorban: Amikor olyat kérdez a gyerek tőled, hogy kikerekedik a szemed

Sok évvel ezelőtt, amikor a fiam még óvodás volt, a 7-es buszon utaztunk, amire egy törpe termetű utas is felszállt. Már akkor sejtettem, hogy pillanatokon belül gondban leszek, mert a gyerek hangosan kérdezni fog. Ennél sajnos rosszabb történt, az óvodás kisfiam nevetgélni kezdett, és a kellemesen zsúfolt buszon hangosan közölte: ő a bácsit nagyon viccesnek találja... Ha jól emlékszem, ennél kínosabban még soha nem éreztem magam, amióta gyerekem van. A hirtelen jött szituáció felkészületlenül ért.

Szülőként azt gondoljuk, hogy idősebbek és értelmesebbek vagyunk a gyerekeinknél, ezért minden kérdésükre tudunk nagyjából adekvát választ adni. Ebben a tévhitben egészen addig ringatjuk magunkat, amíg meg nem érkeznek a számunkra érzékeny kérdések, és ki tudja miért, a tabusított témáknál valamiért leblokkolunk. Jót akarunk válaszolni, jól akarunk felelni a gyereknek, ami vagy összejön, vagy nem.

A zsúfolt buszon is ez történt végül, amikor a gyerek nekem szegezte a kérdést, hogy "miért ilyen pici a bácsi". A többi utas egy kicsit félrefordította a fejét, és szinte rátapasztotta a fülét a válaszra, mert ebből az előadásból ő sem akart kimaradni.
Ha a szülőnek "mázlija van", akkor a tabutémákat a kisgyerek legalább otthon hozza fel, ha nincs, akkor a válaszunk a nagyközönség előtt debütál.

Mit mondjunk a gyereknek?

Bár lehet, hogy sok szülőnek az ilyen helyzetek nem jelentenek gondot, de én akkor gondoltam bele először, hogy valóban vannak olyan kényes témák, amiket nem tudom, hogyan magyarázzak el egy 5-10 éves gyerekek: milyen hosszan beszéljek a témáról, milyen mélységben, mitől ijed meg a gyerek, mit ért meg és mit ért majd félre az elhangzottakból.
 
Ha egy pillanatnyi kitérő erejéig visszagondolok a saját gyerekkoromra, akkor eszembe jut, hogy a nagyszüleim egy-egy tabu témát, például "vízfejű gyerek" (annak idején a nagymamámék utcájában élt egy sérült kisbaba) vagy a "halál kérdését" egy-egy nagyon rövid, tömör mondattal tisztázták. Nem magyarázták túl.
Mamáékat vasárnapoként mi is elkísértük a temetőbe a dédiék sírjához. Nekünk gyerekeknek az volt a feladatunk, hogy vigyük a kiskapát, és hozzunk vizet a temető kútjáról. Emlékszem, hogy a temető bejáratánál mindig megijedtem a következő felirattól: "Feltámadunk!" Azt, hogy ki támad fel és mikor, soha nem tudtam, kisgyerekként csak az járt a fejemben, hogy erre az "ügyre" jó lesz odafigyelni, mert ennek a fele sem tréfa. Ezt leszámítva a halál témája faluhelyen természetes téma volt.

Látjuk tehát, hogy számos olyan tabu téma leng bennünket körül, ami ilyen vagy olyan módon kifog rajtunk, ha a gyerekeink kapcsán szóba kerül - van ami jobban, és van, ami kevésbé.

Pszichológus tanácsai

Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus nemrég megjelent "Kibeszélő - Kényes témák gyereklélektana" című kötete ebben nyújt nagy segítséget, amit szívem szerint kötelező irodalommá tenném a kisgyereket nevelő szülők körében. A gyermekpszichológus szerző tíz nagyon fontos tabutémát dolgoz fel úgy, hogy nem csak azt magyarázza el, hogy a gyerekek mit éreznek, gondolnak egy-egy kényes téma kapcsán, hanem konkrét megoldásokat is ajánl szülőknek, nevelőknek arra, hogy mikor, mennyit, hogyan beszéljünk ezekről - például a halálról, válásról, "kacifántos" gyerekekről, stb. Amíg a rendkívül olvasmányos könyv a felnőtteket edukálja, addig Kele Fodor Ákos költő - minden fejezet végén találgató - érzékeny gyerekversei a gyerekek lelkét simogatja. Ahogyan a szerzőpáros is ajánlja, érdemes ezeket a verseket a gyerekeknek felolvasni, és egyáltalán nem gond, ha azokat a gyerekek nem teljesen értik, vagy nem ismernek benne minden kifejezést, attól még a maguk módján a versek szépen, csendesen, gyógyítóan hatnak, teszik a dolgukat.

