SZÜLŐK A TÁVOKTATÁSRÓL: TÖBBET VESZÍTETT A GYEREK, MINT AMENNYIT KAPOTT
Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az érintett családoknak? És van-e olyan eleme a tantermen kívüli, digitális munkarendnek, amit akkor is megtartanának, amikor majd újra megnyitnak az iskolakapuk? A távoktatás tanulságaival foglalkozó cikksorozatunk második részében általános és középiskolai tanulók szülei osztják meg tapasztalataikat.
„Folyamatos személyes pedagógusi jelenlét és figyelem nélkül elemi iskola első és második osztályában elképzelhetetlennek tartom az online oktatást” – véli T. Katalin, édesanya és általános iskolai tanár, akivel valószínűleg a legtöbb kolléga, oktatási szakember és szülő egyetért, hiszen sem az önálló tanulás, sem a számítógép-használat nem várható el egy 6-8 éves gyerektől. Az pedig, hogy az előírt feladatok zömének végrehajtásához digitális eszközök szükségesek, vagy hogy egy-egy tananyag kizárólag online érhető el, életkortól függetlenül óriási diszkrimináció a hátrányos helyzetű gyerekekkel szemben.
A digitális munkarend tovább növeli az egyenlőtlenségeket
„Márciusban megmondtam a tanároknak, hogy a családunk életébe nem fér bele online óra. Az állam se külön szobát, se internetet, se laptopot nem biztosít a tanulóknak, és mivel a tanárok és a családok körülményei sokfélék, nem várható el egyik féltől sem a másik fél értékrendje szerinti hozzáállás. Részemről ez egyfajta protestálás a folyamatosan figyelmen kívül hagyott, mélyszegénységben élők mellett, akiknek most hatványozottan sérül a tanuláshoz való joga” – osztotta meg véleményét egy háromgyermekes anyuka az Online otthonoktatás Facebook-csoportban.
Ahhoz, hogy a rendszer által negligált gyerekek lépést tudjanak tartani társaikkal, elsősorban következetes iskolavezetésre, valamint a pedagógusok és a szülők szoros együttműködésére van szükség.
Fotó: Getty Images.com
„Egyedül a nyelvóra érkezik videófelvételen, ez remekül beválik. A többi tárgyból az élménypedagógia eszközeit alkalmazzuk. Sokszor van szimultán például ének-, rajz-, technikaóra úgy, hogy három különböző korosztálynak segítek itthon a tanulásban, differenciáltan. A tananyagot figyelemmel követem, és a gyerekek számára a lehető legkönnyebben elsajátíthatóvá teszem. Az örömteli tanulás, az önálló információszerzés módszerei, a gyerekek kíváncsiságának fenntartása az elsődleges szempontok. A gyerekeim tanáraival megoldjuk így” – fűzte hozzá.
Ott tehát, ahol nem volt lehetőség a „digitális átállásra”, még nagyobb felelősség hárul most a gondozókra, és a helyzeten az sem segít, hogy süket fülekre találnak azon pedagógiai vélemények, melyek szerint a gyerekek év végi értékelésének nem lehet alapja ez az időszak, hiszen ez nemcsak a diákok, de a tanárok és a szülők teljesítményének függvénye is. Osztályozni kell. Punktum.
Mások lettek a tanulás elsődleges csatornái, de van, ami nem változott: továbbra is hol lehetetlen elvárásokba, hol céltalan feladatokba ütköznek a gyerekek.
Nem kérdés, mennyire fontos az iskola szocializációs szerepe, ami távoktatás során egyértelműen csorbát szenved, és maradnak a feladatok tucatjaival bombázott gyerekek, meg a munkában és az iskoláztatásban is helytállni igyekvő szülők. Az új anyag tanulása, illetve gyakorlása már az offline tanítás során is létezett, azonban a tanárok által kiadott tananyagok és feladatok összegyűjtése, rendszerezése, és az elkészült feladatok, számonkérések dokumentálása, beküldése új napi teendőként került be a családok életébe. Ezzel még nem is lenne akkora baj, ha valamennyire egységesítenék a csatornákat, jelenleg ugyanis ahány iskola/osztály/szaktanár, annyiféle digitális megoldás.
„A nyolcadikos gyerekem késő estig küldi a beadandókat, de ő legalább egyedül elboldogul a négy különböző felülettel, amit használ. Az alsósomnak én töltögetem le meg fel a házikat, és tanítgatom neki munka közben vagy után a Word használatát. Az informatikai ismeretek hiánya miatt náluk még kevesebb közvetlen kapcsolat van a tanárok és a gyerekek között, az elvégzett feladatokat a szülőknek kell leellenőrizni a tanár által küldött képek és megoldókulcsok alapján. De még ha lenne is egy hiperszuper, egységes, interaktív és hatékony online platform, a személyes kapcsolatokat az sem pótolná. Hiányoznak a barátok, a tanárok, az osztálytársak és a közös programok. A gyerekek most legalább kiélvezhetnék, hogy a saját tempójukban végezhetik a feladatokat, de ehhez az kellene, hogy a pedagógusok egymással is napi szinten kommunikáljanak, hogy ne túlterheljék, hanem motiválják az egyre inkább elfásult diákokat” – véli egy home office-ban dolgozó kétgyermekes anyuka.
A cikk teljes terjedelmében a divany.hu oldalán olvasható.
Nyitó kép: MTI