Szülőként szokjon le a „háttér-tévézésről”!

Oviba menet a kocsiban szól a rádió:  Az Ebola-vírus világszerte szedi áldozatait!”; „Egy turistákkal teli busz az árokba csúszott Japánban.”

Szól a TV otthon, harsogja a Híradó: „A betörések száma meredeken emelkedik.”; „Meghibásodott egy utasszállító repülőgép, és az óceánba zuhant.”

Az újságárus előtt elhaladva a címlapon meztelen néni, alig fürdőruhában mosolyog csábosan.

Vacsora közben beszűrődik az étkezőbe a nagyszobából a TV zaja, csak reklám, vagy előzetes talán, csak foszlányokat hallani: „tolvaj”, „karambol”, „rendőrség”,”tűz”, „áldozatok”,”szerezze meg még ma”. Összefüggéstelen áradat, melyre nem is igazán figyelünk oda – mi felnőttek.

A hozzám járó 6-10 éves korosztálynál gyakorta találkozom azzal a jelenséggel, hogy már évek óta olyan tartalmaknak vannak kitéve, melyek egyáltalán nem az ő korosztályuknak lettek szánva.  6 évesen látta már a Star Warst, és a Harry Potter összest filmen. Ikonikus, nagy filmek, sok értékes mondanivalóval és tartalommal. Azonban azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha felnőttként élvezetesek ezek a filmek, akkor vajon mit érthet meg belőle egy kisgyerek? Ugyanez a jelenség ott van a moziban is vetített népszerű, 1,5 órás animációs filmeknél. A rajzfilm jelleg miatt mindenki azt feltételezi a Shrekről, vagy a Kung Fu Pandáról, hogy nyilván gyerekeknek készült. Nos, a Shrek 12-es karikás, 12 év alatt a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott, a kedves pandáról szóló mese 6 éves kor alatt nem ajánlott. Ez csak a gyártó besorolása, attól függően, hogy milyen képi és nyelvi tartalmakat hordoz a film. A pszichológiai szempontok ennél komplexebbek. Annak már eleve gyanúsnak kéne lennie, ha felnőttként nevetni tudunk a poénokon, ha leköti a felnőttek aki élvezetesnek találja, akkor valószínűleg nem a 6 évesek felfogóképességére lett szabva. A gyerekek között nagy egyéni eltérések is lehetnek, nehéz egzakt életkorhoz kötni, hogy mikor érik meg egy tartalom befogadására a gyermek. A gyerekek is nagyon alkalmazkodók, sokszor látszólag szemrebbenés nélkül veszik ezeket az akadályokat. Ám elgondolkoztató, hogy aki már látta 8 éves gyerekként a A Gyűrűk Ura részeit, hogy van el órákig a Hupikék Törpikéken? Úgy, hogy az egyik sokkal jobban való a korához, többet megért belőle, a másik, meg emésztetlenül „lebeg” a pszichéjében.

Ne nézhesse meg a gyerek ezeket a jópofa, szerethető, színvonalas filmeket? De, nézhesse. Akkor, mikor elég érett hozzá.

A Harry Potter alkotója azt ajánlja, hogy minden résszel abban az életkorban találkozzon a gyermek, ahány évesek a történet szereplői. Ez pedig azt jelenti, hogy először 11 évesen ajánlott a mű. Pszichológusként számomra teljesen érthető a szerző J. K Rowling ezen ajánlása, hiszen a történetben olyan élethelyzetek és konfliktusok, témák jelennek meg, melyek ennek a korosztálynak az érzésvilágához passzolnak.

Mégis azt látom, hogy sok szülőnek csak annyi van meg, hogy: „De jó, mese, persze, nézze a gyerek, ha érdekli.”

Itt bejön az a szempont, hogy könyv formában, még a nem korosztályhoz passzoló ingeranyag is feldolgozhatóbb, hiszen ott jobban tud aktivizálódni a psziché önvédő mechanizmusa, és csak annyit fogad be, jegyez meg, képzel el a gyermek, amennyit elbír. Ezzel szemben a filmben készen kap vizuális tartalmakat, amit megint csak, felnőttek számára is izgalmas, ijesztő, élethű módon dolgoztak ki a világ legjobb grafikusai.

Túlzás, ingerelárasztás. Meg lehet úszni büntetlenül, ha ilyen hatásoknak teszi ki a szülő gyermkét? Igen, meg lehet. A gyermek, érzékenységétől függően fog reagálni. A skála tág. „Nem érdekli, nem hat rá, nem emlegeti”-től terjed a „fél, retteg tőle”-tartományig. Egy-egy ilyen elárasztó inger legrosszabb esetben nehezen elmulasztható szorongást vált ki a gyermekből, mellyel hónapokig küzd majd a gyerek és a szülő is. Nagyon rossz azt látni, hogy egy magabiztos, önálló kisgyerek: szorongó, szülei mellől 2 lépésre eltávolodni sem tudó, sírós, körömrágós, az éjszakától félő, rémálmokkal terhelt kis emberré változik.

A gyerekek amúgy is kénytelenek alkalmazkodni ingergazdag, felgyorsult világunkhoz. Szülőként legyen arra figyelmük, hogy ne sürgessék, ne siettessék a felnövés folyamatát! Óvják meg gyermekiket a fölösleges szorongástól, ügyeljenek a mennyiségre és a minőségre is, főleg a vizuális ingerek kapcsán.

Tippek:

- Ismeretlen mesénél ellenőrizze a szülő, hogy milyen a mese. Ha a gyermek számára érthetetlen poénokkal, utalásokkal van tele, még nem neki való.

- Nézhetnek együtt mesét, filmet, így még a mese közben kiderül, ha nem ért valamit a gyermek. A közbeni és utána való beszélgetés segíti a mese feldolgozásának folyamatát.

- Iskolásoknak inkább könyvek felé terelje az érdeklődését, ilyen úton kevesebb káros hatás éri majd gyermekét.

- Tartsanak olyan periódusokat, mikor a háttérbe szorul a TV, számítógép, tablet.

- Hagyjon időt arra, hogy a gyermeket eddig ért sok-sok inger feldolgozhatóvá váljék, melynek a beszélgetés vagy szerepjáték, rajzolás lehet az útja.

- A gyermek kérdezi fog azokról a témákról, melyeket nem ért, válaszoljon korának megfelelő módon.

- Szülőként szokjon le a „háttér-tévézésről”, mert elvonja a gyermek figyelmét, és sok negatív tartalom szűrődik be a gyerek tudatába.

- Próbálja a gyermek szemszögéből megfigyelni, hogy hányféle terhelő ingerrel találkozik egy nap.

- Keltse fel a gyermeke figyelmét Ön szerint értékes, neki való dolgok iránt, tegye azokat is „menővé”.

- Gondoskodjon róla, hogy a gyermek napjában megfelelő legyen a TV-nézés, játék, szabad levegőn való mozgás aránya, lényegesen kisebb hangsúllyal a TV-zésen.

- Ha több hétig nem múló szorongása alakul ki egy gyermeknek hallott vagy látott ijesztő tartalom miatt, forduljanak gyermekpszichológushoz.