Tippek szülőknek tabutémák kapcsán

Ízelítőképpen álljon itt néhány jó tanács szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak Peer Krisztina gyermekpszichológustól arra az esetre, ha a gyerekkel kicsit nehezebb témákról szeretnénk szót ejteni.

1. Nem kell a témákat időzíteni, sem életkorhoz kötni. Nincs olyan általános alapelv, amely azt mondaná ki, hogy, mondjuk, a halálról csak hároméves kor után, a szexualitásról pedig mindenképpen nyolcéves kor előtt érdemes beszélnünk. Nem kell túl nagy feneket keríteni egy-egy beszélgetésnek. A szülő ismeri legjobban a saját gyermekét, ha figyeli őt, és reagál az igényeire, akkor észre fogja venni, mikor aktuális egy-egy kérdés.

2. A gyerekekkel mindig őszintén, az ő életkori, értelmi képességeiknek megfelelően érdemes beszélgetni. Ha kérdeznek, akkor pedig fontos, hogy válaszoljunk is nekik, hiszen a hallgatás vagy a téma kerülése szorongáskeltő lehet.

3. Nagyon fontos, hogy ismerjük annyira önmagunkat, hogy tisztában legyünk azzal, milyen reakciót válthat ki belőlünk az arról való beszélgetés. A gyerekek rendkívül érzékenyek, azonnal leveszik azt is, ha komfortosan mozgunk a témában, ahogyan azt is, ha zavarban vagyunk.

4. Ha némely témánál úgy érezzük, a saját szorongásunkat megnehezíti, hogy beszéljünk róla, mesélhetünk magunkról vagy a saját érzelmeinkről.

5. Nem kell mindenre tudnunk a választ, nyugodtan nézzünk utána annak, amiben nem vagyunk tájékozottak. És nem kell mindenre válaszolnunk, ha túl nehéz róla beszélnünk – akár érintettségünk kapcsán. Ilyenkor azt kell elmondanunk a gyereknek: „Erről most nem tudok beszélni, mert nekem ez nehéz”; majd megteremteni a lehetőségét annak, hogy valaki mással beszélhesse meg ezt a témát.

6. A gyerekek kérdései egyszerűnek tűnhetnek, de a bennük felmerülő témák és problémák nem mindig azok. Ezért szánjuk rá az időt, és kerüljük a leegyszerűsített, kitérő válaszokat.

7. Segítheti a beszélgetést, ha a szülő visszakérdez: „Te hogy gondolod?”, „Szerinted mi történik?”, és ha időnként értelmez: „Jól értem, hogy arra gondoltál, hogy…”, mert ezzel kiderítheti, mi az, amit a gyerek már egyébként is tud, és kevésbé kell aggódnia azon, hogy valami olyat mond el, amire a gyerek még nem állt készen.

A fenti rövidített részletet az alábbi könyvből idéztük.

Peer Krisztina és Kele Fodor Ákos:
Kibeszélő - Kényes témák gyereklélektana

Máray Mariann illusztrációival.

A gyerekek elkerülhetetlenül találkoznak olyan problémákkal, mint a tartós betegség, bántalmazás, médiaerőszak, függőség, szegénység, válás, nemiség, szexualitás, szülés, születés, halál és gyász, hiszen ezek részei a világnak, amelyben élnek. Peer Krisztina gyermekpszichológus és Kele Fodor Ákos költő tíz ilyen kényes problémakört dolgozott fel azzal a céllal, hogy bátorítsák a szülőket, beszélgessenek minderről már az óvodásokkal is, így ne érje őket készületlenül, amikor a való életben találkoznak szembe ezekkel. A Kibeszélő segítő könyv és verseskötet egyben, mely azon túl, hogy szempontokat kínál a témákról való beszélgetéshez, szórakoztat gyereket és felnőttet egyaránt.

A könyv megrendelhető ezen a linken.

Kezdőfotó: Getty Images